AD-blacklist1

2012
dec.
20

Diáktüntetések a másik oldalról

Írta: Oszvald György

oktatas 118leadA mindennapok történései felülírják a Kőbányán egy hete megtartott és a témába vágó LMP fórum a közoktatásról közlési terveit. Szerdán Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) elnöke látogatott Kőbányára a Szent László Gimnázium szakszervezetének meghívására.

 

 

   Amikor az LMP kőbányai szervezete elhatározta, hogy nyilvános fórumon vitatják meg az iskolák állami fenntartásba (tulajdonba adását) adását, az új rendszerből fakadó intézményi autonómiát és hasonló kérdéseket, és erre meghívják Osztolykán Ágnest, Kőbánya LMP-s országgyűlési képviselőjét, Németh Lászlót, az újonnan kinevezett tankerületi igazgatót, Kovács Róbert polgármestert, még nem tudták, nem tudhatták, hogy néhány napon belül a teljes rendszer összeomlik (vagy legalábbis a szakadék szélére kerül). Történt ugyanis, hogy a kormány radikálisan csökkentette az ingyenes férőhelyek számát a felsőoktatásban, s ez kiverte a biztosítékot a diákoknál. Nemcsak náluk, de ők voltak azok, akik az utcára mentek, s tüntetnek a mai napig egy normálisabb rendszer érdekében – nem is eredménytelenül.

   Persze, igaztalanak lennénk, ha nem írnánk le azonnal, a másik, a tanári oldal álláspontját: ők sem nézték tétlenül a történéseket – a PSZ már júniusban sztrájkot helyezett kilátásba az óraszámok emelése, a vele járó elbocsátások, az alaptanterv tartalmisága, a tankönyvkiadás lehetetlen állapotai, stb., stb. miatt. Erről kicsit később, Gallóné fóruma kapcsán szólunk.

   Sarkosan fogalmazva, de nem vitatva azon elképzeléseket, melyek valóban ésszerűek, takarékosak, előre vivők, a közoktatásban is érvényesül a jelenlegi kormány központosító törekvése: a legalsóbb döntéshozói szinteken is a Fideszhez hű, megbízható emberek ülnek, s gyakorlatilag gondolkodás nélkül hajtják végre a kormányzati akaratot!

 

Politikával kevert szakmaiság


   Nehéz helyzetben volt az LMP fórumán Osztolykán Ágnes, amikor azzal nyitott, hogy kizárólag szakmai alapon kíván vitázni, megnyilatkozásai nélkülözni fogják a politikai elemeket. Tisztelni való a szándék, de amikor az a kérdés, mely könyv lehet tankönyv, nehéz politikum nélkül véleményt nyilvánítani. Mert amíg szakmai kérdés lehet az, mit is tartalmazzon például egy történelem tankönyv, azaz tényszerűen össze lehet vetni a tartalmat egy előre rögzített szabályrendszerrel (legyen az jó vagy rossz), azt már nehéz értelmezni, hogy „tankönyv az, amit a miniszter annak nyilvánít!” És ezen a ponton maga Osztolykán mondja, kénytelen a szakmába vitába belekeverni a politikát…

  oktatas 166xa – A kétharmaddal szemben nehéz előrelépni a szakmaisággal – állapította meg Osztolykán Ágnes (képünk) rezignáltan. Elmondta, levelet írt a köztársasági elnöknek, hogy küldje vissza, ne írja alá az új közoktatási örvényt, mert nem rendezi a pedagógiai szakszolgálat hova tartozását, a közalkalmazottak sorsát, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ jelen állapotában működésképtelen, nem rendezett az iskolaigazgatók hatásköre, és más fontos kérdések.

 

   Németh László tankerületi igazgató rövid bemutatkozása egyszerre volt bizalomkeltő és bizalmatlanságra okot adó. Az ellentmondást – minden érvelése ellenére – nem sikerült feloldania. Németh 42 éve kőbányai, s kizárólag ebből a szempontból és egykori pedagógusként, iskolaigazgatóként szerzett szakmai tapasztalatai alapján kívánja vállalt feladatát értelmezni. Örömét fejezte ki, hogy pályaelhagyása után/közben keresték meg azzal, egy 30 éve nem volt átszervezést kell végrehajtani, jöjjön, segítsen. Hangsúlyozta, van egy feladata, van egy törvény, amit végre kell hajtani, s ezen kívül semmi más nem érdekli.

    Az igazgatók szerepével kapcsolatban elmondta, korábbi vezetőként mindig is az önállóságért küzdött. Ezt most adott kereteken belül kell megoldania.

– Az iskolalátogatásokon mindenhol elmondtam, delegálni fogok egyes jogköröket, hogy ne csak a bizonyítványt kelljen aláírni. A törvényben nincs benne, hogy az átállás után, ha a forrást elvonják, hogyan fog gazdálkodni például a Szent László Gimnázium. Ezt itt kell megoldani, mert a törvény egy kerettörvény. Nem az érdekel, mit lehetett volna a törvény helyett csinálni. Ami most van, azt kell megoldani! – hangsúlyozta, s jelezte is egyben az igazgatók mozgásterét.

 

   Kovács Róbert is pedagógusi és vezetői tapasztalataira hivatkozott hozzászólásában. Szerinte az iskolák átadásával „nem beszélhetünk államosításról, csak a feladatok, az állam, az iskola viszonya rendeződik át.” A feladatot nem most ismerték meg, a nyár óta tudott, és sokat is gondolkodtak a megvalósítás mikéntjéről.

 

   Vermes Zoltán, a kulturális bizottság külsős tagja úgy vélte, hogy „ijesztő, ha az van, itt a törvény, végre kell hajtani. Ez körülbelül annyit tesz, hogy a parancsot végre kell hajtani!”

 

   oktatas 075xaEzen a ponton kért újra szót Osztolykán Ágnes, s Németh Lászlót (képünk) szólította meg.

– Ellentmondás, ha politika mentességet emleget, amikor önt csak a végrehajtás érdekli” – értelmezte Németh álláspontját. – A végrehajtás a politikai akarat teljesítése, maga a politikum.


    Utalt Kovács Róbert korábbi megjegyzésére is: hogy ha a kerületben nem volt probléma az intézmények körül (és megengedve, hogy sok más településen is lehet ilyen kedvező állapot), akkor miért is kell változtatni? Miért is van minden rendben, ha a pedagógus társdalom zúgolódik, ha nyilvánvalóan elvész a helyi autonómia?

– Nem kívánom vitatni az állami szerepvállalást, de ennek nem ez a módja: nincs egyeztetés, ez a legnagyobb gond – mondta a képviselő asszony.

 

   Németh László úgy reagált ezekre, nem állítja, hogy a törvény jó, de az is igaz, a végrehajtói szerepkör nem egyenlő a bólogató jánossággal.

   Kovács Róbert azt fűzte hozzá, hogy a törvényt be kell tartani, így működik a demokrácia. A jogszabállyal kapcsolatos vélemények, kritikák kifejtésére megfelelő fórumok vannak.

   A fórumnak volt egy fontos tanulsága: érzékeny és fontos témát vetettek fel, nem véletlen, hogy az LMP szimpatizánsokon kívül mások is eljöttek, sőt, – pártállástól függetlenül – igazgatók, tanárok is kíváncsiak

 

oktatas 020

 

voltak az országos szint és a helyi lehetőségek értelmezésére. A vita során a kormányzati elképzeléseket megerősítő és azt vitató vélemények is elhangzottak, nem egyszer rávilágítva – igyekezve szakmai alapokon maradva – a törvényhozók és a törvényt alkalmazók közötti szöges ellentétekre, ideológiai és politikai különbségekre.

 

Közjáték


   Hadd idézzek most egy nagyon friss, jelen cikk írása közben olvasott MTI hírt: „A sztrájk lehetőségéről beszéltek a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának tagszervezetei az érdek-képviseleti tömörülés csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján, amelyen a kormánnyal folytatott idei tárgyalások eredményét értékelték.

    Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke és Lázár András, a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke egyaránt arra mutatott rá, hogy a közoktatásban és a közmédiában tapasztalt átalakítások miatt érik a sztrájk lehetősége.Galló Istvánné közölte: a pedagógus-sztrájkbizottság felállításának elsődleges célja az volt, hogy tárgyalásra kényszerítsék a kormányt, miután az elmúlt több mint két évben nem működött az érdekegyeztetés rendszere az oktatási ágazatban. A szakszervezeti vezető továbbra is kidolgozatlannak és átgondolatlannak tartja a közoktatás átalakítását, az szerinte lehetőséget ad a korlátlan központi beavatkozásra, a kézi vezérlésre.”


Pedagógusi kontra


   Az imént idézett ma délutni hírt azért tartom fontosnak, mert jól érzékelteti azt a hangulatot, ami a tegnapi, a Szent László Gimnáziumban tartott fórumot jellemezte. Egyfelől egy érthető óvatosság, hiszen Galló Istvánné (képünk), a PSZ 011PSZ elnöke állította, nem mindenhol olyan erős a sztrájk készség, mint Budapesten vagy a nagyobb vidéki városokban. Konkrét esetet mondott el: egy kisebb borsodi faluban a polgármester a korlátlan úr, a 10-15 pedagógus félti a megélhetését, így inkább hallgatnak, nemhogy a sztrájkon törnék a fejüket. Márpedig, a szakszervezet ereje éppen a tömegben van, ha csak 10-15 ezer fő sztrájkol itt-ott, az nem jelent semmit, ellentétben azzal, ha szakszervezet tagjai 60-70 ezres nagyságrendben tiltakoznának.

– Nem vasutasok vagyunk, hogy 500 fő sztrájkja képes megbénítani az országot – hangoztatta Gallóné.

– A hatalom csak az erőtől hátrál meg! – magyarázta, mert az is nyilvánvaló, az ő felelőssége, hogy egyetlen pedagógust se kényszerítsen akarata ellenére sztrájkba. Gallóné hivatkozott a nyári, pedagógus napi sztrájk kudarcára is. Ugyanakkor kérdés: sztrájk vagy nem sztrájk? Valóban nehéz a döntés, főleg akkor, ha Gallóné szerint „vidéken érezni a félelem szagát!” Félelem, mint mondtuk, a munkahely elvesztésétől, a megalázásoktól, a kirekesztéstől, ha sikertelen az erősfeszítés.

 

   Ezzel szemben állt az vélemény, mi szerint nem szabad a nyári vagy akár a múlt heti állapotokra hivatkozni, hiszen most van itt a pillanat, az „alkalmas pillanat”. Ha vidéken látják majd, hogy van eredménye a sztrájknak, ők is csatlakoznak majd. 

PSZ 010

Nem szabad késlekedni, nem szabad a pillanatot elszalasztani. Főleg akkor, ha a már a középiskolás diákok is az utcán vannak!

– Hogyan nézzek a szemébe annak a diákomnak, aki tüntet az utcán, miközben mi itt azon beszélgetünk, hogy tárgyaljunk vagy sztrájkoljunk? Ez meg a mi felelősségünk, mert a tárgyalásokkal a szakszervezet legitimálja a jelenlegi helyzetet. – hangoztatta az egyik szakszervezeti tag. Érvelését helyeslő moraj fogadta. 

   
   Egyik közalkalmazotti vezető véleménye szerint nem szabad tétovázni, mert a diákok három napos megmozdulása azt jelezte, hogy ezen idő alatt „filozófiai változás” történt a politikában és ezt ki kell használni!

 

   PSZ 040A vidék passzivitását pedig azzal utasították el a jelenlévők, hogy „miért a vidéki nem sztrájkolókat akarja képviselni a PSZ, miért nem minket, akik a változásokat akarjuk?”

 

   A sztrájkot helyeslő többségi véleménynek a hatására írták meg a gimnázium szakszervezeti vezetői azt a levelet, amelyben egyfelől országos kezdeményezést indítanának, másrészt a PSZ segítségét kérik a megvalósításhoz.

   Tudni kell, hogy Gallóné érkezése előtt a gimnázium diákjai mintegy 20 perces néma tiltakozással állták körül iskolájukat, jelezve ezzel tanulásuk, jövőjük védelmének szándékát.

 

Hogyan tovább?


   Nos, két esemény egy héten belül, súlyos kérdéseket feszegetve. Ha ez nem is a teljesség, tegyük hozzá, hogy a kormány naponta, sőt, órák alatt ad ki új nyilatkozatokat, hogy most 240 pont a felvételi határ, és aki e felett bekerül, annak ingyenes képzés (a „röghöz kötöttség” megtartásával), nincs felvételi keretszám, 55 ezer fő tanulhat ingyen, stb, stb. A tüntető egyetemistákhoz egyre több középiskolás csatlakozik, sőt, már Kolozsváron is felemelték szavukat, szolidaritásukról biztosítva a hazai diákságot! Mi ez, ha nem válság? Mi ez, ha nem egy új nemzedék jelentkezése, amely nem vagy nem úgy fogadja el a kompromisszumot, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon? A fiatalok viselkedése, a televízió nyilvánossága előtt tett nyilatkozataik, eddigi, a kormányt összezavaró és meghátrálásra készetető tetteik felnőtt érettséget, tiszta, logikus látásmódot jeleznek.

   Más felől az is igaz, amit az LMP-s fórumon Kovács Róbert polgármester mondott: 2013. január 3-án a gyerekek bejönnek az iskolába, s nem szabad észrevenniük, hogy már nem az önkormányzat a tulajdonos, hogy megváltoztak a tanítás feltételei!

   Vagy észreveszik, ha az emelt óraszám miatt, a „párhuzamosságok megszüntetése” miatt esetleg megszűnik 5-6 munkahely egy iskolában és január 3-án nem Zsuzsi néni, hanem Pali bácsi jön órát tartani, azzal, hogy Zsuzsi néni már nem dolgozik itt. Észreveszik, s talán nem is értik. De mi, felnőttek, azt hiszem, értjük…

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY