AD-blacklist1

2012
már.
06

Majdnem mesterkurzus

Írta: Oszvald György

kurzus B 009lead

A Kreativitás és kompetencia fejlesztés Kőbányán a TÁMOP 3.2.11/10-1/KMR-2010-0066 c. eseménysorozat keretében, együttműködésben a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központtal: Tánctípusok a reneszánsztól a romantikáig pályázat keretében tartott tanulói kurzust Komlós Katalin zongoraművész a Kroó György Zeneiskola könyvtárában, március 6-án.

 

  A kurzus kezdete előtt Széll Rita (képünkön), a zeneiskola igazgatója válaszolt a 10kerkult.hu kérdéseire. Arra voltunk kíváncsiak, mit jelent a tanulóiknak ez a majdnem mesterkurzus sorozat? Mit kapnak a gyerekek? – Hát, annyit bizonyosan, amit akár önbizalomnak is nevezhetünk – kezdte az igazgató asszony. – A részvételük ezeken az alkalmakon nagyon aktív: muzsikálnak, majd a kurzusvezetővel megbeszélik az előadás kritikus pontjait. Ez a fajta tanulás olyan erős motivációt jelenthet, amit a hegedűseinknek volt lehetősége megtapasztalni. kurzus A 016A március 2-3-án, a VI. kerületben megrendezett III. Rados Dezső Budapesti Hegedűversenyen kiválóan szerepeltek, arany-, ezüst- és különdíjakat hoztak haza. Egy eredményközlő lapot tesz elém, s ez alapján örömmel sorolom: Antalóczy Máté és Sárréti Márton: Kiemelt Arany-díj, Le Hai Ahn: Ezüst-díj. Tanáruk, Papp Károlyné a Kimagasló tanári munkáért különdíjban részesült, ezen kívül elnyerte Márga Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok különdíját is. De itt még nincs vége a díjesőnek! A versenyen nyújtott Kiemelkedő korrepetitori munkáért különdíjat kapott Furák Péter, és elnyerte Márga Zoltán különdíját is. Dicséretben részesültek: Varga Tünde Katalin és Farkas Balázs, tanáruk Füzesséryné Dudás Eszter, korrepetitor: Bali Cecília.

   Széll Rita igazgató tovább sorolta a pályázati munka eseményeit. – A tanulóink megismerkedtek a tánctípusokkal, s igyekeztünk ezek jellemzőit, előadásmódját tudatossá tenni. Az élő táncszínházi előadáson pedig, ez volt a farsangi műsorban a reneszánsz táncszínházi előadás, személyes élményeket is szerezhettek tánc és zene egységéről.

   Hogy a zeneiskola sokat változott, nem csak a választható tanszakokban és művészeti ágakban, arra a legjobb példa, hogy az elmúlt másfélév alatt hozzávetőlegesen 50%-kal nőtt a beiratkozott tanulói létszám, jelenleg ez 840 fő. „És a változásoknak még nincs vége!” – nyomatékosította az igazgató asszony.

 

   A kurzuson szerzett tapasztalatokat legjobban maga Komlós Katalin foglalta össze nagyon találóan. „Egy tánc attól tánc, hogy nem metronomikus.” Ezzel arra utalt, hogy a tánczenét (menüett, gavotte, bourée, és társaik) is a tánc apró ritmikai változásai szerint kell előadni.

   A kurzuson résztvevő tanulók – Beke Klára 9.o., Latyseva Olga 6.o, Lator Anett 6.o. és Nguyen Thu Van 6.o., és egyfajta szakmai kontrollként Hornok István zongoratanár – talán nem is tudták, milyen szaktekintély foglalkozott velük néhány percben. (Kizárólag az idő ezen rövidsége miatt írtam, hogy majdnem mesterkurzus; tartalmát tekintve egészében az volt! – OGY)

 

   kurzus A 002Komlós Katalin a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora, diplomáját ugyanitt szerezte, majd 1980-83 között a Cornell University-n, Ithaca, (USA) – folytatott PhD tanulmányokat és fortepiano stúdiumokat, sőt, a PhD címet is itt védte meg 1985-ben. 1970-től három évig tanított Bostonban (USA), a Kodály Intézetben. 1973-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója: zeneelmélet, szolfézs, kamarazene, kamaraének, basso continuo, billentyűs hangszertörténet, zeneelmélet módszertan témákban.

    1997-ben kap professzori kinevezést az egyetemen, 1997-2007 között a Zeneelmélet tanszék tanszékvezetője. Fő kutatási területe a XVIII. századi billentyűs hangszerek, ezek története,  előadói gyakorlat.

    Az oktatás és tudományos munka mellett elismert előadóművész is. Komlós Katalin a fortepiano-játék specialistájaként húsz év óta koncertezik itthon és külföldön. Hangversenyei a klasszikus repertoár különböző műfajaiból válogatnak (szóló- és kamaraművek, concertók, dalok és egyéb vokális művek); állandó partnere, Zádori Mária mellett fellépett többek között Malcolm Bilson, Vashegyi György és az Orfeo Zenekar, Spányi Miklós, Korondi Anna társaságában, Magyarországon kívül Ausztriában, Svájcban, Németországban, Angliában, Írországban, és az Amerikai Egyesült Államokban. (forrás: lfze.hu)

   

   Az első növendék Beke Klára volt. A bemutatott művet januártól tanulja, mint később elmondta lapunknak, ennek megfelelően határozottan, szépen szólal meg a Mozart darab. De, egyszer csak hopp, és az addig a kottát figyelő kurzusvezető megszakítja a játékot. Egy kis történetet mesél, aminek a lényege, hogy egy ifjú grófnőnek ugyanezen mű tanítása közben azt mondta Mozart, hogy a legnehezebb dolga a lassú részekkel lesz. Ugyanis a lassabb tempót sokkal nehezebb kidolgozni! Felhívta a figyelmet minden apró részletre, az ütemen belüli hanghosszúságokra, a kötésekre.  

kurzus A 000

balról: Beke Klára, Latyseva Olga

   Nem volt ez másként a másodiknak zongorázó Latyseva Olga esetében sem. Ő egy Bach darabot adott elő. Nála a billentések finomságaira hívta fel Komlós Katalin a figyelmet. A kedves anekdota itt sem hiányzott: szinte kiselőadást hallhattunk Bach klavikordszerű billentési technikájáról, s arról, hogyan tanította ezt. Hosszú hónapokon át csak két hangot kellett a tanulónak megszólaltatnia, egy-egy órán akár több százszor is. „Érezni kell, mennyire érzékeny a billentés, s ennek módja meghatározza a darab színét!” – magyarázta a rejtelmeket Katalin asszony.

  

   Lator Anett következett, átadta a kottát, Katalin belelapozott, s azonnal megjegyezte, „nem is olyan könnyű ez Scarlatti darab!” A játék igazolta a véleményt, ritmikai finomságok, díszítések, hangsúlyok helye, forte – piano ellenpontok; csak mutatóba néhány „apróság”, amikkel az előadónak meg kellett küzdenie. A zene táncszerűségére azzal utalt a kurzusvezető, hogy megkérdezte Anettet, vajon hogyan táncolna erre a zenére? Majd elmagyarázta, hogy a kedves dallamú, jó ritmusú előadásból éppen az hiányzott, hogy a táncnak van egy belső ritmusváltozása: a láb emelése, egy meghajlás rövidítheti vagy hosszabbá teheti az egyenletes ritmikát. Ezt kell követni az előadásban is. Anett megpróbálta, s elsőre sikert aratott a finom változtatásokkal!  

kurzus A 001

balról: Lator Anett, Nguyen Thu Van

   A negyedik növendék Thu Van ült a zongorához egy Bach darabbal. Ennél a műnél éppen  arra kellett figyelni, hogy a szvit, főleg ez az ária jellegű mű mást kíván, mint a kifejezetten táncos darabok. Itt fontos a ritmikai állandóság. Katalin kérte, hogy külön jobb és bal kézzel is játssza el a szólamokat. Érezhető volt, hol vannak a megingások. Thu Van is elsőre javította ezeket. Nála egy másik elemet, a díszítéseket is megbeszélték. A program végén megkérdeztük őt, izgult-e? „Jaj, nagyon izgatott voltam, azt hittem, ha rosszul játszok valamit, az nagy hiba! De nem így volt, Kati néni nagyon kedvesen magyarázott.” – mosolygott kedvesen.

 

   kurzus A 003Zárásként a "kakukktojás" zongorázott. Azt csak később, a kurzus befejezésekor tudtuk meg, hogy Hornok István (képünk) zongoratanárként vett részt az eseményen. Abszolút kész, koncert-érett játékkal mutatta be egy három tételes Beethoven darab első tételét. Nála a pontozott és koronás hangok előadásmódjának szerepére hívta fel a figyelmet Komlós Katalin, megjegyezve, hogy nagyon tetszett neki az előadás, s kérte, játssza minél többet koncerteken is!

 

A szünet után a tanárokkal ült le egy alapos konzultációra Komlós Katalin. Itt részletekbe menően elemezték, hogyan is kell egy-egy konkrét darabot megszólaltatni, milyen legyen egy gyorsabb vagy éppen egy lassú menüett előadásmódja. Hangsúlyozta, a legfontosabb, hogy el tudjuk dönteni, az adott tánc rusztikus vagy inkább elegáns. Ennek megfelelően kell a zeneműnek is megszólalni.

 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY