AD-blacklist1

2014
jún.
02

A hét írása

Írta: Szerk.

 Farkas Viola:

A megszokás hatalma

 

Megszokták, hogy vagyok, mindig is jól vagyok,

Ha kell, verset mondok, vagy éppen táncolok.

Én is csodálkozom, nem voltam még beteg?

Dehogy nem, dehogy nem, nagyúr a fegyelem!

Sok nyavalyáimmal, sosem dicsekedtem,

Munka volt a fontos, ezt meg fel sem vettem!

Színházi berkekben túlteszik magukat,

Nem is mondanak le, előadásokat!

 

 

Hagyjuk most a múltat, elmúlt nagyon régen,

Helyette öregkor, megérkezett szépen.

Szépnek mégsem mondom, bizonytalan léptünk,

Többen el is mentek, kevesebben lettünk!

Hogy mégis dicsekszem, összetörtem magam!

Nem is egyszer, többször, szégyellhetem magam!

Ne szaladjak mindig, ne csúszkáljak jégen,

Inkább óvatosan, üljek nadrágféken!

 

 

De a lényeg most jön, sosem maradtam ki,

Ha fellépni kellett, színpad sem dobott ki!

Megérkezett, itt van, harmadik felvonás,

Ez már komoly eset, szememben a romlás.

Szerveztek programot, kérdezésem nélkül,

Tartsak bemutatót, fejem, beleszédül!

Na, most mi lesz velem? Rogyadozik térdem,

Nem látok, nem hallok, most estem el éppen!

 

 

Szavam nem hiszik el, koromat sem látják,

Csak az örökmozgót, a táncosnőt várják!

Ó Uram, jó Uram, Hozzád fordulhatok,

Csodát művelsz velem, vagy felfordulhatok!

De itt még nincs vége, rossz ez a megszokás,

Bemutató után, jöhet az ellátás!

Egy kis eszem-iszom, és vidám csevegés,

Egy beteg öregnek, kiállni nem kevés!

 

 

Tovább nem folytatom, a könyv is ingyen kell,

Ez a világ gonosz, boruljon, rögvest fel!

 

 

Budapest, 2019. március 9.