Végtelen szeretettel

Tavaly is volt kőbányai Aranyanyu-díjas, idén két kőbányai „érintettségű” hölgynek jutott a Richter gyógyszergyár magas presztízsű kitüntetéséből. A könnyfakasztó díjátadót november 26-án este rendezték a Budapest Music Centerben.

Előre lelőni a poént egy viccmesélésnél, vagy előre elmondani egy thriller film végét, hát ezeknél kegyetlenebb és udvariatlanabb tett nincs is.

Az ötéves Richter Aranyanyu Díj díjátadó ünnepségén éppen az egyik házigazda volt a „galád”: maga Beke Zsuzsa, a névadó Richter Gedeon Nyrt. PR-vezetője mesélte el, hogy dr. Katona Renátának – miközben átnyújtotta neki a megérdemelt díjat – még a gála kezdete előtt túláradó örömében odasúgta, amikor összeölelkezve és pusziszkodva összeismerkedtek, hogy „jaj, te vagy a közönségdíjas!”.
Na, de ezért sem az ünnepelt, sem a publikum nem haragudott Beke Zsuzsára, sőt, őszinte emberi gesztusnak hatott az „árulkodás”…
Mert hiszen úgy Katona Renáta, mint a többi tizenöt Aranyanyu-döntős történte ugyanolyan megindító, olykor könnyeket fakasztó volt, hogy Beke Zsuzsa spontán akcióján nem is lehetett csodálkozni.

Mi lenne, ha eltűnnének?

A Richter Aranyanyu Díjat 2011-ben alapította Rácz Zsuzsa író, a Terézanyu-könyvek szerzője és a Richter Gedeon Nyrt. A Magyarországon egyedülálló kezdeményezés célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése. Első alkalommal 2011. november 25-én osztották ki a szobrocskákat és az ezzel járó személyenkénti 200 ezer forintos pénzjutalmakat. Eddig évente három kategóriában hat díjat nyújtott át a zsűri, 2015-től azonban még egy kategóriával, így plusz két elismeréssel bővült a kezdeményezés. Emellett a Ridikül Magazinnak köszönhetően egy kilencedik díj, a Ridikül Magazin Különdíj is elkelt.
„A díjat olyan nőknek ítéljük oda, akik klasszikus, női segítő szakmákban dolgoznak, és munkájuk nélkülözhetetlen, mégis csekély anyagi és erkölcsi elismerésben van részük. Szeretnénk, ha ez a díj pozitív társadalmi változást elindítana, ezért köztünk élő hősnőket keresünk, akik nap mint nap sokat tesznek értünk, családunkért és közösségünkért.” – így a díjról szóló rövid ismertető.

Talán nem is érezzük át mindannyian földi halandók, hogy a négy klasszikusan női szakmában (amit a kategóriák is átfognak), azaz az orvosi, a pedagógus, az egészségügyi és a szociális szakdolgozó területen voltaképpen mennyi hölgy is tevékenykedik. Rácz Zsuzsa köszöntőbeszédében megvilágította: nagyjából 400 ezren!
– Képzeljük el, mi lenne akkor, ha ezekből a területekből egyik pillanatról a másikra eltűnne ennyi nő? Megállna az élet? – kérdezte, és hagyta nyitva a gondolatot.
Meg – adjuk meg inkább mi a választ. Ha már feleltünk mi, hadd üzenjünk is kifelé: ezt a fenti tényt és állapotot tudomásul vehetnék azok a macsó figurák, akik időnként a hölgyeket férfikiszolgáló szülőgépekként kezelik…

Anyai motiváció

Na, de vissza a díjátadóra.
Ha már megemlítettük dr. Katona Renátát, a Szegedi Klinika szülész-nőgyógyász szakorvosát, idézzük a méltatását is, amiért az orvosi kategóriában ő kapta meg a közönségdíjat: „Szakterülete a meddőség kezelése. Fontos számára a családja, a legfontosabb a kisfia, saját tapasztalata is van, hogy milyen, amikor az ember hosszan, egy ideig eredménytelenül vágyik gyerekre. Talán épp ezért, az átlagnál fontosabb számára mások családja, a betegei teljes élete: teste-lelke.”

Beke Zsuzsa azt is hozzáfűzte miért volt olyan boldog, miért is örült különösen – az „árulkodással” megszegve minden protokollt – Renátának: mert a Richternek a nőgyógyászok fontos partnerei, másfelől rendkívül kevés nő dolgozik nőgyógyászként idehaza.
– Köszönöm Zsuzsának ezt, így legalább össze tudtam szedni a gondolataimat, hogy mit is mondjak, amikor ide kiállok – jelezte a díjazott, hogy emiatt aztán egyáltalán nem haragudott. – Hálás vagyok az alapítóknak a díjért, mert annyi szeretet áradt felém és valamennyi jelölt felé, ami példátlan. Ha kapunk egy ilyen borzasztóan nagy elismerést, az ezzel jövő boldogságot szét kell osztanunk, nem szabad csak a sajátunknak tekinteni, mint egy örökséget. A díjamat szívem szerint tizenhat felé osztanám, hogy mindenkinek jusson belőle.

– Én meg szülész szerettem volna lenni, de az abortuszokat nem bírtam elviselni – reflektált az orvosi kategória zsűridíjasa, dr. Fórizs Éva, aki így inkább szenvedélybetegekkel kezdett el foglalkozni.
„Felnőtt- és gyermekpszichiáter, addiktológus szakorvos. Évtizedek óta foglalkozik nemre, kultúrára, bőrszínre és vallásra való tekintet nélkül szenvedélybetegekkel, alkohol-, drog-, viselkedési vagy kapcsolati függőkkel. Fontos számára a szenvedélybetegek családi és spirituális hátterének megismerése, erőforrásaik feltárása. Éva elhivatott kincskereső, akit az vezérel, hogy megtalálja a minden emberben ott lakozó értéket a legszegényebbek, hajléktalanok, álláskeresők, börtönviseltek körében.” – így a méltatás.

Ha megengedhető ennyi szubjektivitás, akkor a díjazottak közül talán neki örültünk a legjobban, lévén „ezer szállal” kötődik/kötődött Kőbányához. Hiszen a Liget utcai TÁMASZ Gondozóban 1990 és 2013 között 23 éven át gondozta az alacsony szociális helyzetű, sokproblémás szenvedélybetegeket és családokat. (Ő most a Nyírő Gyula Kórház TÁMASZ Gondozójának vezetője.) Így aztán régi ismerősként köszöntöttük még a gála előtt, és ennélfogva a vacsora után még nagyobb örömmel készítettünk vele rövid interjút.

– A bemutatkozó filmben elhangzott egy utalás a származására. Néhány éve hallottuk, amit viszont nem említett, hogy örmény vér is csörgedezik az ereiben.
– Így igaz, az édesapám örmény származású, egészen pontosan az apai nagyanyám volt örmény. Az édesanyám meg félig zsidó, ezen a vonalon az anyai nagyapám volt zsidó. Édesanyám lelenc volt, ez nekem nagyon erős motivációt adott, és munkám jelentős részében ezért is foglalkoztam állami gondozottakkal. Most is velük dolgozom, egészen pontosan a somogyi lullai rehabilitációs intézet betegeivel. Itt az úgynevezett kettős diagnózisú páciensekkel törődünk. És itt bejön egy szál a kőbányai Emberbarát Alapítványhoz. Ha úgy adódott, küldtünk hozzájuk ilyen betegeket, hiszen az ő strukturált rendszerükben megoldható az, ami nálunk csak nehezen lett volna lehetséges.

– Ha a Liget utcai gondozót említjük…
– …azt mondom, onnan kiebrudaltak. Másra/másnak kellett a hely, és megszűnt a gyógyítás lehetősége. Amíg tehettem, tehettük, egyfajta előgondozója voltunk a lullai programnak. Egyébként 1989-90-ben, az első narkológiai kurzuson együtt tanultam az emberbarátos Bereczki Ágiékkal, amikor hívtak, hogy megnyílt az intézményük és dolgozzak velük, egy percet sem hezitáltam, boldogan mentem.

– A díjátadáskor azt mondta, nem is tudta, hogy van ilyen elismerés. Tényleg?
– Így van, nem ismertem, nem hallottam addig erről, amíg a richteresek fel nem hívtak. Számomra főleg a jelölő személye volt a legnagyobb meglepetés. Ő Csilla, a páciensem; 48 évesen eldöntötte, hogy le akar érettségizni, azzal együtt, hogy elég sok, ezt gátló pszichiátriai betegsége van. A részletekből kiderült, azért jelölt engem, mert nélkülem nem érettségizett volna le.

– Szakmai vagy mint egy embernek megítélt elismerésnek tekinti az Aranyanyu Díjat?
– Emberi elismerés mindenképpen, és nőnek szóló díjnak is tudom értékelni. Az ember szolgál, és örül, ha elismerik, de, hogy a szakmában mit fog ez kiváltani, e pillanatban nem tudom megmondani. Az viszont figyelemre méltó, ami itt hangzott el, hogy a korábbi díjazottak közül sokan hogyan tudták hatékonyabbá tenni a munkájukat a díj segítségével! Másfelől, ettől kisebb elismerés miatt is haragudtak már meg emberekre…

A „mágus”

Volt egy másik kőbányai „érintettségű” nyertes is. A pedagógus kategória várományosainak bemutatásakor meglepődve konstatáltuk, hogy a Varga Diánáról szóló kisfilmben milyen óriási átérzéssel beszélt a nevezettről Késely Ajna, a Kőbánya SC ifjú és sikeres úszója, valamint Turi György, a KSC úszóinak vezetőedzője.
„Dia a gyerek agykontroll módszert használva annak szenteli életét, hogy segítse őket abban, hogy kiegyensúlyozott, elégedett fiatalokká válhassanak. Ebben az évben Diára érkezett a legtöbb jelölés, kereken harminc. Népes rajongótábora szerint Dia megnyerő személyisége, magabiztossága, céltudatossága, türelme, hozzáértése páratlan. Hiszi, hogy minden fejben dől el, és abban támogatja tanítványait, bízzanak magukban, váltsák valóra álmaikat. Számos jelölője között bőven akadnak eredményes élsportolók, vagy különböző nehézségekkel küzdő gyerekek szülei, akik mind szinte családtagként tekintenek Diára. Kapcsolata a gyerekekkel nem ér véget a tanfolyamok után, találkozókon, klubfoglalkozásokon van lehetőségük az élményeik megosztására, így tényleg elmondható, hogy a tanuláson túl életre szóló barátság is fűzi őket példaképükhöz.” – szólt a dicsőítés. Jogosan, hiszen a kategória közönségdíját Varga Diána kapta meg.

„Kőbányaisága” okán őt is rövid interjúra kértük. E pár perc alatt számunkra is világos lett, miért szeretik, kedvelik, tisztelik őt annyian, amennyien. Magával ragadó személyiség. Az éreztük, ha azt mondta volna, hogy „márpedig ti képesek vagytok eltolni a Gellért-hegyet a Balatonig”, rögvest belekezdtünk volna…

– Hogyan került kapcsolatba a KSC-vel?
– Ajna elvégzett egy agykontroll tanfolyamot, igaz, máshol, nálam egy ismétlő-megerősítő sorozaton vett részt. Azt mondta, erős motivációként hatott rá, mikor rájött, hogy az agykontrollt mennyi mindenre lehet használni. Amikor először tanulta ezeket, még kicsi volt, de 9-10 éves korban már tudatosul, mi is. Ajnával jókor, jó helyen találkoztunk, s annyira tudatosan használja az agyi technikákat, hogy rendkívül jó úszóeredményeket ér el.

– Vannak-e más kiválóságok, akik önhöz jártak?
– Például a korábbi KSC-s ifjúsági olimpiai bajnok úszó, Szilágyi Liliána is. Nagyon jólesik, hogy Turi György partner ebben a munkában, mert az agykontroll csak akkor tud működni, ha a fizikai edző támogatja.

– E szerint vannak, akik elutasítják a módszert?
– Nem ennyire nyilvánvaló. Inkább azt mondanám, ha meghallják az agykontroll kifejezést, flegmán legyintenek egyet. Afféle „hagyjatok békén engem ezzel a hülyeséggel” módon. De van ellenpélda is. Nemrég felhívott egy budapesti kézilabda-szakosztály vezetője, hogy szeretné, ha mind a négyszáz utánpótláskorú sportolójuk elvégezné a tanfolyamot.

– Kifejezetten sportolókkal, úszókkal foglalkozik?
– Nem, de így hozta az élet. A tanfolyamok után be lehet hozzám jönni egyéni konzultációra, és Ajna nemzetközi sikerei után sorra jöttek hozzám az úszók, de a tanítványaim közt vannak vívók, asztaliteniszezők, dzsúdósok is.

– Van-e bármi köze ennek az agykontrollnak az MQ (mentális tréning) rendszeréhez?
– Nevezhetjük agytréningnek is, nem ez a lényeg. A névkártyámon is az áll: mentális tréner. A hipnózis határán, az „alfa” és a „téta” állapot között, egy ellazult helyzetben adom az utasításokat, amiket szeretnénk elérni.

– Hogyan érintette a jelölés?
– Ez az elismerés más, mint egy kézfogás vagy egy udvarias „köszönöm”. Nem akarok szerénytelen lenni, de szükség van a visszacsatolásra nekem is. Amikor vége nálam egy tréningnek, és bejönnek a szülők hálálkodni, az fontos visszajelzés, de az Aranyanyu Díjra való jelölés mindezért, valami egészen más minőség. Borzasztó nagy büszkeség nekem, főleg a gyerekek miatt. Én még gyerekvállalás előtt vagyok, de már most úgy érzem, kétezer gyerekem van és felelős vagyok értük.

– A díj melyik oldalát tartja erősebbnek: a szakmai vagy a közösségi elismerést?
– Hogy közönségdíjas lettem, az nagyon nagy öröm, hiszen nem egy-két ember véleménye döntött. Ha innen nézem, ez a szeretet díja. De nem lehet éles határvonalat húzni a szakmaiság és szeretet közé. Egyik nincs a másik nélkül. Valójában azért szeretünk, ahogyan a szakmádat csinálod. Azt hiszem, a két oldal együtt jelent meg nálam is.

Pót(arany)anyuk

Fórizs Éva és Varga Diána mellett még két nyertes lágyított el minket igazán, az új, a szociális szakdolgozó kategória díjazottjai.

Közülük is leginkább a közönségdíjas Tóthné Perei Márta, aki elképesztően nagy lélekkel és tengernyi szeretettel rendelkező személyiség. Tizenkét éve az addig is nehéz sorsú testvére és az ő felesége hirtelen, tragikus körülmények között hunyt el, gyermekeik meg ott maradtak árván.
Márta „könyvelői állását feladva nevelőszülőként vállalta az akkor nyolcéves ikrek, Mirjam és Rebeka, a hatéves Debóra, a négyéves Péter és a legkisebb, a kétéves Jokébed nevelését. Bár a gyerekek testileg és lelkileg is sok viszontagságon mentek keresztül, Márta és lelkész férje mindig annak szellemében segítettek feldolgozni nekik a történteket, hogy szeretettel emlékezhessenek szüleikre. A gyerekek "Maminak" köszönhetően boldog családot tudhatnak magukénak, soha semmiben nem szenvedtek hiányt, csupán a be nem fejezett kerítés és a soha ki nem ásott kerti medence helye mutatja, hogy Márta életében tizenkét éve az a legfontosabb, hogy az öt testvérnek minden tőle telhetőt megadhasson. Bár saját gyereke nem született, úgy érzi, ennél több szeretetet másnak sem tudna adni. A legnagyobb lány, Mirjam volt az ötletgazda, hogy Mamit jelöljék a díjra, úgy gondolják, így tudnák méltó módon kifejezni azt a hálát, amit nevelőanyjuk iránt éreznek.”
Talán érthető, ha Márta példamutatásának köszönhetően Rebeka konduktor, Mirjam szociálpolitikus, Debóra pedig szociális munkás akar lenni, ha „nagy lesz”.

A díjat átadó zsűritag, az olimpiai bajnok párbajtőrvívó Nagy Tímea a szomorú-szép történetet látva sírt a meghatottságtól, és Márta mellé az egész famíliát invitálta a színpadra, hogy együtt örülhessenek. Percekig tartó vastaps köszöntötte a „Tóth-Perei családot”.
– Megéri gyerekeket szeretni és gyerekeket nevelni, még akkor is ha nem a saját pocakomból bújtak elő. Mi áldásként éljük meg mindennapjainkat. Olyan fantasztikus lelkületű gyerekek, hogy nem csak én és a férjem csodáljuk ezért őket, hanem azok is, akik ismerik őket az iskolából vagy máshonnan. Ha már egy morzsányit tettünk a személyiségükhöz, már megérte őket szeretni, nevelni… – mondta Tóthné Perei Márta, igazolva azt, hogy tényleg mennyi melegség lakozik benne.

A zsűridíjas Toszeczky Renátában legalább annyi szeretet van, mint Mártában, sőt nála legalább ugyanekkora a mások iránt érzett empátia és felelősség. Ugyanolyan pót(arany)anyu, mint Márta, csak ő másképpen szereti azokat, akikre vigyáz.
„A Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni koordinátora, ami azt jelenti, hogy olyan lányoknak, nőknek segít egy védett, titkos házban, akiket fogvatartóik megaláztak, bántalmaztak, szexrabszolgaként tartottak, gyakran prostitúcióra kényszerítettek. Renáta a védett házba sokszor gyerekeikkel együtt menekülő lányoknak ad esélyt az újrakezdésre. Szociális munkás, de ennél jóval több: barát, tanító, társ a bajban. Nem tudja, és talán nem is mindig akarja a munkát elválasztani az életétől. Mindent teljes személyiségével csinál. Ha felügyelet kell, bent alszik a védett házban, ha kell játékot, ruhát szerez, ha szükséges, a hivatalokkal harcol klienseiért. Jelölője még mindig veszélyben van, személyazonosságát titkolnunk kell, de mivel Renátának köszönheti az új életét, amit csak lehet vállal érte. Renáta viszont a mindennél is többet vállal klienseiért: őszintén szereti őket. De nem őrülten, hanem okosan. Ahogyan eddigi életükben még senki."

  Az Aranyanyu közönségdíjasai

A díjátadó Rácz Zsuzsa, csak „rettenthetetlen lovagnőnek” titulálta Renátát, amiért a sajnos még mindig tabuterületnek számító prostitúció felszámolásáért dolgozik a maga rendíthetetlen módján.
– Minden nap láthatok csodákat a munkám során, és ezek a csodák adnak erőt a folytatáshoz – mondta Toszeczky Renáta. – De ebben a programban nem magam vagyok egyedül, hanem egy csapat segít nekem. Fontos ez a díj azért is, mert ez a társadalmi probléma és e nők életének újrakezdése legalább előtérbe kerülhet.

Vastaps járt neki is.

  A zsűridíjas Aranyanyuk

Közben néhányan a vendégseregből még a könnyeiket itatták fel a sok könnyfakasztó sorsból, történetből ocsúdva. Ha valaki nekünk előre elmondta volna ezt a szipogós, szívszaggató estvéget – mint Beke Zsuzsa Katona Renátának a meglepetést –, kézséggel elhittük volna, hogy ilyen lesz.
És ez csak néhány történet volt a több tízezerből, amiről talán még nem is tudunk, amikből pár talán majd jövőre, a hatodik díjátadón derül ki.
Mi mindenesetre őszinte csodálatunkat fejezzük ki az idei Aranyanyuknak…

A 2015. évi Aranyanyu Díj nyertesei
Orvos kategória
Közönségdíjas – Dr. Katona Renáta, a Szegedi Klinika szülész-nőgyógyász szakorvosa
Zsűridíjas – Dr. Fórizs Éva felnőtt- és gyermekpszichiáter, addiktológus szakorvos, a budapesti Nyírő Gyula Kórház orvosa
Egészségügyi szakdolgozó kategória
Közönségdíjas – Gitidiszné Gyetván Krisztina zuglói védőnő, laktációs szaktanácsadó
Zsűridíjas – Rogus Piroska, a győri Petz Aladár Megyei Kórház sürgősségi osztálya főnővér-helyettese.
Pedagógus kategória
Közönségdíjas – Varga Diána, budapesti gyerek agykontroll-oktató
Zsűridíjas – Furugh Switzer kanadai-perzsa szociológus és tanár, aki 20 éve érkezett Magyarországra

Ridikül Magazin Különdíj – Sebők Éva, az ózdi Bolyky iskola fejlesztőpedagógusa

Szociális szakdolgozó kategória
Közönségdíjas – Tóthné Perei Márta péceli nevelőszülő
Zsűridíjas – Toszeczky Renáta, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni koordinátora

A 2015. évi aranyanyuk

A díjazottakról bővebb információ és a történetük az aranyanyu.hu oldalon elérhető.

(fotó: 10kerkult.hu/OGY)