Kőbányai művészek kiállítása Pécsen

A Kőbányai Képző- ás Iparművészek Egyesülete (KKIE) Pécsen, a Civil közösségek házában, a Gebauer galériában állította ki tagjainak legújabb, és néhány korábbi alkotását. A pécsi közönségnek összesen 20 kőbányai művész mutatkozott be az április 6-án megnyílt és május 4-én bezárt csoportos kiállításon.

   A kívülről egy átlagosan szépnek mondható épület belső tere meglepetésekkel szolgál: a kiállító térbe fel lehet menni a lépcsőházban is, de egy enyhe emelkedő csodás parkba vezet, melyből szintén megközelíthető a kiállítás.

   Időben érkeztem, s bár, ha tehetem, elkerülöm a kaptatókat, most mégis ezt választottam. Megérte. Mint mondottam volt, a parkba érkeztem, ahol is az épület egyik szárnyával szemközti kis presszó teraszán a kőbányai művészek ücsörögtek a pompás, napsütéses időben. Érkezésemen meglepetés volt számukra (szándékosan nem mondtam senkinek sem, hogy megyek Pécsre), én pedig azon lepődtem meg, hogy ők kilencen – Krausz Margit, E. Szabó Margit, Csáki Gyöngyi, Oláh Sándor, Gulyás Katalin, Gál Magdolna művészek, dr. Kertainé Németh Mária, Vazinay Mária és Teleki Ilona egyesületi pártolótagok – ott voltak. (A rend kedvéért jegyzem meg, hogy Gál Magdi férje is jelen volt a kiállítás megnyitóján.) Igazság szerint arra számítottam, hogy csak Gál Magdival, mint a megnyitó hivatalos résztvevője, találkozom.

   Mivel a megnyitóig bő egy óra állt még előttünk, kihasználtam a lehetőséget, s körbe fotóztam a kiállítást. Nem győztem álmélkodni: részben az épület szépsége, másfelől az alkotások sokszínűsége miatt. A kiállító művészek – a szó szoros értelmében véve – hiteles keresztmetszetét adták a jelenkor uralkodó trendjeinek mind kifejezésmódjukban, mind színvilágukban és mondandójukban. A kiállítás ugyanakkor annak is tanúbizonyságát adta, hogy a sokféleség jól megfér egymás mellett, nem utolsó sorban bizonyítéka annak, hogy a kőbányai művészek képesek minőségi művekkel megszólítani a közönséget.

  A kiállítás grafikai fala

    A kiállítás szinte észrevétlenül kezdődött el: a Hodozsóné Kada Melinda – hegedű, Mikola Levente – hegedű, Vörös Elma Dóra – zongora trió (mindhárman a Pannon Filharmonikusok tagjai) a pódiumra léptek, a rövid hangolás alatt a jelenlévők szép csendben a fal melletti székeken foglaltak helyet, voltak, akik a terem másik részében ácsorogtak, s felcsendült Händel: g-moll trió szonátája. A zene s a képek igazi varázslattal adtak keretet dr. Husz Mária esztéta, a galéria művészeti vezetője  (jobb oldali kép)megnyitójának.

   Bevezetőként elmondta, hogy elsősorban olyan programokat igyekeznek felkarol, melyek valami különlegességgel bírnak és az esztétikai követelményeknek megfelelnek. A kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesületével négy éve találkozott, mikor is Gál Magdolna, az egyesület elnöke megkereste őt, s bemutatta a tevékenységüket. Az elküldött képek alapján úgy vélte, hogy „ez egy nagyon támogatandó kis csoport”. Ez volt az alapja, hogy befogadta a sokféle műfajban alkotó művészek kiállítását. Örömét fejezte ki, hogy újra találkozhat a sokszínű művészcsoporttal. Elmondta, mivel sokan állítanak ki, nem kíván egyenként foglalkozni az alkotókkal, inkább röviden a rendezésről szólt.

   „Elsőként a főfalnak tekinthető rendkívül színvonalas grafikai sor alakult ki. A középső avantgard munka szinte kiemeli a többi kép aprólékosságát. Szeretném felhívni a figyelmet a textil alkotásokra. Többféle applikációval találkozhatunk, van köztük egyben megszőtt kárpit is. A festészeti munkák köre nagyon erős, többféle irányzatot képviselnek. Leginkább a lírai absztrakt az, amit elég sokan kedvelnek az alkotói közösségben. A csoport sokoldalúságát dicséri a bőrdomborítás, a fafaragás, a mozaik és a tűzzománc is.” – mutatta be a kiállítást dr. Husz Mária, majd átadta a szót Gál Magdolnának, hogy mutassa be az egyesületet.

   Gál Magdolna, a KKIE elnöke (képünk) felidézte, hogyan jött létre az a kapcsolat, melynek eredménye, hogy 2018 után immár másodszor is helyet kapott ezen az illusztris helyen a kőbányai művészek tárlata.

   „Az egyesületünk egy baráti társaság, mely 30 éve alakult és 20 éve működik egyesületi formában. Egy magtartó és összetartó művészcsoport, szinte egy család az alkotók közössége. A pécsi kötődésről azt kell tudni, hogy többen is laktak itt korábban, vagy itt tanultak, például én is itt jártam egyetemre. Személy szerint ide köt egy pécsi székhelyű művészeti terápiával foglalkozó egyesület is, melynek tagja vagyok. Tőlük hallottam a Civil Házról, s adódott, hogy itt kerestem kiállítási lehetőséget. A négy évvel ezelőtti kiállítás a Nyári fények címen futott, s mindenki nagyon jól érezte magát.” – emlékezett az első pécsi megjelenésükre Gál Magdolna.

   Elmondta azt is, hogy ezen a kiállításon született meg az ötlet, akkor inkább egyféle áhítozás, hogy jó lenne egy saját alkotóház, ahol mind a művészeti munka, mind a kiállítások megférnek egymás mellett, – mint egy második otthon. Örömmel újságolta, hogy a Kőbányai Önkormányzat támogatásával az álom valóra vált, s tavaly nyáron egy szabadtéri kiállítással avatták fel a házat.

   S ha már elmentem Pécsre, és rácsodálkoztam az alkotásokra, nem tagadott szubjektivitással hadd említsek meg néhányat a bennem mély nyomot hagyott ható művek közül!

   Oláh Sándor rendhagyó, interaktív installációja ezek közé tartozik (képünk), élveztem, hogy a mágneses alapon huzigálhattam az apró acélgolyókat, hengereket, kialakítva egy-egy új arcot vagy érdekes formát. Mások is vették a bátorságot, s tovább alakították a „képet”. Sőt, Oláh Sándor is besegített az alkotásba.

   Az „elkent kép” (absztrakt) Szabó Ábel: Utazás című festménye. (balra)  Az alap egy vízparti nádasnak tűnik, a tó túlfelén mintha egy nagy hegy húzódna, s azt lehet feltételezni, a kép egy adott fázisban nem tetszett a művésznek, ezért fogott egy széles lapos ecsetet, a paletta színkeverékeibe mártotta, s összefirkálta az alapot. Persze, bármi más is lehet, de egy biztos: elgondolkodtató mű…

   Kőhegyi Gyulát azért (is) csodálom, hogy láthatóan idős kora ellenére fiatalos hévvel veti bele magát a karcok, metszetek, ex librisek világán messze túlmutató, a számára újdonságot jelentő mozaik képek kirakásába. Az itt kiállított mozaik A fény kapuja címet viseli (fenti kép).

   Fábián Rózsa (†) hasonló módon vetette bele magát, s aknázta ki élete utolsó éveiben a tűzzománc művészetbe. S ha már itt tartunk, elhunyt festőművész férje, Litkei József: Ornamentika című bőr domborműve is egyedi alkotás.

   T. Varga Hanna (†) pedig két kőbányai ihletésű képet „hozott” a kiállításra: Ellentétek és a 28-as villamoson című alkotásokat.

   Elgondolkodtatott Gulyás Katalin: Feltárás című csigás képe is: a Fibonacci-elmélettől kezdve az ásatásig sok minden eszembe jutott, míg a kép előtt ácsorogtam.

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT  

Fotó: 10kerkult.hu/OGY