Most akkor a törvény szerint vagy mellette?
A véletlennek köszönhető, hogy egy sajátos szemléletre lettem figyelmes a minap egy szakmai előadáson. Előre bocsátom, véleményemmel lehet vitatkozni, akár meg is lehet engem kövezni érte, sőt, bárki igyekezhet, hogy így vagy úgy meggyőzzön, nincs igazam. Minden érvet meghallgatok, értékelek, megpróbálok megérteni, ha megtesznek egy kijelentést annak előtte. Márpedig azt, hogy valamit nem azért kell megtenni, mert az törvény írja elő, hanem egyéb okok miatt. Nos, lássuk a medvét!
A Kőbányai Pedagógiai Napok egyik előadása – mint kiderült, eredetileg egy bemutató testnevelés óra lett tervezve – egy részben új felmérési rendszerről szólt. Szántó Szilárd, az ELTE oktatója ismertette NETFIT, és az élet megy tovább címmel az általános iskolákban januárban bevezetett, a tanulók edzettségi állapotát dokumentáló rendszert, a Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Tesztet.
Hadd ne térjek itt ki a rendszerre, melynek egyes elemei korábbi, jól bevált módszereket váltottak fel. Szántó Szilárd maga mondta, kifogásait, ellenérzéseit félretéve elfogadta az újat, s a bevezetést előíró törvény szerint jár el! Kétségeit egy dián is bemutatta. Hogy teljesen tisztában legyen az alkalmazandó mérési módszerrel, még egy tanfolyamot is elvégzett. Ezek tükrében állította: ‒ Ebben a félévben el kell kezdeni a méréseket, hogy folyamat legyen a későbbiekben, s ez alól nincsen kibúvó. Azért nincs, mert törvényileg szabályozott, s mert ha egy gyerek egy másik intézménybe megy, akár középiskolába, ugyanezt kell megcsinálni.
Nincs is ezzel baj, életünkben számtalan dolgot szabályoznak különféle szintű törvények, rendeletek, s aki törvénykövető, ezek szerint is él. Az egyébként tartalmában, magyarázataiban színvonalas prezentáció összefoglaló részét nyitó diájában ezt kérdezi az előadó: Miért fogjuk megcsinálni? (az új mérési rendszert – a szerk.) Válaszai sorrendben így szólnak:
Mert szeretjük a munkánkat, igényesek vagyunk! (REMÉLEM!) – sic!
Mert a gyerekek érdekét szolgálja!
Mert folytonosságot igényel!
Mert a törvény előírja!
Mert a pedagógus életpálya modell elvárja!
Amikor lehetőség nyílt a hozzászólásokra, szót kértem, s jeleztem, nem testnevelő tanár vagyok, hanem újságíró, s nem is a tartalomra kívánok reagálni, hanem egy szégyenletes szemléletre szeretném felhívni a figyelmet. Azt vetettem fel, helytelen, ha a nem a törvény betartása az elsődleges! Gyakorlatilag ez a dia nem is kellene, mert a törvényt nem lehet ki vagy megkerülni, így az összes felírt opció az elvégzendő munka minőségét jelzi: az önmagunkkal szembeni igényességet, a gyerekek iránti felelősséget.
A meglehetősen vehemens érvelésemre az előadó azzal reagált, hogy az általam felvetett kifogás nézőpont kérdése. Némi vita után így folytatta: – Azt gondolom, hogy itt nincs olyan testnevelő, aki ezt (a módszer alkalmazását – a szerk.) nem tenné meg belső indíttatásból és az nézőpont kérdése, hogy kinek mi a fontos. A törvény előírja, úgysincs alóla kibúvó.
Közbevetés (csak itt, és sajnálom, hogy ott nem tettem meg!): igen, éppen erről beszéltem, ebben egyezik a véleményünk, de ez esetben az előadó saját magának mondott ellent, mert a törvény vagy annak végrehajtása, az annak megfelelő cselekvés nem nézőpont kérdése!
Majd így folytatta: – Nekünk az az elsődleges szempont, hogy a gyermekek és magunkkal szemben. Tehát …
Bocsánat, de ezen a ponton az előadóba fojtottam a szót. – Könyörgöm, ugye, azért született meg ez a dolog, mert a gyerek érdekeit akarjátok szolgálni! Nem? Fából vaskarikát csináltok. A törvény az elsődleges, s az összes többi a lelkiismeretességem, a magammal szembeni igényesség kérdése. Ezért szégyenletes az a szemlélet, amit ezzel a diával jeleztél.
Természetesen, az előadó tiltakozott, s nem értett egyet a véleményemmel. Talán meg is sértődött …
Hozzászólásomban nem érintettem, de itt és most megjegyzem, hogy a lehetséges válaszok első változatában a zárójelbe tett megjegyzést – ráadásul verzál szedéssel kiemelve – kifejezetten sértőnek tartom, s azonosítom azzal a szemlélettel, amit ezen dia kapcsán az előadó tanúsított. A REMÉLEM! kiemelés sértő, alapjában véve rosszindulatú, előítélettel teli megoldás: feltételezi, hogy a pedagógus eredendően nem igényes, nem szereti a munkáját, azt csak remélni lehet.
Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy előadónak illene alapszinten tisztában lenni a magyar nyelv szabályaival. A NETFIT ugyanis nem bevezetésre kerül, hanem azt a minisztérium, az oktatási tárca, a KLIK vagy bármely más erre jogosult szervezet bevezeti! Vagy egyszerűen csak általános alany – feltéve, ha ismeri ezt a fogalmat. (Ugye, az hogy „a rossz gyerek megbüntetésre került” senkinek sem tetszik, senki sem gondolja helyes szerkezetnek?) Helyesen tehát egy lehetséges változat: A 2014/15-ös tanévben bevezetik a Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Tesztet. A magam részéről totális hülyeségnek tartom erre a felmérési módszerre a nemzeti jelzőt (ld. máshol nemzeti festékbolt!) – természetesen, használatát nem rovom fel az előadónak.
Azt viszont igen, hogy már az első pillanatban vét a nyelvtani szabályok ellen. Azt írja: „Stációk, amelyen keresztül mentem.” Alany állítmány számbeli egyeztetése: stációk, amelyeken … (általános iskola, alsó tagozat!)
A szellem edzettsége – melybe anyanyelvünk ismerete, helyes használata is beletartozik – legalább oly fontos, mint a test fittsége! Ugye, kedves Szántó Szilárd, ebben egyetértünk?
