Kémkolléga

Tekintsünk el attól, hogy tényleg a legsötétebb kommunista időket idézi a belügyminiszter azon törvénymódosító javaslata, miszerint titkosszolgálati munkatársak felügyelhetnék a média tevékenységét.
Nézzük meg másik oldalról a dolgot!

Ugyanis a gyakorlatban tökéletesen el lehet lehetetleníteni a „kémkolléga” tevékenységét!
A törvény – jelen állapotában – ugye arról nem rendelkezik, hogy kitől kapja a fizetését. A belügytől? Vagy a szerkesztőségtől/lapkiadótól?
Ha utóbbitól, akkor lehet neki mondani, „oké, öreg, jöhetsz, kapsz egy névleges státuszt, de lóvénk nincs a te munkádra”. Fizetés nélkül meg ki szeret dolgozni? Ha előbbitől, akkor meg egész egyszerűen működhet a kiközösítés módszere, a napi munkából való kirekesztés módszere, esetleg működhet az is, hogy kap egy irodát székkel meg asztallal, viszont számítógépet, egyéb belső infrastruktúrát már nem. Vajon meddig bírja ilyen körülmények között a delikvens?
Ja, és mi van azzal a szerkesztőségekkel, amelyeknek nincs irodájuk? Hova ül be, hogyan figyel meg bármit is a „kémkolléga”?
Magyarország, 21. század.