Kár a kardcsörtetésért!

Talán már unalomig ismert, amit újra muszáj hangoztatni: a függetlenségünk legjobb fokmérője, ha a balosnak jobbosak, a jobbosnak balosak vagyunk, a középen álló meg kételkedik a függetlenségünkben.
Nyilván olyanra csak a kurvák képesek, hogy mindenkit igénye, akarata szerint elégítsenek ki, hogy azt kapja a vendég, amit szeretne érezni.
Na, mi nem ilyen örömszerző-szolgáltató kisiparosok vagyunk.

Mi nem azért írjuk azt, amit, mert valamelyik oldalnak a kedvében akarunk járni. Nem!
Amiket elkövetünk írásműveket, azok tartalmát a saját mércénk szerint – ez nem feltétlen az egyetlen helyes és igaz skála – lőjük be a hazugság-igazság, jó-rossz tengelyen. Lehet vele egyetérteni, lehet vele egyet nem érteni, mindenkinek szíve-joga ezt megtenni. Sőt, szeretjük, ha vitatkoznak velünk, cikkeinkkel. Észérvek előtt készek vagyunk meghajolni, elfogadni azokat.
Egyet viszont nagyon utálunk: a csúsztatást!

Hogy miért e bevezető?
Nos, azért, mert a Facebookon Tóth Balázs LMP-s önkormányzati képviselő szúrt be nekünk kettőt. És úgy éreztük, talán illő válaszolni – ha már megszólított minket.
A képviselő hétfőn közzétett bejegyzésében hosszan fejtegette, hogy miért tartott negyedórán át a felszólalása a múlt heti testületi ülésen – amit mi ugye, még ha erősen is, de kiemeltünk tudósításunkban.
„Lehet persze, velem van a baj, mert döbbenetemre még a helyi internetes médiában is olyan cikk jelent meg, amelyik szerint ez a zavaró viselkedés elfogadható az ülésteremben.” – írta TB. Mivel  „a helyi internetes médiában” más nem foglalkozott a tanácskozással, csak mi, valószínű ez a pengevágás nekünk szólt.
Szóval mi nem hisszük, hogy a zajongás elfogadható az ülésteremben. Nem is azt írtuk le, hogy egyetértettünk a morgolódással, helyeseltük azt. Kedves Balázs! Ez egy kis csúsztatás! Csak kénytelenek vagyunk egyetérteni bárkivel, akinek tíz perc után már kényelmetlen hallani a felszólalást. Hiszen nekünk a „nézőtéren” is az volt az érzésünk, hogy teljesen feleslegesen beszél. Pláne, ha a szabály szerint ugye tizenöt percnél jóval kevesebb időkeret áll(na) rendelkezésre. 

Aztán Tóth magyarázza, hogy mikor jutott a költségvetési anyaghoz, meg, hogy próbált ő korábban konstruktív lenni, de nem hagyták. Majd jött a szúrás, nekünk: „Persze ezeket a háttér információkat nem feltétlenül kell tudnia egy újságírónak, de az ember azt gondolná, hogy Ők nem azért vannak, hogy egyszerűen csak megírják az érzéseiket, hanem hogy utána járjanak, mi van a színfalak mögött.”
Nem mindig az érzéseit írja meg az újságíró. Annak megvan a megfelelő műfaja, a riport. Ez tudósítás volt. Ennek lényege, hogy azt írjuk meg, ami történik, és a belecsempészett apró szubjektivitás megengedett. Ezek nem érzések, hanem tények, amik elhangzottak. Legfeljebb próbáljuk finoman, elegánsan megfogalmazni, mert ellenkező esetben elég lenne csak annyit írni: Tóth Balázs hülye, mert nem veszi észre, hogy unják, hogy kiröhögik, mert a polgármester égeti. És ez független attól, hogy most TB volt a hunyó. Ugyanezt írtuk volna le akkor is, ha más képviselő kerül ilyen (neki) kellemetlen szituációba.

Amúgy meg kedves Balázs, ez is egy apró csúsztatás. Most akkor nem kell feltétlenül tudnia a háttérinfót az újságírónak, de azért jó lenne, ha tudná? Mert ugye a mondata így értelmezhető! Most akkor tudnunk kell vagy nem?
Egyébként meg honnan a fenéből kellett volna tudnunk? Megsúgjuk: komoly politikusok szoktak tartani háttérbeszélgetéseket az újságíróknak, mert ugye a firkászok sem lehetnek minden – a politikai boszorkánykonyhában zajló – történés birtokában… A szakzsargon ezt hívja „off record” beszélgetésnek, amiből csak a tartalom marad meg, a közlője titokban marad.
De hát hol vannak ma komolyan vehető és tekintélyes politikusok fenn és lenn?

Zárásként pedig arról, hogy ki, minek jár utána, csak annyit: 1. az előző ciklusban a 10kerkult.hu-n „tengernyi” – tényekre alapozott – piszkos ügyet hoztunk nyilvánosságra, és, ha ezeket bármelyik ellenzéki politikus tovább görgette volna a maga eszközeivel, talán még választást is nyert volna; de senki nem tette meg; 2. mi lennénk a legboldogabbak, ha Kőbányán is lenne egy olyan tökös és karakán önkormányzati képviselő, mint a Belvárosban Juhász Péter, aki a kezébe adott lehetőségekkel maximálisan él; de sajnos nincs egy ilyen sem, pedig ügy biztosan van elég...
Lehet, kedves Balázs, most éppen nem a megfelelő helyre suhintott le képzeletbeli kardjával…