Cáfolhatatlan a kirúgott iskolaigazgató igazsága

Végleges és megfellebbezhetetlen a döntés: Sós Zsuzsanna, a Janikovszky Éva Általános Iskola kirúgott igazgatója pert nyert. A másodfokú bíróság is úgy döntött, hogy a 2021. évi rendkívüli felmentése minden jogalapot nélkülözött. Sós Zsuzsanna nem kívánt a pályán maradni, új életet kezdett…

Sós Zsuzsanna azonnali felmentésével kapcsolatban korábban két cikket tettem közzé, melyeket ITT és ITT lehet elolvasni. 2023. szeptember 5-én beharangoztam a másnapi ítélethirdetést. Ebben összefoglaltam az előzményeket, s bemutattam Sós Zsuzsanna felmentésének pontjait. Majd a cikkem végén azt írtam, hogy „Természetesen, a szeptember 6-ai tárgyaláson is jelen leszek, a bírói határozatról pedig beszámolok.” Nos, ott voltam, s a közlés egy facebook bejegyzésben realizálódott, az ítélethirdetés után egy fotóval illusztrálva a következőket írtam:

   „Nyertünk! – mondta Sós Zsuzsanna, a kirúgott Janikovszkys igazgató ügyvédje az ítélethirdetés után. A bíróság a felmentése mindhárom pontjáról megállapította, hogy az alperes Kelet-Pesti Tankerületi Központ nem tudta bizonyítani az állításokat, azok megalapozatlanok és jogszerűtlenek voltak. Győzött az igazság. Az alperes fellebbezett, így a per másodfokon folytatódik.”

  Sós Zsuzsanna az ítélethirdetés után

   Hogy a beszámoló nem azonnal történt meg, annak oka, hogy az elsőfokú ítélet fellebbezése után másodfokra került a per, ahol is egyhangú ítélettel helyben hagyták az első fokú bíróság ítéletét, azaz, a felperes Sós Zsuzsanna jogtalan felmentését. Azt nem tudtam, hogy az elsőfokon nyertes felperes sorsáról pontosan mennyi idő alatt születik döntés, de nemrég Sós Zsuzsa egy facebook bejegyzéséből értesültem a hat hónap utáni végleges döntésről. Az már az ő kérése volt, hogy a jó hír megjelenését a kirúgásának harmadik évfordulóján, május 20-án tegyem közzé.

   Megemlítek majd néhány, a tárgyalásokon elhangzott dolgot is, de mindenekelőtt Zsuzsáról szeretnék írni. Természetesen, örült a pernyertességnek, de a három év nem volt könnyű számára. A múltról kevesebbet, jelenéről annál többet szeretnék közzé tenni. Hiszen kirúgása az életét változtatta meg egyik napról a másikra.

   – Botorságnak tűnik a kérdésem, tudom, de így elsőre nemigen tudok mást kérdezni, mint azt, hogy érzi magát kis idővel a végleges döntés után?

– Úgy érzem, hogy miután megkaptam a hét számjegyű kielégítésemet is, megnyugodtam, s úgy gondolom, a helyemen vagyok. Mert kezdetektől fogva nem a visszahelyezésemet kértem, hanem az elmaradt fizetésemet, juttatásaimat és ezek kamatait.

     Némi hallgatás után – bizonytalan voltam, hogy az elmúlt három évet hogyan idézzem – inkább egy feltételezést fogalmaztam meg; akár kérdésnek is felfogható volt. Nem vitás, hogy a pénz kiemelt szerepet játszik, de úgy gondolom, a hullámok, hullámvölgyek befolyásolták az érzelmeit, és az ítélet ismeretében könnyű kimondani: nyertem és pont. Azt hiszem, nem is olyan könnyű odabiggyeszteni azt a pontot…

   A választ, ahogy elnéztem, egy magabiztos, kiegyensúlyozott hangulatú hölgy adta. Nem sokat teketóriázott: – Meggyőződésem volt, hogy csak nyerhetek, de a pénz is lényeges szerepet játszott, ez hozta el a végső megnyugvást – mondta. Majd azt magyarázta, hogy bár biztos volt magában, de végigkísérte, hogy ha mégsem nyer, akkor pénze sem lesz meg. Egyfajta nyugalom is uralta, hiszen az ügyvédje már a kezdetekkor megerősítette, hogy a felmentés indokai nem fedik a valóságot. Zsuzsa úgy fogalmazott, hogy „a Tankerület lényegében a semmire rúgta őt ki.” Ezzel együtt az ügyvédje óvatos volt, nem vetette el azt, hogy „ott van az a kicsi” és a tárgyalások folyamán negatívba is fordulhat a reménykedés. A másodfokon annyiban lett igaza a Tankerületnek, hogy a bíróság a sérelemdíj követelését elutasította. A végleges döntést viszont ez nem befolyásolta.

   Érdekes tárgyalási szisztémát alkalmazott az alperes Tankerület ügyvédje, mikor a bírói kérdésekre egy-két mondattól eltekintve gyakorlatilag leckét mondott fel. Zsuzsa végig azt érezte, hogy az ügyvéd nincs képben, az ő vádjaik nem állják meg a helyüket. – Olyan véletlen dolgokat hozott föl, amikre a bíró úgy reagált, hogy „ezt miért nem tetszettek ide leírni?” – mondta Zsuzsa.

   – Mennyire állja meg a helyét az a meglátásom, hogy a Tankerület ügyvédje meglehetősen passzív volt, nemigen erőlködött, hogy ellentmondásba keverje?

   – Igen, ez így volt, engem gyakorlatilag nem kérdezett meg, holott a bíró ezt lehetővé tette. A tanúktól kérdezgetett, de úgy tűnt, nemigen érdekelte a válasz.

   Itt azért tennék egy észrevételt. A tanúk túlnyomó többsége a bírói kérdésekre a „nem tudom”, „nem emlékszem”, „nincsennek ismereteim a kérdésről” és hasonló tőmondatokkal válaszolt. Az érdemi válaszokat is gyakorlatilag a bíró húzta ki némelyikből. Amíg a felperes tanúi megerősítették Zsuzsa állításait, a tankerületi tanúkra ez kevésbé volt jellemző. Nehéz elhinni, hogy nem egészen két év alatt egy ennyire kihegyezett esemény mozzanatait egyszer csak hipp-hopp elfelejti a tanú…

   Nehezen tértünk át a jelenre, de egy dolgot még kiemelnék a múlt történéseiből. A mai napig nem tudok napirendre térni, hogy a Tankerület igazgatója, dr. Varjuné dr. Fekete Ildikó „telefonos szülői bejelentés alapján” fogalmazta meg Sós Zsuzsa felmentésének első pontját, ugyanakkor a kirúgás másnapján a tantestület tájékoztatásán azt mondta, hogy telefonos panaszokkal, bejelentésekkel nem foglalkoznak. Hát… Saját magát cáfolta, saját magából csinált bohócot.

   Ha az eddig leírtakat tekintem, az a mondás jutott az eszembe, hogy „ami nem öl meg, az megerősít”. Zsuzsa, bár elmondása szerint nagyon bízott a pernyerésben, mégis ott motoszkált benne, a „mi lesz, ha nem nyerek” lehetősége. A remény és annak a tudata győzött, hogy Zsuzsa hitt az igazában.

  Ítélethozatal előtt a bíróság

   – No, de lássuk az élete másik fejezetét! Mi történt a kirúgása után? Hol, hogyan keresett állást, mennyire esett kétségbe? Jól sejtem, hogy az első hetekben az űrben, a légüres térben lebegett? Tanácstalanul, kétségbe esetten? Tudott aludni?

   – Hát, nemcsak az én életemben, de mindenkiében nagy sokk a munkahely azonnali elvesztése. Kétségtelen, megrendültem, de szinte azonnal munkát kerestem. Három hónapig voltam álláskeresési járadékon. Amivel elütöttem az időmet, az sorozatok nézése volt; a gyerekem ehhez beállította az egyik csatornát. Valójában elmenekültem egy másik világba. Ugye, ez nyáron történt, imádom a napfényt és sokat süttettem magam a strandon. Ezek úgy egészében kicsit segítettek helyre jönni. Ugyanakkor sokat nem lebzselhettem, mert a kirúgásom után 30 napon belül be kellett adni a keresetet, s ez sem két perces munka volt. Szerencsémre, jó ügyvédet találtam a kapcsolataim segítségével, s ez egy nagyon megnyugtatott. Végül is szeptemberben mentem el iskolai szociális segítőnek. Ez újfajta ingereket, új kapcsolatokat, új közösséget, új embereket jelentett. Jelenleg a Bárkánál dolgozom (Bárka Kőbányai Humánszolgáltató Központ -a szerk.), három középiskolában látok el feladatokat.

   – Egy kicsit fordítottam a beszélgetésünkön, s arra voltam kíváncsi, okozott-e neki bármilyen presztízsveszteséget a jelenlegi munkája?

   – Nem, – felelte határozottan. – Közel vagyok az oktatáshoz, de távol annak minden nehézségétől. És ez nekem most megfelel, egészen feltöltött.

   – A facebook oldalán többször is feljött egy-egy tortát, süteményt bemutató kép. Csak nem cukrász lett?

   – De igen, és a véletlen is segített. A munkám révén bekerültem egy vendéglátóipari iskolába, s ezek a csodák megfogtak, pláne úgy, hogy néha meglepetek egy kis süteménnyel.

   Voltak vizsgák, ahová be kellett ülni, felszolgáltak, meg kellett enni, szóval ez a vendéglátás egy kis varázslat volt számomra. Az is igaz, hogy szerettem sütiket csinálni, persze otthon, és nem túl sűrűn volt erre időm. Közben hallottam arról, hogy nyolc hónapos ingyenes felnőttképző tanfolyamot indítanak. Beiratkoztam, egy nagyon jó mestercukrásztól tanultam.

   Nemrég megszereztem az oklevelet, cukrász szakvégzettségem van.

   A kérdezz-felelek forma közben feloldódott: Zsuzsa elmondta, hogy az az igazi, ha otthon, egyedül készíti el a cukifalatokat. Valójában hasznos hozadéka volt a kirúgásának egy szakma elsajátítása. Kérdeztem, hogy van-e szándéka bedolgozni valahová, vagy éppen nagy tételben értékesíteni a finom süteményeket? A válasz egyértelmű „nem” volt. Majd kicsit elgondolkodva, de inkább humornak szánta, hogy „ha nyugdíjas leszek, tortarendeléseket fogok felvenni”. Vidáman mondta, a férje jól főz, s így ketten már elindíthatnának egy lakáséttermet. Mint kiderült, nem komolyan gondolta, de a lehetőség adott…

   Sós Zsuzsanna a hogyan tovább alapkérdésekre felszabadultan válaszolt, de az is jól érzékelhető volt, hogy dolgozik még benne az igazságtalanság. Biztos vagyok benne, előbb utóbb elkopik az érzés, és a jól látható jelen ad neki kiegyensúlyozott új életet.

Fotó: 10kerkult.hu/OGY; a torta: Sós Zsuzsanna