Kreatívkodás

Míg korábban a Fidesz – még ellenzéki pártként – szakmai nézőpontból is igen kiváló kommunikációt folytatott, ami nyilván hozzájárult a 2010-es választási győzelméhez, és ezt hellyel-közzel átmentette a 2010-2014-es időszakra, addig 2014 nyara óta éppen az ellenkezője történik, darabokra hullott az üzenetközvetítési stratégia, technika.
Hogy ki a felelős ezért (Habony Árpád vagy a Századvég intézet vagy más) tulajdonképpen mindegy is, legyen a párt és annak Legfőbb Vezetőjének magánügye.
Viszont van itt egy ügy, amit sem a jól működő, sem a pocsék kommunikációval nem lehet megmagyarázni, hihetően elültetni még az elvakult, hívő agyakban sem. Legalábbis szerintem.
És ennek az új ügynek a Quaestor-sztorinak az árnyékában még inkább különös jelentősége lehet.

A Magyar Közlöny április 2-i számában Orbán Viktor miniszterelnök aláírásával jelent meg az a kormányrendelet, amellyel a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette a csődeljárás alatt lévő Győri ETO FC Labdarugó és Sportszolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot és az ugyancsak csődeljárás alatt lévő ETO PARK Korlátolt Felelősségű Társaságot.
A csődtörvény szerint stratégiailag kiemelt jelentőségűnek minősíthető az a gazdálkodó szervezet, amelynek működése nemzetbiztonsági, honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai, energiabiztonsági, energiaellátási, iparbiztonsági, katasztrófavédelmi, természetvédelmi, környezetvédelmi, közegészségügyi, közműszolgáltatási, infrastruktúra-fejlesztési, kulturális örökségvédelmi, tömegtájékoztatási, hírközlési, közlekedési, közlekedésbiztonsági, kutatásfejlesztési, népegészségügyi indokból vagy a lakosság alapvető közszolgáltatásokkal, alapvető élelmiszerekkel való ellátása szempontjából országos jelentőségűnek, valamint bel-és külgazdasági, foglalkoztatáspolitikai szempontból, vagy a lakosság távhőszolgáltatással vagy más közműszolgáltatással való ellátása szempontjából kiemelt vállalkozásnak tekinthető, esetleg amely nemzetgazdasági szempontból jelentős projekteket valósít meg, vagy amely törvény által meghatározott országos közfeladatot lát el, és talán amely nagy összegű állami szerkezetátalakítási támogatásban, hitelgaranciában, kezességvállalásban vagy exporthitel biztosításban részesült vagy koncesszióköteles tevékenységet folytat, és az említettekkel összefüggésben az állammal vagy állami szervvel (ideértve az említett feladatok ellátására létrehozott állami tulajdonú gazdálkodó szervezeteket is) jogviszonya áll fenn, vagy ha egyik sem, akkor meg nemzetgazdasági stratégiai szempontból kiemelt jelentőségű tevékenységet folytat.

Kérdem én: a felsoroltak melyike illik a győri – tehát regionális, nem pedig országos tevékenységű és hatású – sport és ingatlanforgalmazó vállalkozásokra?
Nagyon kreatívnak kell lenni ahhoz a kormány ügyeletes kommunikációs zsenijeinek, hogy bármelyik érdeket ráhúzzák a két kft-re. Ha Habonyon és/vagy tanítványain múlik, akkor fognak találni indokot, nyilván. Csak baromi nehéz higgadtan felfogni, hogy például a győri cégek győri/kisalföldi infrastruktúra-fejlesztési vagy netalán kulturális örökségvédelmi munkája megmentésének valaha pozitív következménye lehet Záhonyban – országos és nemzetgazdasági szempontból, persze.

Nem lehet, hogy inkább arról van szó, hogy működik a „foci- és egyéb barátság” Orbán és Tarsoly Csaba Quaestor-mindenható között? Mert ugye a két győri társaság Quaestor-tulajdonú…
A kiemeltté nyilvánítással pedig állami segítséggel megmenthetőek a cégek, a stadion és az NB I-es focicsapat. Ha én is megerőltetem magam és én is kreatívkodom, valahogy arra jutok, hogy afféle „vádalku” ez a cimborák között: „te elviszed a balhét, nem köpsz se rám, sem senki másra, cserébe megmentem azt, amit részben az én, a mi (köz)pénzünkből felépítettél, üzemeltettél…”.
Ilyenkor még eszembe jut a belvárosi ingatlanmutyizás koronázatlan királyának minapi eszmefuttatása is arról, hogy tulajdonképpen kik is a brókerek barátai… 

Tisztelettel kérdem: hogy a jó büdös francba lehet akkora kupleráj egy ilyen oktatófilmbe illően kiválóan szervezett pártnál, hogy egy darab sem maradt meg a régi kommunikációs tankönyvekből, amikben tételesen leírták a szólistáknak, hogy milyen esetekben mit, mikor, hogyan mondjanak, tegyenek és intézzenek úgy, hogy azt elhiggyék még a keményen dolgozó kisemberek is?