Deákné és az ő vászna

Én ugyan dakota közmondásokat nem ismerek – az országban talán egyetlen személy akad, aki ezeket betéve tudja –, csak pár magyart, és egy-egy figyelemre méltó sztori esetén olykor ezek jutnak eszembe.
A szoci elnökhelyettes, Simon Gábor elhasalása kapcsán például a „nem különb a Deákné vásznánál” villant be. Bár most jókora ágyúlövések zúdultak rá egyik oldalról, ez a fél mintha „elvtársai” szintén kapargatni való cselekedeteiről jótékonyan elfeledkezne, és rájuk nemhogy szolid nyilakat nem lőnek ki, semmit sem.

Mert ugye nem csak a Simon által is bejátszott térfélen akadnak, hogy is fogalmazzak, kérdéses anyagi hátterű személyiségek – nyilván Simon tág körében is akad még jómódú politikus, és az átellenben lévő politikai területen is van ilyen bőven. Azaz, senki sem jobb ugye a Deákné vásznánál, senki sem kiabálhat kígyót-békát a másikra.
Mert azért érdemes lenne boncolgatni, hogy a Nemzet Első Számú Vezetője vajh’ miből tudta a Felcsút melletti földeket megvásárolni? De akár azt is, hogy az egykori sportminiszter ugyan mennyit és miből fordított (testvéreivel együtt) az MTK fociklub megvásárlására? És persze nyilván a Nemzeti Együttműködés Rendszere kiváló működésének illusztrációja, hogy egy felcsúti gázszerelőből néhány év alatt polgármester és dúsgazdag új földesúr lesz…

Tévedés ne essék: nem őket pécézem csak ki! Odaát is akad még néhány érdekesnek látszó személy.
Csak a politikai korrektség és a higgadt gondolkodás jegyében szóltam arról, hogy a Deákné és a vászna esete mennyire kiválóan illik a mostani szituációra.

Azt meg csak mellékesen jegyzem meg, hogy az oda-vissza történő démonizálás és verbális ütésváltás elkerülhető lenne, ha a politikai pártok és a párttagok pénzügyei nem az asztal alatt, hanem a nyilvánosság előtt átláthatóan intéződnének, az adóhatóság, a számvevőszék és ha szükséges az igazságszolgáltatás pedig komolyan venné önmagát és évről évre hatásos és hatékony jövedelmi vizsgálatokat végezne a közszereplőknél. Hogy miért nem teszik, annak találó leírására biztosan van egy dakota közmondás…