Szorgos nyelvcsapás

Jelen van Kőbányán egy tévétársaság, amelyikre nagyon is illik a lakájmédia kifejezés. Már azelőtt is, hogy a X. kerületbe költöztek volna, talán a kelleténél többször is megszólaltatták Kovács Róbert polgármestert, de utána meg főleg minden egyes apró eset után mikrofonállvány elé állították, hadd mondja szabadon, amit akar. Függetlenül attól, hogy annak van-e értelme, oka, aktualitása.

Szerintem vannak alkalmak, amikor tökéletesen fölösleges megszólaltatni bármilyen potentátot – merthogy nem „róla szól”.
Nyilván ha egy hivatali, politikai ügy vagy képviselő-testületi napirend kerül valahol, valamikor fókuszba, akkor jogos a polgármesteri megszólalás.
De egy kulturális eseményen, mint, amilyen a Stefánia Palotabeli Meiszter-kiállítás megnyitója is volt – amelyen ráadásul KR is mint vendég volt jelen – voltaképpen érdektelen, hogy neki városvezetőként mi a véleménye a tárlatról és/vagy Meiszter Kálmánról, esetleg ennek kapcsán Kőbánya kulturális életéről.
Ehhez képest a nevezett tévétársaság alig várta, hogy a kamera elé citálhassa a megnyitón egyébként megszólalni nem engedett polgármestert. Nem lennénk meglepve, ha az adásba úgy kerülne a tudósítás, hogy annak több, mint felét KR mondatai tennék ki.

De úgy látszik ez a cselekedet a lakájmédiától elvárás. A Kobanya.hu is többet idézett a polgármester privát méltató szavaiból, mint magától a kiálltás főszereplőjétől, Meiszter Kálmántól.
Furcsa, bizarr szakmai bravúrok ezek, na.
Persze egy kiváló magyar szóval is le lehet írni e sajátos sajtótevékenységet: seggnyalás.