Vizuális és gasztronómiai élmények a piacon

A budapesti Lehel Csarnokot látogatta meg a több betegszervezet tagjaiból verbuválódott lelkes csapat március 22-én. A szervezést, az előkészítést az Érrehab Alapítvány elnöke, Kiss Judit végezte. A látogatást a XIII. kerületi Közszolgáltató Zrt. Vezérigazgatóság Ügyfélszolgálati vezetősége tette lehetővé.

Nem túlzás azt állítani, hogy egyedülálló programot valósított meg Kiss Judit, az Érbetegek Rehabilitációja Alapítvány elnöke. A szervezés hetekkel a látogatás dátuma előtt elkezdődött. Elengedhetetlen volt a különféle engedélyek megszerezése, a kerekesszékesek és más, a mozgásukban gátolt betegek oda utazásának megtervezése, a helyszín megismerése a mozgássérültek csarnokbeli közlekedése miatt. Például Szabó Tamás, a XIII. kerületi Közszolgáltató Zrt. ügyfélszolgálati vezetőjével és a biztonsági vezetővel már március 12-én terepszemlét tartottak: a biztonságos akadálymentes közlekedés, az akadálymentes WC használat lehetőségét tekintették meg.

   Az már a szervezés non plus ultrája volt, hogy Kiss Judit és Imre Etelka találtak olyan vállalkozásokat, melyek belementek abba, hogy kínálatukból ingyenes kóstolót biztosítsanak. (Ezekre részletesebben is kitérek -a szerk.)

   A Lehel Csarnok biztonsági igazgatója rendkívüli figyelmességének köszönhetően két piacfelügyelő kísérte a 30 fős társaságot, vigyázva a mozgássérültek közlekedését. Ezt a gesztust külön köszönet illeti.

   A piaci kínálat zöldségeinek, húsféleségeinek, egyéb élelmiszerek egészségügyi-fogyasztási vonatkozásait Imre Etelka, a Bajcsy Zsilinszky Kórház vezető dietetikusa ismertette.

  Stroke-betegek csoportja a Lehel Csarnok előtt

   A 30 fős társaság a Lehel Csarnok főbejárata előtt találkozott. Mielőtt a csoportkép elkészült, Imre Etelka röviden ismertette a csarnok létrejöttének történetét, majd jelezte azokat megállási pontokat, ahol is rövid ismertetőt mond egyes élelmiszerekről. A csoport fegyelmezetten, egymástól nem elmaradva indult el a piaclátogatásra. Az első megállás a bejárathoz közeli kolbászos, sonkás, füstölt egyéb húsfélék üzleteinél – lévén a közelgő húsvét –, egy tágasabb helyen történt meg.

   Imre Etelka arra hívta fel a figyelmet, hogy a húsvéti finomságokkal csínján kell bánni, mivel ezeknek magas a zsírtartalma, s ha túlzásba visszük a fogyasztásukat, könnyen fordulhatnak elő emésztési zavarok. Bár sorrendben nem ezen élelmiszerek forgalmazójánál volt az első „kóstoló pont”, mégis inkább itt említeném meg a vendéglátást.

  A Székely csemege – prémium húsáru Székelyföldről logó jelezte, hogy megérkeztünk. Az üzletvezető (képünk) gusztusos tálcán hozta a kóstolót: karikára vágott kolbász, többféle sajt, tepertő volt a kínálat. Megjegyzem, a húsáruik adalékanyag, tartósítószer és színezék nélküliek. Tekintettel arra, hogy a vásárlókat is ki kellett szolgálni, a csapat néhány méterrel odébb, egy üres üzlet előtt csemegézett a finomságokból. A csapatból többen is beálltak a sorba, s vásároltak a csemegékből. Fehér kolbász, sós tepertő, székely tehén szalámi, kötözött és egyéb sonkaféleségek kerültek a szatyorba. A hatalmas forgalom ellenére a pult mögött a hölgyek gyorsan és mosolyogva szolgálták ki a vevőket, külön figyelemmel a kerekesszékes vásárlókra…

  Zöldséges standok között haladnak a stroke-os látogatók az első kóstoló pontra

   A csarnok középvonalában elhelyezkedő zöldséges standokat az emeleti galériáról kaptam lencsevégre. Természetesen, felülről követtem a kis csapatot, majd a valójában első állomásra, a Kristály Kft. elé a mozgólépcsőn érkeztem.

   Jókor, mert Etelka (képünkön jobbra) itt az édességek fogyasztásával kapcsolatos tudnivalókra – elsődlegesen a cukorbetegekhez szólva – a hívta fel a figyelmet. (Csak nem állom meg, hogy ne említsek egy különlegességet: nekem az aszalt meggyel töltött étcsokoládé drazsé volt a sláger, ennek ellenére hántolt mandulát vásároltam a feleségemnek. -a szerk; Bocsi!)

   A választék szenzációs volt: szárított gyümölcsök, különféle magok nyersen vagy pörkölve – mogyoró, fenyőmag, mandula, pisztácia, paradió, homoktövis velő, fekete mazsola, kandírozott gyömbér és még sokféle más nyalánkság. Az üzlet tulajdonosa jóvoltából már kis műanyag pohárkába kiporciózott csemegékkel várták a stroke-betegeket.

   Egy rövid séta, és a társaság máris a Gombapont elé érkezett. Nézze el nekem az olvasó, ha itt kivételesen név szerint említem meg az üzlet dolgozóit.

   László Sándor (képünk) rendkívüli empátiával és szakértelemmel mutatta be a gombaféléket, de a hangsúly – érthető módon – a szarvasgombára esett. Nem véletlenül, mert talán ez a fajtát – amit inkább fűszerként használnak, mint ételnek – lehet a legnehezebben megtalálni (kutya és/vagy disznó szagolja ki a föld alól), és – fajta, érettség, begyűjtés időpontja, stb. szerint – talán ez a legdrágább is (a nyári fekete szarvasgombából pl. 10 g 2200,- Ft, azaz 1 kg ára 220 000,- Ft – nem semmi).

   A szarvasgombák a gazdanövénnyel szimbiózisban élő gombák. Maga a szarvasgomba név sokféle föld alatti gomba gyűjtőneve, mely felhasználását tekintve fűszer jellegű értékes gasztronómiai különlegesség. László Sándor mellett Füstös Edina is (civil vásárlók kiszolgálása mellett) beszállt a szarvasgomba olaj- és granulátum szagoltatásába.

   Gombák, delikát készítmények, sajtok, olajok alkotják a kínálatot. A gombák sokfélesége (szarvasgombák, friss gombák – vargánya, cseh kucsmagomba, laskagomba és társaik) impozáns és meglepő volt, például csipszet, bombont is ízesítettek szarvasgomba olajjal.

   És ezen a ponton, szinte végszóra, megérkezett a főnök, Szenyei László is (képünk). Gyorsan kibontotta a csomagot, s a tálcára rakott, szarvasgombával ízesített bon-bont kínált. Az árakat tekintve igazán gáláns kínálás volt.

  És, hogy miért is nevesítettem őket? Mert László Sándor az év elején sztrókot kapott, amely a bal oldalán okozott gondokat, de hála a gyors beavatkozásnak, hamar meggyógyult. Mielőtt távoztak a látogatók, nem véletlenül tapsolták meg az odaadó vendégfogadókat.

   A csarnoklátogató társaságnak váratlan meglepetésben is része volt: Kiss Judit egy kéményseprőt szúrt ki, aki pillanatokon belül a sztrókosok között találta magát, s engedve a hagyománynak, békésen tűrte, hogy szinte mindenki – ahol érték – a gombjait megnyomva kívánjon magának szerencsét. A kéményseprő elmondta, hogy jelenleg már csak 50 kollégája dolgozik Budapesten.

  Kéményseprő a piacon a szerencsét remélők gyűrűjében

   A szerencse-epizód után már csak egy feladat volt: el kellett fogyasztani a Lángos centrum dolgozói által készített lángosokat, mely egyfajta jutalom, de inkább az Érrehab Alapítvány kedves gesztusának köszönhető „ebéd” volt. A számlát az alapítvány állta a Slachta Margit NSZIpályázat támogatásával.

   A ma Lárum Bt. tulajdonában lévő Lángos centrum 60 éve családi vállalkozásként indult. A dolgozók kedvesek, gyorsak voltak, mindenkinek a kívánsága szerint (tejföl, fokhagyma, reszelt sajt) ízesítették a lángosokat.

   A Lehel Csarnokban tett látogatás osztatlan sikert aratott, a facebookon több elismerő komment támasztja alá ezt az állítást.

   Felejthetetlen élménynek, közösségépítő látogatásnak minősítették. Hogy konkrét legyek, idézek egyet:

  „Egy remek közösségi élményt kaptunk, vizuális és gasztronómiai élményekkel fűszerezve.” (Kocsi Melinda)

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY