Kézfogás a csata végén
Kedves hangú meghívást kapott szerkesztőségünk egy – első olvasásra is – szenzációsnak ígérkező eseményre. Az I. Országos Sulivívó Találkozóra invitáltak a szervezők, melyet a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban rendeztek meg március 11-én. Az eseménynek kőbányai résztvevője volt.
Valamivel több, mint ötszáz vívópalánta gyűlt össze a megnyitón, ahol gyorsan kiderült, hogy alapvetően három kategóriába sorolták a kis kardforgatókat. A legkisebbeket, mondjuk úgy, nagyon kezdőket játékos eszközök várták, hogy teszteljék képességeiket, a már vívó, de még valójában a sportág alapjaival ismerkedő gyerekeket egy tíz állomásos készségteszt várta, míg a már versenyző fiatalok a páston mérték össze tudásukat. Ebben, a részben versenyben, részben tehetségfelmérésben, Kőbányáról a Kada Mihály Általános Iskola vívói vettek részt Erdei Péter edző vezetésével.
A Kada Mihály Általános Iskola csapata
A találkozón az ország 18 megyéjéből és a főváros 13 kerületéből csaknem 80 iskola képviseletében félezret meghaladó létszámban jöttek el a gyerekek, velük az edzők, szakvezetők, hozzátartozók. A szervezők egyik meglepetése az volt, hogy a fiatalok találkozhattak, beszélgethettek a sportág legjobbjaival, a felnőtt olimpiai, világ- és Európa-bajnokokkal, Nagy Tímeával, Szilágyi Áronnal, Imre Gézával és a junior világ- és Európa-bajnok kardozóval, Márton Annával. A beszélgetés után, közben sorban álltak a kicsik az autogramokért, sőt, sokan éltek a lehetőséggel, hogy közös fotót készítsenek velük, akár egy mosolygós szelfi formájában is. (Képünkön: a lehetőséggel mi is éltünk, Márton Anna aláírását örökítettük meg a bal csuklónkon; ugye, a kamerát is tartani kellett – a szerk.)
Mondják, kicsi a világ: a találkozón összefutottunk egy régi ismerőssel is. A Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium sportegyesületének, a Benkő Kardvívó SE-nek a fiataljai Fodor Katalin elnökkel érkeztek a vívónapra.
Meglepetések
A találkozón, túl azon, hogy végigkísértük a kadásokat a tudáspróba állomásain, néhány meglepetésben is volt részünk. Selmeczi Tibort kaptuk mikrofonvégre a pástok mellett, s azt gondoljuk, nem csak mi vagyunk úgy, hogy Selmeczit inkább humoristának ismerjük, mint vívónak.
– Hozzátartozóként van jelen a találkozón vagy csak a sportág iránt érdeklődő magánemberként? – kérdeztük nem titkolt meglepetéssel.
– Azt mondhatom, hogy hobbi-vívó vagyok, ha az egyesületi oldalról nézem. A Hobbi Vívó Egyesület elnöke vagyok, ahová – mások mellett – a gyerekeink is járnak vívni, az edzőjük pedig Gáborján Rita (képünk). A másik oldalról nézve pedig veterán vívó vagyok, a korosztályomban harmadik voltam az országos bajnokságon.
– Elégedet-e az itt tapasztaltakkal, látottakkal?
– Hogyne! Nagyon színes a program, a gyerekek szépen vívnak, mi pedig izgulhatunk a mieinkért. Megerősítik azt, hogy bár a csörte során kemény harc megy, összeszurkálják egymást a vívók, a végén leveszik a sisakot, kezet fognak, s marad a barátság, egymás tisztelete.
– És a humor?
– A vívásban éppen az a lényeg, hogy leveszik a sisakot a küzdelem végén. A világban meg az történik, hogy vége a csatának, de a sisakban megyünk tovább. A szakmámban pedig, amikor kinevettetem az embereket, éppen ezt a fonákságot igyekszem megmutatni.
Az viszont Erdei Péternek (a képen balról) volt meglepetés, hogy az egyik állomáson ismerőst fedezett fel. Miután egymás nyakába borultak, s egy közös fotót is „szúrtunk”, Péter örömmel újságolta el, hogy Szabó István tőrvívóval (a képen jobbra) – jelenleg Kunszentmiklóson dolgozik – egy napon kezdték el a vívást 1963-ban.
A „merítés”
„A Magyar Vívó szövetség büszke a sportág eddigi eredményeire, hiszen 35 olimpiai aranyérmünk és 64 világbajnoki címünk is jól mutatja, hogy hagyományosan vívónemzet a magyar. Ahhoz viszont, hogy ezt a hagyományt, ezeket a sikereket tovább lehessen vinni, a szövetség fontosnak érezte, hogy felélessze az iskolai vívása egykor nagy hagyományait Magyarországon” – áll a hivatalos tájékoztatóban. A részletekről Nagy Józsefet, a Törekvés SE vívóinak vezetőedzőjét kérdeztük.
– Bármely sportágban igaz, hogy eredményes élsportot az utánpótlás szélesítésével, megfelelő képzésével és motiválásával lehet elérni. Azt látjuk, hogy itt és most egyik tényező sem hiányzik. A vívóknál honnan ered az ötlet, hogyan kezdték el a munkát?
– A Magyar Olimpiai Bizottság sportágfejlesztési programját kell elsőként említenem. A sulivívás ennek keretében indult el 2013-ban és a nyolcvan iskola durván ötszáz kis vívójával nincs mit szégyenkeznünk. Az indulásnál úgy harminc, negyven intézmény volt csak. Nagyjából két év alatt megduplázódott a számuk, s ez azt mutatja, jó volt az elképzelés. (Alsó képünkön balról: Nagy József, Erdei Péter, Fábián László, a MOB sportigazgatója.)
– Érdekes ötlet a tudáspróba, és annak a fegyver nélküli gyakorlatai. Hogyan kapcsolhatók ezek össze a vívással?
– Vannak olyan gyakorlatok, mint a leejtett kesztyű elkapása, mely a reflexek, a gyorsaság meglétét, milyenségét mutatják meg, mások az egyensúly megtartásának képességét tesztelik.
– Van-e arra vonatkozó számadat, hogy az első nekibuzdulás után mennyien maradnak meg a pástokon, másként fogalmazva, milyen arányú a lemorzsolódás?
– Na, ez a titkos kérdés. Egyelőre nincsennek pontos adatok, néhány részleges becslésre pedig semmit sem lehet alapozni. Ezek a gyerekek talán jövőre már megjelennek a legfiatalabb korosztálynak kiírt versenyeken, s akkor lehet majd mondani valamit arról, milyen a sportág megtartó képessége.
– A szerkesztőségünknek öröm, ha egy országos eseményen kerületi érdekeltség is van. A Kada Mihály Általános Iskolával hogyan kerültek kapcsolatba?
– A Törekvés vívószakosztálya is rendszeresen végzi a toborzásokat, járjuk az iskolákat. A Kadából jó százalékban jöttek gyerekek, és meg is maradtak nálunk. Adta magát, hogy patronáljuk náluk az iskolai vívást.
Az eseményen részt vevő kadásoknak azt kívánjuk, legyenek olimpiai, világ- és Európa bajnokok, szerezzenek minél több magyar bajnoki címet – példa van bőven a Törekvés vívói között!
Cikkünkhöz képgaléria tartozik ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY