AD-blacklist1

2015
jún.
03

,,Empátia és türelem, ilyen egyszerű ez"

Írta: Szerk.

orvos napidoktor.huEgy betegség árnyékosabb és fényesebb oldala. Ezzel az összegzéssel kaptunk két levelet, amelyekben a Bajcsy kórház szakmai munkáját méltatja egy kőbányai olvasónk.

 

 

 

A két levelet – amely egyfelől dicséret a kórháznak, másfelől kitűnő látlelet a magyar egészségügy állapotáról – alább közöljük.


1. ,,Az egészségügy árnyékosabb oldala, avagy balesetem és kálváriám története


2014. augusztus végén balesetet szenvedtem az otthonomban – leestem egy létráról. Fájdalmaim miatt arról szó sem lehetett, hogy saját lábamon menjek el orvoshoz, vagy kórházba, így mentőt hívtunk.
Kispestről érkezett egy mentőautó, fantasztikus személyzettel. Kerülő úton vittek a baleseti központba (Fiumei út) azért, hogy ne rázkódjak a rossz minőségű utakon, tekintettel nagy fájdalmaimra. Nyíri Mihály és Tileczky Gábor uraknak hálásan köszönöm, hogy ilyen körültekintően és óvatosan bántak velem és biztosították a fájdalommentes szállítást.
A baleseti központban 5 napot töltöttem. Néhány CT- és röntgenvizsgálat után a zúzódásokra jegelést, fájdalomcsillapítást és házi gyógytornát javasoltak. Fizetős mentővel jutottam haza.


10 napja voltam itthon és még mindig nem voltam járóképes, de fájdalmam nem csillapodott, sőt, egyre rosszabb lett. Feleségem mentőt hívott.
Az első mentőben nem volt sem szék, sem ágy a betegnek, sem fájdalomcsillapító. Hívtak egy másik autót, amiben szék már volt, de ágy és fájdalomcsillapító nem. A harmadik mentőautóban két alumínium lemezből rögtönöztek egy ágyszerű alkalmatosságot, ezzel vittek le a mentőhöz és szállítottak el az Amerikai útra, az Országos Idegtudományi Intézetbe. Az összetákolt ágy, a rossz utak és a nemtörődömség okán, félúton elájultam a fájdalomtól – jobb is volt nekem!
Itt némi várakozás után megvizsgált egy orvos – már amennyire a folyamatos fájdalomtól ezt megtehette – és a területileg illetékes Bajcsy kórház neurológiai osztályára utalt. Végre szakszerű szállításban volt részem, egy különleges, felfújható hordággyal akadályozták meg a mozgást és előzték meg a további elviselhetetlen fájdalmat egy speciális mentőautóval.


Két hétig voltam a Bajcsyban. Azokat a vizsgálatokat, amelyeket elvégezhettek, elvégeztek, MR-vizsgálatra előjegyeztek (2014. november 4.), óvatos gyógytornát kezdtek, de csak enyhén javult állapotom. Itthon folytattam a gyógytornát, már októbert írtunk. Kicsit javult az állapotom, de a maratonról továbbra is le kellett mondanom.
November 4-én megtörtént az MR-vizsgálat, majd neuroradiológussal konzultációt tartottak a képanyagaimról, melynek eredményeként kiderült, hogy 1 gerinccsigolyám eltört, 2 megrepedt és sérült, medencecsont-repedésem van csípőtől csípőig, a 11. és 12. borda tört, koponyaűri vérzés és jobb vállban két szalag szakadt. Egy korábbi (talán a baleseti központban készült?) hasi CT pedig megalapozta a vastagbél tumor gyanúját. Így a Bajcsy kórház visszautalt az Amerikai útra, idegsebészeti vizsgálatra és beutaltak kolonoszkópiára is.
A balesetem és a Bajcsy kórházban (és nem a baleseti központban!) megállapított sérülések okán november 25-én kontrollvizsgálatom volt az idegsebészeten, majd december 8-án befekvésre javasoltak, hogy feltöltsék a sérült csigolyákat. Utóbbi beavatkozást bizonytalan időre el kellett halasztani, tekintettel az időközben kiderült vastagbél elváltozásokra és annak vizsgálataira.
A kolonoszkópiára december 5-én került sor, majd meg kellett ismételni, sikertelenség miatt. Szilveszter előtt, december 29-én derült ki, hogy sajnos vastagbél daganattal állok szembe. Nem mondhatom, hogy remekül zárult az óév. Az újévi kilátások sem voltak valami fényesek.


Január elején, sürgősséggel túlestem a Bajcsyban a vastagbél műtéten, egyúttal negyedszer kiújult lágyéksérvemet és köldöksérvemet is rendbe hozták. Utána a gyötrő várakozás 2 hónapja következett. Megérte, mert jó híreket kaptam: jók az eredmények.
Ezzel együtt a leletekkel beutaltak (volna) a Szent László Kórház Haemotológiai és Őssejt Transzplantációs Osztályára. Egy hónapot vártam, mert nem volt orvos, aki fogadott volna, mint beteget! (Mert nincs orvoshiány, ugye?) Szerencsém volt. Fantasztikus személyzet végzi itt a dolgát. Ha kevesen is vannak, sokat érnek, és megéri várni rájuk. Itt még további vizsgálatokra is sor került, még mindig várom az utolsó eredményeket.
Köszönöm dr. Bátai Árpád és Dr. Kárász Éva munkáját és a jó híreket is, amiket tőlük kaptam! Az már biztos, hogy mehetek az Amerikai útra, feltöltetni a csigolyákat.


Leestem egy létráról majd kilenc hónapja. Egy kis zúzódással kiengedtek a baleseti központból. Megjártam az idegtudományi intézetet és többször a Bajcsyt. Végül a lesajnált kőbányai kórházban derítettek fényt minden sérülésemre és betegségemre. A csigolyafeltöltésen és a haematológiai vizsgálatokon kívül (melyeket ott nem is tudnak elvégezni) minden problémámat ott orvosoltak, vagy onnan irányítottak a megfelelő helyre, beutalóval, időponttal!"

 


2. ,,Az egészségügy fényesebb oldala, avagy köszönetnyilvánítás a Bajcsy kórház személyzetének


Kőbányaiként én is sokszor hallok ezt-azt a kórházunkról, a Bajcsyról. Sokan szidják, elégedetlenek. A rossz vélemények ellenére én még is bizalommal fogok tekinteni a kórházra. Utóbbi kétéves tapasztalatom ugyanis az, hogy bár a lehetőségek (anyagi- és, humánerő-forrás, betegek száma, stb.) nagyjából ugyanolyanok, mint más átlagos hazai kórházban (van összehasonlítási alapom), de itt talán van egy jó vezetés, egy jó csapat. Mintha más lenne a személyzet…


A betegségeimhez való hozzáállásról
Betegségeim felismerésében, feltárásában és kezelésének megszervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Dr. Takács Rita főorvos asszony (gasztroenterológia, belgyógyászat). Nem nyugodott, amíg minden szükséges vizsgálatot el nem végeztetett, és mindent elő nem készített a műtéthez. Nekem „csak” meg kellett jelennem a megadott időpontokban.
A 4,5 órás beavatkozás során cca. 25 cm-es rész lett eltávolítva a vastagbelemből és valamennyi feltárt betegségemet egy műtéttel kezelte a kitűnő érsebész, sebész, Dr. Gyurkovics Endre. Aki olyan EMBER és ORVOS, akivel nyugodtan lehet beszélni, akitől lehet kérdezni, mert türelmesen meghallgat, minden kérdésre válaszol a betegséggel kapcsolatban.


A kiváló onkológiai szakértelmet Dr. Habil. Telekes András onkológus professzor, osztályvezető főorvos biztosította. Ennyire közvetlen, barátságos, kedves emberrel csak nagyon ritkán lehet találkozni.
A neurológiai osztályon Dr. Gerlóczy Mónika megnyugtató hangjával és személyiségével vívta ki tiszteletemet.
Ki kell még emelnem Kiss Tünde nővért a belgyógyászatról, aki annyi adat, információ birtokában van, mint egy komputer. Gyors és pontos az információk tekintetében, de az adminisztráció és a betegek ellátása során is.
Kőrösi József, az MR-vizsgálat technikusa pedig a legnagyobb odaadással és körültekintéssel végezte munkáját, úgy bánt velem, mint egy hímes tojással.
A Bajcsyban minden szükséges vizsgálatot biztosítottak és sürgősséggel műtöttek annak érdekében, hogy lehetőség szerint rövid úton megszüntessék a betegséget. Külön hálás vagyok azért, hogy a vastagbél műtét miatti feltárással egyidejűleg a két súlyos sérvbetegségemet is megoperálták.
Természetesen volt kockázata a hosszadalmas műtéti eljárásnak, ezzel együtt számomra is ésszerűnek és vállalhatónak tűnt az egyszeri, de mindenre kiterjedő beavatkozás.


Orvosok – Emberek
A beteg – általában – laikus és azon méri le egy-egy szakember felkészültségét, hogy milyen eredménnyel zárul a kezelés vagy beavatkozás, meggyógyul-e, stb.
A mai túlterhelt, ingerült, türelmetlen világban azonban fontos az is, hogy milyen emberi minősége van az orvos-beteg kapcsolatnak. Sajnos sokszor voltam már különböző egészségügyi intézményekben és sokféle tapasztalattal és vegyes érzelmekkel rendelkezem.
Szerencsés vagyok, mert életem talán legfontosabb orvosi kezelésénél olyan EMBEREK segítették gyógyulásomat, akiknek hozzáállása, kiváló emberi tulajdonságai nélkül nehezebb lett volna ezt az időszakot megélni. Nem hiszem, hogy e „különleges” bánásmódban csak engem részeltettek. Úgy vélem, szerencsések azok, akik – ha már a szükség úgy hozza, hogy orvosi ápolásra szorulnak – ezekkel a szakemberekkel kerülnek kapcsolatba.
Amikor az orvos nem parancsol, dirigál, hanem kér. Amikor a beteg nem érzi magát kiszolgáltatottnak. Amikor orvos és beteg partnerek, egyenrangú felek.


Az egészségügyi személyzet
Igazságtalan lenne kizárólag a név szerint említett kitűnő orvosok, szakemberek munkájának elismerése. Ugyanis a betegségem feltárása és gyógyítása során, több osztályon is megfordultam. Mind a gasztroenterológián, a belgyógyászaton, a neurológián, a sebészeten ugyanolyan túlterhelt az egészségügyi személyzet, orvostól a takarító személyzetig, mint általában az egész országban. Ennek dacára minden beteget igyekeznek a lehető leggyorsabban, legszakszerűbben és legemberségesebben ellátni. Persze, volt rá példa, hogy várni kellett a nővérre. De 28 betege volt. Egyszerre ő sem lehet több helyen. Empátia és türelem. Én ezt adtam és ezt kaptam viszont. Ilyen egyszerű ez.
Külön szeretném kiemelni a CT- és MR-, valamint a röntgen- és ultrahang-vizsgálatok során tapasztalt kíméletes és figyelmes bánásmódot, ahol sok felesleges fájdalomtól kíméltek meg az ott dolgozók.


A hírhedt hálapénz
Hálapénz volt és van. Hogy lesz-e? Nem tudom. Nem kívánok pálcát törni senki felett, sem pro, sem kontra. Azt viszont állítom, hogy a hosszadalmas kórházi bent létek alkalmával egyik osztályon sem éreztette velem a személyzet egy tagja sem, hogy külön honorárium ellenében fogok csak meggyógyulni. Ugyanezt hallottam betegtársaimtól is. Sőt!


Én, a tolmács
Egy ismerős külföldi házaspár is megjárta a Bajcsy neurológiai osztályát. Bár hosszú évek óta itt éltek Kőbányán, a magyar nyelvet nem sikerült megtanulniuk. Két éve a férj agyvérzés miatt került be a kórházba. Úgy alakult, hogy egyedül maradt egy időre, de nem tudtak vele kommunikálni. Tolmács nem volt. Én véletlenül szereztem tudomást a helyzetről és felajánlottam a segítségemet. Hálásan elfogadták és sikeresen áthidaltuk a nyelvi nehézségeket. Majd egy évvel később a feleség is agyvérzéssel került a kórházba – megismétlődött férje 1 évvel azelőtti kálváriája. Már rutinosan ajánlkoztam, és a korábbi pozitív tapasztalatok miatt még nagyobb bizalommal fogadta el a kórház személyzete a segítségemet.


Végeredmény?
A sikeres 4,5 órás műtét után elkezdődött a lassú lábadozás, az elvesztett kilók kiegyensúlyozott visszaszerzése, az erő visszatérése. De majd két hónapig izgultam, hogy vajon mi lesz az „ítélet”. Ti. vártam a laboreredményt. Sikerült-e a műtéttel minden nem oda valótól megszabadulnom? Vagy jön a gyötrelmes utókezelés, úgy, mint kemoterápia? És végre jött a telefonhívás, mehetek a professzor úrhoz, megbeszélni a hogyan továbbot.
Jó híreket kaptam. Nincs szükség kemoterápiára. Az eredményeim jók. Remélhetőleg ez így is marad. Mert gondos orvosok odafigyeltek a panaszaimra és időben „elkapták” a tumort.


Hallani híreket arról, hogy a kórházat össze akarják vonni egy másikkal. Arra kérem a Bajcsy kórház főigazgatóját és vezetését, hogy ha tehetik, ne támogassák a kórházösszevonást, ha az nem szolgálja a kórház és a betegek érdekeit. Maradjon meg nekünk így. Összevonás nélkül. A jó csapattal. Nekünk, kőbányaiaknak és mindenki másnak.


Köszönettel, Szabó Dezső (Harmat utca)”