Kinek az érdekében?
Sokszor tapasztaltam már, mikor istenhívő emberekkel beszélgettem, hogy kényes kérdéseimre egy semmitmondó válasszal tértek ki. Azt mondták, Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Felteszek egy nagyon egyszerű kérdést. Vajon az utóbbi időszakban az oktatási rendszer jelenlegi formája, szerkezete, állapota ellen hangjukat felemelő pedagógusok kinek az érdekében tüntettek?
Minden mondatukban az hangzott el, a jövő nemzedéke érdekeit nézik, nem akarnak magológépeket oktatni, nem akarnak irdatlan lexikális tudást felhalmozó, de összefüggéseket értelmezni képtelen emberrobotokat nevelni. Mert kinek az érdeke az óraszámok csökkentése, a készségek fejlesztésére hangsúlyt helyező tanterv, a kreatív gondolkodás előtérbe helyezése, a megszerzett tudás alkotó, értékteremtő alkalmazása, stb., stb.!
Én úgy hiszem, mindez – és amiket nem is soroltam fel – a diákok, a gyerekek érdeke. Őértük protestálnak a velük foglalkozó szakemberek. Minden pedagógus a gyerekeket, az ő érdekeiket tartja szem előtt és teszi az első helyre, mikor néhány szolgalelkű – egy orvosi eset diktatórikus akaratának megfelelni kívánó seggnyaló (hatalmát és pénzét féltő) – hivatalnok ostoba agyrémeivel megy szembe.
Amikor a református lelkész senkiemberminiszter kijelenti, hogy mindenkivel tárgyal az oktatási kerekasztal, aki a gyerekek érdekeit helyezi az első helyre, hol van a hívők istene? Kérdem én, már csak azért is, mert olyanról akarnak tárgyalni, ami nem is volt témája semmilyen tüntetésnek, követelésnek? Majd jön újra holmi kirúgott, megbukott „szakértő”, a hajdanvolt MSZMP-s Hoffmann Rózsa és megmondja a frankót a minden döntési jogát elveszítő iskolavezetőknek, hogy ettől még érezhetik magukat igazgatónak? Hát miről beszélnek a pedagógusok, amikor a változásokat akarják? Magukról? Az anyósukról, apósukról? Hát kiről is?
Innen üzenem ennek az álpapnak, ha nem érti, hogy a gyerekekről! Miniszter úr! Ha ezt a szót, gyerek, esetleg nehezen érti vagy nem érti, szótagoljam vagy zsoltárként énekeljem el?
Azért, hogy ne legyek félreérthető: nem Istennel van bajom, hanem egy szolgájával. Egy olyan szolgájával, aki összekeveri az egyházi és világi hatalomgyakorlást. Senki se csodálkozzon, ha úgy vélem, ennek a semmiembernek a kijelentése minden pedagógust vérig sértett! Az óvónőktől az egyetemi tanárokig! Meggyőződésem, ők a gyerekek, és – hangsúlyozottan – elődlegesen a gyerekek érdekeit nézik.
S hogy Isten miért nem parancsolja el a helyéről ezt a lelkipásztornak legalább is nehezen nevezhető képződményt, miért hagyja, hogy értelmes, alkotni kívánó emberek szenvedjenek a cinizmusától, arra csak egy válasz van: Isten útjai kifürkészhetetlenek…
P.S. Vagy nagyon is tudatosan csinál hülyét egy szolgájából?
