AD-blacklist1

2014
jún.
02

A hét írása

Írta: Szerk.

Danka Zoltán:

 A csodaméz

 

Éldegélt, virult a Kerekerdő szélén egy mutatós, szép virág. Illatos, színes szirmai ízletes, finom mézet rejtettek. Egy napon arra röpködött egy szorgalmas méhraj és begyűjtötte a mézcseppeket a kertész kaptárjába. Mikor megteltek a kaptárak, a kertész elvitte a mézet a piacra, s eladta.

   A piacon vásárolt belőle Habada Marika nagymamája, és az éppen beteg kisunoka teájába tette. Nem tudta, hogy ez valójában varázs erejű méz, mert aki ebből eszik, nagyon jó magaviseletű, jóindulatú emberré válik. Mivel a mézből az egész család fogyasztott, mindenki közülük igen nagy átalakuláson ment keresztül.

   A rosszindulatú, raplis, szófogadatlan Marika szelíd, szófogadó, mindenkihez kedves és segítőkész kislánykává változott. Apukája ezentúl soha nem rúgott be, és nem verte a családját, nem lopott az üzemből, ahol dolgozott, még a buszon sem bliccelt. Szépen érvényesítette a jegyét, még ha csak egy megállót is utazott. Feleségének hetente virággal kedveskedett és nem rúgott bele hazafelé menet a szomszéd kutyájába.

   Anyukája leszokott a pletykálkodásról és zsörtölődésről. Jobban beosztotta a konyhapénzt és megtanult varrni, hímezni, sálat kötni. Ezentől férjének reggelente kávét főzött és a kedvenc ételeit készítette nagy szeretettel.

   Jött azonban egy nagy árvíz és elárasztotta a Kerekerdőt. A csak és kizárólagosan itt élő, különleges mézű virág örökre kipusztult. pedig milyen jó lett volna, ha miden ember evett volna belőle és megvalósult volna a világbéke.