Csak tekerni, csak tekerni, csak tekerni

„Szeretettel várunk kicsiket és nagyokat egy ukrán népi kézműves foglalkozásra április 22-én” – hívta egy rendkívüli alkalomra az érdeklődőket a Kőbányai Ukrán Önkormányzat. Helyszínként a Kőbányai könyvtárat nevezték meg.

Kerestük az összefüggést, miért éppen a könyvtár, miért éppen a motánka? Hiszen az ukrán irodalom, a népmesék temérdek lehetőséget adnának egy gyerekeknek (és felnőtteknek is) szóló programra.

   Megnéztük az ajánlót is, ahol ezt írták:

    „A motánka rongybabákat ezeréves hagyomány szerint ukrán kézműves asszonyok készítik. Arcukat tradicionálisan nem ábrázolják, mivel a régi időkben a szemnek mágikus erőt tulajdonítottak. A motánka babák szimbolikus jelentőséggel bírnak, a női bölcsességet jelképezik, és védelmező erőt tulajdonítanak nekik.”

   Hát sokkal okosabbak nem lettünk, s a babakészítés helyszínére indulva – korábbi tapasztalatainkra is alapozva – úgy döntöttünk, megtaláltuk a magyarázatot: mert a könyvtárban lenni jó! Ennyi, csak így őszintén és sallangok nélkül. Persze, az is kézenfekvő magyarázat lenne, hogy azért lesz ott a babkészítés, mert a könyvtárnak megtetszett az ajánlat és befogadta a programot.

   Néhány perccel a meghirdetett kezdés előtt Petrovszka Viktória (a képen jobbról), az ukrán önkormányzat elnöke kirakta a mintául szolgáló babákat, népviseletet öltött, s kikészítette a kellékeket: kis textílikákat, színes fonalakat, cérnákat, vattát… Tűt, ollót nem láttunk.

   – Nem is kellenek, hiszen ennek a babának éppen az a lényege, hogy a készítés során nem szabad mást, csak tekerni, csak tekerni, csak tekerni! (Tényleg nem kellett, a cérnát a fogaival szakította el Viki.) Először a vattából jól kinyomkodjuk a levegőt, belehajtjuk a zsebkendőnyi szövet darabba, jegy jó kemény gömböt formázunk belőle, elkötjük az alján, s máris kész a baba feje. A szoknyaszerűen szétterülő alsó részt egy vastagabb fonállal körbetekerjük, s egy rúdféleséget alakítunk ki. Ez lesz a baba teste. Aztán különféle színű cérnákból elkezdjük kialakítani az „arcot”. Majd apró hurkákból elkészítjük a karokat, végül egy alkalmasan választott szövetkéből rátekerjük a szoknyát is. És közben adunk bele sok-sok szeretetet – magyarázta el a mesterfogásokat Viki.

   Közben a kisebb lányok anyukáikra bízták a babakészítést, és felvették az ékes fejdíszeket, egyesek pompás hímzésű népviseletre cserélték az amúgy csinos blúzaikat, pulcsijukat. Viki pedig rendületlenül magyarázott, megmutatta a mesterfogásokat, s közben könyvtárnyi információt osztott meg az anyukákkal, gyerekekkel.

   – Az nem kötelező, hogy legyen keze ennek az ősi ukrán babának, az pedig egyenesen tilos, hogy arca legyen a szokásos módon, meg szeme, hiszen a szemnek mágikus ereje van, és akár jót, akár rosszat is hozhat a gazdájára. Hogy se ez, se az ne legyen, inkább nem csináltak neki. Az arc és benne szem helyett a kereszt, ezek jelentik a Napot, az energiát. És, ha csinálunk neki hajat, akkor jó sok legyen, hogy sok jót hozzon a családnak. Lehet csinálni felnőtt, anyukás motánkát is, akkor rakunk rá kendőt. A fejen lévő szalagok, színek pedig a boldogság sokszínűségét jelentik, ezért nem baj, ha szép színes a fej díszítése. Van egy előkéje is, amiből többet is be lehet rakni, s ez a vendégszeretet meglétére utal. A baba ingje a föld és ég közötti energiát adja át neki, így nekünk is – magyarázta.

   Azt is megtudtuk, hogy régen az anyukák készítették a motánkát és átadták a lányuknak, melyek adott alkalmakra készültek. Van a terhességet védelmező baba, esküvőre készült baba, de lehet olyan is, amelyik az egész családot óvja. Csináltak tízkezű babát is, és a konyhába tették, hogy a háziasszony egyszerre 10 dolgot is tudjon végezni.

   Miután Viki elmondta a legfontosabb tudnivalókat, személyesen segített mindenkinek a motánka elkészítésében. Volt, aki kicsit később érkezett, de Viki tanácsait követve gyorsan utolérte a többieket. A gyerekek egyes fázisokban odaadóan tekergették a bábot, de amikor kicsit nehezebb részhez értek, anyukájukat hagyták dolgozni vagy éppen a pompázó ukrán fejdíszt próbálták fel.

   Volt egy mintababa, félkész állapotban hevert az asztalon, de ez nem volt véletlen. Hiszen ezt alapul véve lehetett megmutatni, mi következik éppen, vagy hogyan kell kinézni a testnek, hogyan kell feltekerni a fej kialakítása után maradó anyagot.

   Néztük a babakészítésbe feledkezett anyukákat, gyerekeket, s elkönyveltük, végül is nagyszerű helyszínt választott Viki és az ukrán önkormányzat az ismeretterjesztésre. Sőt, a legjobbat…

Cikkünkhöz képgaléria tartozik  -  ITT  

Fotó: 10kerkult.hu/OGY