Mikulásmamák

Ritkán történik meg olyan eset az újságíróval, mely egyszerre meglepetés, majdnem csoda, öröm, és biztos, hogy senki mással nem is fog megtörténni. Legalább is, annak milliomod csak az esélye. A történetben pedig az igazi Mikulás, a lappföldi Joulupukki a „hunyó”…

Történt, hogy november 30-án szorgalmasam fotóztuk a FSZEK Kőbányai könyvtárába látogató Mikulás ölébe ülő, melléje álló apróságokat, szüleiket, testvéreiket. Itt azonnal megjegyezzük: sajnos, más programunk miatt a látogatás első fél órája után érkeztünk csak meg, s ennek a későbbiek során fontos szerepe lesz.

   Az esemény vége felé közeledve egy ismerős anyukáról és két gyermekéről készítettünk képeket, s utána azt kérte külön róla és a Mikulásról is csináljunk felvételt. Örömmel tettünk eleget a kérésnek, majd utána az anyuka elmondta, hogy nagyon örül ennek a képnek, mert december 5-ére van kiírva ún. programozott császárszülésre.

   Másnap, december 1-jén dél körül kaptuk a hívást a könyvtárból, hogy az anyuka reggel megszült, sőt, egy másik olyan anyuka is életet adott egy gyermeknek, aki előző nap a könyvtár vendége volt a Mikulás látogatásán.

   Gyorsan peregtek az események, e-mailt írtunk az ismerős anyukának, kérve, ha eléggé erős lesz és nincs ellenére, hogy ezt a történetet megírjuk, hívja fel a szerkesztőségünket. Sőt, egy segítséget is kértünk. Úgy tudtuk, azzal az anyukával fekszik egy szobában, aki szintén ott volt a könyvtárban, s arra kértük, tolmácsolja neki, szívesen megírnánk az ő történetét is. Legnagyobb meglepetésünkre kora este megcsörrent a telefon.

   Az ismerős anyuka volt a hívó, s a gratulációnk után már mondta is, mi történt.

– Bár 5-ére voltam kiírva, hétfőn este jelentkeztek a jósló fájások. Hajnali fél három körül elfolyt a magzatvizem, s reggel 7 óra 23 perckor született meg a fiúnk, Domonkos Bánk (képünk) 3100 g, 55 cm-rel. Szent Miklós ünnepére vártuk az érkezését és a lappföldi Mikulás hozta meg – mondta jól hallható örömmel a telefonba.

Megkérdeztük, megírja-e a történetet Joulupukkinak? Azt felelte, nem gondolt rá, de jó ötletnek tartja.

   Kiderült az is, csak az őrzőben volt együtt a másik anyukával, de megkeresi és szívesen átadja neki az üzenetet. Nem telt bele fél óra, újra csörgött a telefon, s a másik anyuka jelentkezett be. Szó se róla, nagyon megörültünk, hiszen ez azt is jelentette, mind a négyen jól vannak.

   Nos, ez az anyuka is programozott császárral szült, de ő december 1-jére volt kiírva. Elmondta, tavaly is szeretett volna találkozni a Mikulással, de akkor nem sikerült. Most igen, s az elsők között volt – hát ezért nem tudtuk lefotózni, mert mire odaértünk, már el is ment – a fotót készítők között.

   ‒ Egy levelet adtam át a Mikulásnak, s a tolmács segítségével elmondtam neki, hogy másnap fogok szülni, s örülök, hogy most találkozhattam vele – újságolta. Az újszülött neve Linett Izabella, 2890 grammal és 50 cm-rel született (képünk).

    Azt is megtudtuk, hogy mint a másik anyukának, neki is a harmadik gyereke jött a világra reggel nyolc óra körül, így biztos, hogy egymás után szültek.

   Mi mást is tudna az újságíró kívánni egy ilyen csoda után, mint azt, hogy 1-2 év múlva egy olyan közös fotót tudjon készíteni, ahol a lappföldi igazi mikulással a két anyuka és 3-3 gyermekük szerepel a képen.