Akinek nem luxus az álom

Tamás Anita újságíró, a Kőbányán is jól ismert televíziós riporter, műsorvezető Álmodni luxus? című könyvét mutatták be a KÖSZI Kő-Café falai között március 22-én.

   Hetente tűnt fel a TV10 képernyőjén (ma már más társaságnál dolgozik – a szerk.), szinte minden kőbányai lakásban „családtagként” köszöntötték. Hol egy eseményről tudósított, hol a Kőrösi kulturális központ műsorait ajánlotta kedves közvetlenséggel, ugyanakkor távolságtartó és semleges viselkedéssel. Ki gondolta volna, hogy a bájos ifjú hölgy nagyon is komoly gondolatokat forgat a fejében, amikor éppen nem forgat valahol! Nem is oly’ hosszú, eddigi újságírói pályafutásának, a médiában töltött néhány év tapasztalatainak összegzését adja első kötetében. Erről beszélt a regény bemutatóján. Aki csak a képernyőről ismerte, annak meglepetés volt – a változatlanul kedves, mosolygós hangvétel mellett – a célratörő, nagyon is komoly gondolatokat megfogalmazó író! (munkafotó a közelmúltból)

   Az első köszönő szavak a családnak, munkatársaknak, barátoknak szóltak. Majd Szabó Erikát, az E-book Könyvház és Kiadó igazgatóját és Kanizsa József írót, költőt, Kőbánya díszpolgárát mutatta be. A könyvéről néhány, máshol még nemigen elhangzott gondolatot mondott el.

– Nem úgy jött igazából ez az egész, hogy én szeretnék egy könyvet írni és akkor keresek hozzá valami tartalmat – mondta.

balról: Szabó Erika, Tamás Anita, Kanizsa József

– A valóság az, hogy a tapasztalataimat írtam le a médiában eltöltött éveimről, s nem gondoltam, hogy egyszer sikerül is kiadni – folytatta. – Bár erre biztattak többen, mondván, a leírt történet segítség lehet másoknak. A könyv több részből áll. Azt vettem észre, a mai világban az emberek nem nagyon mernek álmodni; nehéz a munkahelyen, nehéz a hétköznapokon, a karrierben, a szerelemben. Amikor elindultam a médiában, megszereztem a diplomám, sokan jelezték, mit fogok ezzel kezdeni, nehéz bekerülni valamelyik szerkesztőségbe. De ez más szakmában is így van. Elsősorban azt szerettem volna kiírni magamból, bár lehet, hogy nehéz érvényesülni, de ha van egy álmom, mert valamiért csak elvégzett az ember egy főiskolát, akkor azért érdemes küzdeni. Másfelől azt igyekeztem elmondani, hogyan fér meg egymás mellett a szerelem és a karrier? A történetemben valóságos szereplők és helyzetek vannak, természetesen, a nevek és az azonosításra alkalmas adatok meg vannak változtatva, és ezek fonódnak össze a fikcióval. Hiszen mégiscsak egy regényt írtam. Ezeket a fejezetcímek is jelzik, csak a példa kedvéért: Pápua Új-Guinea, Az Északi sark válasza. India két arca – ezeken a helyeken még nem jártam, de kellettek, meg segítségükkel tudtam megfogalmazni a mondanivalóm egyes részeit. Hát, ennyit most, s szívesen válaszolok a kérdésekre.

   Kanizsa József mentorként és moderátorként is igyekezett néhány el nem hangzott szempontot is a felszínre hozni. Kérdezett érzelmekről, irigységről, kendőzetlen őszinteségről.

– Amiket átéltem eddigi életemben, düh, harag, keserűség, öröm, szerelem, az mind-mind megtalálható, s természetesen, ezek az érzelmek valódiak, hiszen átéltem őket. Itt van a férjecském, meg tudja erősíteni, hogy majd’ leájult a székről, amikor egyes részeket felolvastam neki az írás folyamán, hogy tényleg megírom ezt és ezt? Hiszen ezek nagyon személyes dolgok! Igen, mert ha nem az igazat írom le, nem lenne hiteles a történet – magyarázta teljes természetességgel Anita.

Az első találkozás – részlet

   „...Az egész kocsit beterítette parfümjének illata. Ez nem fair! Az én illatomnak még esélye sincs, hogy így érvényesüljön! Mi a fenének fújtam akkor magamra a fél üveget? – gondoltam magamban, de még csak be se fejeztem a gondolatomat már a következőket mondta:

– Ne haragudj, de teljesen elkábít az illatod, így elég nehéz vezetni, tudod? – nézett rám őrülten csábító mosolyával. Nem hittem a fülemnek, mintha olvasott volna a fejemben! Utunk utolsó öt percében kifogytunk a témából, és nem szólalt meg egyikünk sem. Életem leghosszabb és legizgalmasabb öt perce volt! Úgy tettem, mintha az utat bámultam volna, de tudtam, éreztem minden pillantását! Amikor csak tehette rám szegezte tekintetét, mindig más és más testrészemre. Ezek csak pár másodpercnyi pillantások voltak, de olyan mélyek, kielemzők és kiéhezettek, hogy teljesen lebénítottak...”

    A kéziratot először férjének mutatta meg, természetesen őszinte és kritikus véleményt várva. Nos, férje gondolatai annyira tárgyilagosak voltak, hogy a hátsó borítón is közzé tette. „Amikor Anita felolvasta nekem ezt a könyvet, többet tudtam meg róla, mint az elmúlt évek alatt összesen. Nem jellemző rá, hogy kiadja az érzelmeit, de itt olyan őszintén, nyíltan beszél az érzelmeiről és a médiában való tapasztalatairól, hogy már szinte féltékeny vagyok az olvasóra. J  – … a büszke férj”

Szerkesztőségünk a szerzőt és a kiadót is megszólaltatta.

– Az említett valóságos személyek milyen élethelyzetekben kerültek be a könyvbe? Munkakapcsolat révén, riportalanyok vagy egyszerűen csak egy-egy barát a mindennapokból?

   – Hadd mondjak egy példát! Írok a munkámat kísérő konfliktusokról. A helyzet, a történet valós, ám a konkrét személyek nevét megmásítottam, s ha kellett, a történetet is kicsit kibővítettem a fikció világával. Igazság szerint, nem a személy a döntő az én gondjaim közepette, hanem maga az adott és jellemző helyzet. Amikor viszont elmentem egy jót bulizni a barátnőimmel, az a maga valóságában van leírva! A szerelmi rész nehezebb időszakai is némileg a fikcióval keverednek, hiszen senkit sem akartam megbántani, de ott is vannak valóságos személyek.

   Meglepően sokat mondó a borító, így néhány részletre itt is kíváncsiak voltunk.

   – Számomra szimbolikus jelentőségű, hogy nyíltan vállalja magát, megjelennek a szakma eszközei is, de mit jelent a pénz? A célt vagy a luxust? Hogyan kapcsolódik össze a pénz, a szakma, és az a tény, hogy a hivatás megjelenik a címlapon?

   – Húúúú! Ez nem semmi kérdés! Kezdem onnan, hogy soha nem volt még annyi pénzem, amennyi az álmaim megvalósításához szükséges lett volna. El lehet indulni úgy is, hogy valakinek sok pénze van, könnyen talál kapcsolatokat, előnyökhöz tud jutni. Ez a könnyebb út. Én viszont jobban szeretem az önerős megvalósítást! Adódott olyan lehetőség, amikor választhattam. De az előnyért kínált lehetőség nem feltétlenül azt adta volna, amire nekem a médiában szükségem lett volna, ami az elveimnek megfelelt volna, igaz, kereshettem volna rendesen, de nem mentem bele. Az az ember nem én lettem volna. nekem fontosabb volt, hogy maradjak önmagam!

A borítóról pedig azt kell tudni, én magam terveztem egy internetes felületen, de a munka egyes fázisaiban Erika is segített, főleg a képeknél. S ha már itt tartunk, elmondom, vannak képek is a könyvben, igaz, nem sok, de ezek között eléggé személyes pillanatok is találhatók. Egy részüket egy stúdió készítette, a többit pedig a most is itt fotózó Mikó István.

A kiadónak pedig részben gazdasági, üzleti, részben mecénási oldalt érintő „kényes” kérdést tettünk fel.

   – Anita egy elsőkönyves író. Mennyiben üzleti kérdés egy ismeretlen könyvét kiadni és mennyiben egyfajta mecénásság, az a bizonyos első lökés, hogy kapsz egy lehetőséget, élj vele?

   – Már vártam, hogy ez a kérdés előjön! A kiadó 2011 decemberében alakult meg, s az apropója igen egyszerű. Magam is írtam, ám a megjelenés, netán a kiadás akadályokba ütközött. Az akadály maga a kiadó volt. Sok mindent megcsináltak volna, terítés, reklám, stb., súlyos pénzekért. Azt szűrtem le, aki tud írni, annak nincs pénze, aki meg nem vagy kevésbé, az nem szűkösködik az anyagiakban. Tisztelet a kivételnek! Elhatároztuk, hogy létrehozunk egy saját kiadót, s igyekszünk az említett csapdákat elkerülni. Jómagam több irodalmi körnek is tagja vagyok, szóltam az írótársaimnak a lehetőségről. Talán nem mondok újat, ha megemlítem, a tördelés, a szerkesztés, a lektorálás nem kétforintos munka! Az internetes megjelenés nyíiván olcsóbb, de itt főleg a lektorálás viszi a pénzt. Ebben kívántunk és kívánunk segíteni a kispénzű, de tehetséges íróknak. Másfél év alatt mintegy hatvan szerző csatlakozott hozzánk, s könyveik, a közel kétszáz kötet főleg e-book formában vásárolható meg, de természetesen, mivel igény van rá, papír alapú kiadványaink is vannak. Elsősorban nem meggazdagodni akarunk, de nekem ez az álmom, s remélem, nem luxus, hogy másoknak segítve az enyém is megvalósuljon!

   Tamás Anita az újságírók azon konok, következetes, megalkuvást nem tűrő sokaságát képviseli, akik mindennapi munkájuk mellett nem csak álmodoznak, de álmodnak, s amikor felébrednek, nem csak a szemüket dörzsölik, egy jó nagyot nyújtózkodva. Számukra az álom nem luxus!

   És, hogy egy tudósítás ne nélkülözze az extra információt, elmondjuk, Tamás Anitának március 17-én volt a születésnapja. Gratulálunk mind a jeles naphoz, mind első könyvének megszületéséhez!

Cikkünkhöz képgaléria tartozik - ITT 

fotó: 10kerkult.hu/OGY  

Részletek egyes fejezetekből:

A családi konfliktus

   ...Rájöttem arra is, hogy ha valamit be kell bizonyítanom a bennem kételkedőknek, vagy ha valakiért kell harcolnom, mint például Akin, akkor sokkal erősebb vagyok! És még egy dolgot megtanultam! Nem, ismétlem, nem akarok átlagos életet! – Társam csak egyetértően bólintott.

– Ahmadounak is lesz ereje tovább harcolni, hisz ismét vele lesz a fia – tudtam, hogy ezzel a mondattal vége ennek a történetnek. Társam vállára hajtottam a fejem, egy mély levegővel beszívtam nyakának illatát, majd utunk végéig gyönyörködtem a holdfényes és csillagos éjszakánkban...

India két arca

   ...Még a lélegzetem is elállt a látványtól! Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a szobrok nem voltak közönségesek, mint például a pornófilmekben, mégis olyan természetesen mutatták be a test imádatát, hogy az ember ettől jött zavarba. Férfiak nőkkel, férfiak férfiakkal, de néhol lóval, nők a nőkkel, mindenki érint egy-egy testrészt, vagy benne van egy szeretkező csoportban. A furcsa sorminta végig követhető a templom egész falán!

– Hűha! Hát… itt aztán mindent jól látni! – Kamukh elnevette magát, majd így szólt.

Az emberi test nem azért gyönyörű, mert tökéletes! De mégis tökéletes, mert gyönyörű! Az öröm, hogy szabadon szeretheted a másikat! De te nem vagy szabad. Félsz szeretni, mert azt hiszed, bűn! Ez nem lenni jó! Tanuld meg engedni, hogy szeressenek! Ez neked most lesz feladat!...

Alfa és Omega

.   ..Az agyam minden egyes sejtecskéje és idege minden erejével koncentrált, és megfeszülve erőlködött, nehogy valamit elfelejtsen. Nem is foglalkoztam a telefonommal, pedig anyu kétszer is hívott, és érkezett egy pár sms-em is. De én csak az adás telefonnal foglalkoztam. Vártam, hogy hátha érkezik valami kritika vagy visszajelzés, de aznap csak közlekedési információkat küldözgettek, amiket be is olvastam, és meg is köszöntem. Az utolsó elköszönésemen gondolkodtam, amikor elkezdett villogni a kis lámpa! Ez azt jelentette, hogy hallgató van a vonalban! Úristen! – gondoltam magamban. Nagyon féltem, hogy vajon dicséretet kapok, vagy pedig sértést. Gyorsan elindítottam a felvevőt, a keverőn feltoltam a telefon potiját, felkaptam a fülest, majd felvettem a telefont.

   – Rádió! Tessék!...

A könyv megvásárolható a kiadó honlapján (e-konyvbolt.eu)