AD-blacklist1

2012
jan.
26

A kulturális nevelés fontossága

dijatado kultA kiváló kulturális és művészeti tevékenységet folytató diákokat idén is megjutalmazta a kerület. A legjobbak a versmondástól az irodalomkritikáig több ágban jeleskedtek.


Ha jár, kel az ember, bizony nem tudja nem észrevenni, hogy a mai fiatalok, diákok egy része bizony más világban él, más világot épít: főleg a talmi, a bulvármédia által sugárzott „értékeket” teszik magukévá, no meg a pillanatnyi élvezetet adó, ámde az elő-előbukkanó kábítószerek miatt igen veszélyes hétvégi kiruccanások jelentik a fő eseményt. Engedtessék meg egy személyes megjegyzés: éppen az előbb elsoroltak miatt volt számomra örvendetes, hogy a minap láttam, amint a vonaton egy tizenéves forma fiú Karl May egyik klasszikus indiánregényébe szegezte tekintetét. Mert ugye, aki a könyvet szereti, rossz ember nem lehet…
Szerencsére szerda délután Kőbányán is hasonló gondolatok keringtek bennem: vannak még szépreményű fiatalok, akik most a kultúra valamely ágát űzik magas szinten, s akik most ilyen elkötelezettek, azok később is meg tudják különböztetni a hamis értéket a valóditól.


Szóval, immár hagyomány Kőbányán, hogy a Magyar Kultúra Napjához igazodva minden évben megjutalmazzák azokat a helyi általános és középiskolásokat, akik kiemelkedő kulturális és művészeti tevékenységet folytatnak tanulmányaikkal párhuzamosan. Ahogy korábban, úgy most is az igazgatók tettek javaslatot, a kőbányai önkormányzat és a helyi pedagógiai szolgáltató központ pedig közreműködött az ünnepség megszervezésében és a január 25-i díjátadásban.


Köszöntőbeszédet mondott Révész Máriusz, az önkormányzat kulturális bizottságának az elnöke, aki többek között idézte egy magyar tudós idevágó megjegyzését: a szellemi tevékenység szempontjából a legfontosabb, hogy a kulturális nevelés rendben legyen.
Azt hiszem, a megjutalmazott tanulóknál ez utóbbi tökéletesen „egyben van”. Közel negyven diák kapott oklevelet és ajándékkönyvet. Talán az érintettek elnézik, hogy itt és most nem jelenik meg a nevük, helyette inkább azokat az ágazatokat említem, ahol ők jeleskednek. (Vannak érdekes párosítások!)
A legtöbben a tánc, a magyarnépdal-éneklésben, a néptáncban, a kórusbeli éneklésben, a vers- és prózamondásban, valamely hangszeren nyújtottak/nyújtanak kiemelkedő teljesítményt. Volt, aki együtt „űzi” a rajzot, a zongorázást és a tangóharmonikázást (!); volt, aki a modern, kortárs irodalom egyik művének irodalomkritikáját „követte el”, mellette az olasz nyelv az erőssége; és volt, akinek az olasz népzene jelenti a fő érdeklődési kört.
Lapunk ezúton is gratulál a díjazottaknak. És jó volt látni, hogy a tévúton járók mellett akadnak még szilárd alapokra építő fiatalok…