Sztrókosok a Sziklakórházban
Folytatva a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete városnéző hagyományait, a budai Sziklakórházba látogatott el az egy híján húszfős csapat augusztus 17-én. A sziklába vájt kórházmúzeum után még a Bécsi kapu jobb és bal oldalán is tettek egy rövid sétát, megtekintve az Európa Ligetet és az Anjou bástya alatti emlékművet.
A találkozó a 2-es metró Örs vezér terei végállomásán volt délelőtt fél tízkor. A jelzett időben már csak egy fő, a klub legidősebb tagja hiányzott. A kis csapat vezetője rácsörgött, s így derült ki, hogy nem elalvásról vagy feledékenységről van szó, hanem egy óraátállítási gondról. Azaz, Jani bácsi vekkere egy órával korábbi időt mutatott, s azt gondolta, még van ideje. Hát, nem volt, de jelezte, jön, várják meg. S valóban, fél óra múlva már csatlakozott is a többiekhez.
Gond nélkül érkezett meg a csapat a Széll Kálmán térre, majd a várbuszról a Szentháromság tér megállóban szálltak le. Egyrövid séta következett a Sziklakórházhoz vezető liftehez, de aki akart, a lépcsőn is le tudott menni a bejárathoz. Az Uri utca - Szentháromság út sarkán elkészült egy csoportkép (ld.: fent), mondhatjuk, hagyományosan.
A Sziklakórház előtt egy rövid várakozás következett, s amíg megérkezett az idegenvezető, elkészült néhány kép is. Sajnos, a szikába vájt folyosókon és a termekben tilos volt fotók és a hangfelvétel készítése, így a csatolt képgaléria csak a többi esményt mutatja be. Annak viszont nem volt akadálya, hogy a kórház honlapjáról néhány képet kimásolva színesebb legyen a tudósítás.
A beszámoló lényegében a nagyon kedves és nagyon profi tárlatvezető ismertetőjére és az interneten fellelhető adatokra támaszkodik.
A III. számú kórterem
1939-40 táján az I. kerület és a vár akkoriban a „kormányzati negyed” volt. Így légoltalmi és egészségügyi ellátási megfontolásokból dr. Szendy Károly, a székesfőváros akkori polgármesetre elrendelte egy sebészeti szükségkórház – más néven „Légókórház” – építését a vár alatt. A kórháznak fontos történelmi szerepe volt sürgősségi létesítményként mind a második világháborúban, mind az 1956-os forradalom során. Atombunkerré a hidegháború alatt fejlesztették, és szigorúan titkos volt egészen 2002-ig. A valamivel több, mint 2300 négyzetméter alapterületű múzeumot 2007-ben nyitották meg a látogatóknak. Az volt a cél, hogy hitelesen mutassák be a korabeli gyógyítás eszközeit, körülmányeit, emléket állítva a mindennapi hősöknek, az általuk képviselt értékeknek. A 10-15 méter mélységű járatrendszer óvóhelyként szolgált a bombázások során.
A Sziklakórház megnyitásakor jelen volt özvegy Horthy Istvánné, a Magyar Vöröskereszt főápolónője, aki ápolónőként dolgozott is ott, erről fotót is mutatott az idegenvezető az egyik kórteremben.
A Sziklakórház múzeumot „A Szikla” Múzeumi Közhasznú Alapítvány tartja fenn. Az Alapítvány 2015-ben jött létre, és küldetése bemutatni, hogy diktatúrában és háborús időszakban is lehet emberként viselkedni, a jót választani.
Mondhatjuk, hogy Madame Tussauds Panoptikumát szinte minden gyerek ismeri, de azt, hogy mit rejt a budai szikák mélye, már kevesebben tudják.
A Sziklakórház Múzeum kiemelkedő bravúrja, hogy Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása mutatja be a kórház történetét, a hadiorvoslás fejlődését, emellett megtekinthetők a a polgári védelem eszközei és felszerelései is. Sőt, egy külön teremben láthatók az energetikai berendezések.
Érdekesség, hogy a kórtermek, műtők, előkészítők, viszgálók mellett több helyszín is állandó kiállításként működött. Ilyen volt például a Budapest ostroma című kiállítás (megnyílt: 2016.), mely az 1944–45-ös budapesti harcokat hivatott bemutatni. Döbbenetes volt az abszolút élethű viaszfigurák arcán a fájdalom.
Egy másik rendkívüli kiállítás a Különleges műveleti erők kiállítás (megnyílt: 2012.) volt. A hatalmas helikoptert, autót apró darabokra szétszerelve hordták be a keskeny ajtókon, majd a teremben szerelték össze több hónap alatt.
Buda felszabadításáért küzdő katalán és bajor katonák emlékműve
Visszafelé jövet a várfalon kívül, a Bécsi kapu két oldalán található érdekeségeket tekintették meg. Elsőként az Anjou bástya alatti várfal oldalánál a Buda felszabadításáért 1686-ban harcoló katalán harcosok és a regensburgi bajor katonák emlékműve állt a középpontban, majd a másik oldalon az Európa Liget.
A parkot 1972. szeptember 4-én nyitották meg a főváros centenáriuma és 29 európai főváros ez alkalomból megrendezett kongresszusa emlékére. A fővárosok az országukra jellemző fákat ültettek el. Az idők során lerobban parkot a Budavári Önkormányzat felújította, s több sportpályát is létrehozott. A park végében, a Hunfalvy utca felől áll (hmm ül) a Kodály Zoltánt ábrázoló szobor (Varga Imre, 1982.). Természetesen ez előtt – és vele is – megtörtént a fotózkodás.
Csoportkép a Kodály-szobornál
Ugyancsak csoportkép készült Vladislaus Jagiello (II. Ulászló) lengyel király, Litvánia nagyfejedelme, és felesége, Anjou Hedvig (Hedvigis; az első lengyel pápa, II. János Pál avatta 1997. június 8-án) magyar és lengyel királynő tiszteletére állított emlékmű (alkotó: Daliutė Ona Matulaitė, 2013.) előtt is (ld.: lenti nagy kép).
a cikkhez képgaléria tartozik - ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY; Sziklakórház honlapja
