A sikítozás most megengedett

A kápolna rejtélye. Ha valaki ezt olvassa egy meghívón, még akkor is valami misztikus dologra gondol, ha tudja, egy általános iskoláról van szó és hogy Halloween ünnepre készülnek. A rejtélynek a Janikovszky Éva általános iskolában járt utána szerkesztőségünk.

   Az október 27-én megtartott iskolai rendezvény második órájában érkeztünk, s első blikkre semmi rejtélyes dolgot nem tapasztaltunk. A főbejáratnál töklámpások szegélyezték az utat, relatív csend uralkodott, ami talán szokatlannak tűnhetett… Ám ahogy az épületbe léptünk, megváltozott a világ. Varázslók, boszorkák, vámpírok, mindenféle torz és félelmetes arcok rohangásztak, ugrándoztak a lépcsőn lentről fel és fordítva, látszólag minden cél és terv nélkül. Sikítozás, nevetés, néha egy félelmetes halálhörgést is hallani véltünk. Fura öltözékű tanárok jöttek-mentek fura feliratú dobozokkal, hol gyűjtöttek dolgokat, hol ők osztogattak – mint mondták – káptéglákat, de lehet, hogy kápkövet említettek… Ki tudja, hisz’ a belépés pillanatában mi is elvarázsolódtunk kicsit …

   Maga az épület is szokatlan belsőt öltött: a falakon gótikus jelleget idéző feliratok, a lépcsőházat hosszú, a falra ragasztott papírgyertyák díszítették, a mennyezetről is szokatlan papírbúrájú lámpák lógtak. Volt ebben valami félelmetes, de az érzéssel egy időben jelentkezett egy jól érzékelhető vidámság is. S ez a féle felszabadultság, jókedv vagy nevezzük éppen vagányságnak nemcsak a diákoknál volt tetten érhető, de a pedagógusoknál ugyanúgy. Mindemellett gazdái voltak a Vásári komédia, a Maszk mázolda, Andreas barát szentélye, a Kódextár és még egy sor egyéb nevezetes, titokzatos helyszínnek.

   Mindezekről két „félelmetesen” csinos nyolcadik B-s leányzót, Prokk Tündét és Bodnár Csillát (képünk) kérdezte a 10kerkult.hu. – Tetszik nektek a tanárok lazasága? – érdeklődtünk rejtélyesen. Jól áll nekik, nekem tetszik, lehetnének mindig ilyenek – jöttek a rövid, tőmondatos válaszok. – Majd nézze meg a tanár táncot, meglátja! – javasolták. És maga a buli? – Jaj, ez nagyon jó, nagyon élvezem – lelkendezett Csilla. – Az a király, hogy sokféle dolgot lehet csinálni, amit normális körülmények között nem tennénk: kifestjük magunkat, klassz cuccokban vagyunk. Meg ilyenek – toldotta meg Tünde, s jót nevetett rajta, hogy elsőre nem értettem a nevét.

   A nap műsorközlője éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy még három perc és következik a tanártánc. Azt már korábban láttuk, hogy ijesztő maszkokban pompáztak egyes tanárnők, meg arra is felfigyeltünk, hogy valamilyen védőruhának tűnő, szürkésfehér jelmezben, napszemüvegben is grasszáltak egyesek a folyosón. Őszintén szólva, inkább gondoltunk a Mátrixra, mint a démonok foglyul ejtésére.

Mindenki az emeleti lépcső előtt szorongott, s elkezdődött a tánc. Nagyszerű, akár a diszkóban is tapsot érdemlő figurákkal lejtettek a hölgyek, s lassan-lassan kiderült, hogy mire is szolgál a fehéreknél a WC-pumpa. Egyfelől, a gyerekeket ijesztgették vele, mintegy elaltatva a bordó lebernyeges gonoszokat – ők ugyanis szintén ezt tették – másrészt elkezdtek egy hatalmas zsákot a bordókra húzni, s ezt a pumpákkal rögzítették a talajhoz. Nagyszerű látvány, pompás koreográfia, jól táncoló tanárnők, itt-ott sikítozó alsósok és egy fél tanévre szóló élmény. Hát, ez volt a tanártánc.

   Fotóztuk a karaktereket, a szekrény tetején pompázó töklámpásokat, majd kis idő múlva Jandó Ágnes tanárnővel (képünkön jobbról) ültünk le egy csendesebb helyen beszélgetni. Elsősorban azt firtattuk, hol itt a rejtély?  

   – Merthogy a kápolna (mindegy most, hogy kis vagy nagy kezdőbetűvel) azért nyújt némi támpontot. A dátum is sejteni engedte, hogy nem „Xmas-party” lesz a suliban. Akkor…?

   – Igazság szerint nincs itt semmiféle rejtély, illetve mégis: maga rendezvény a rejtély. A hely (a Kápolna tér – a szerk.) valóban adja a címet, s ehhez már nem nehéz hozzátenni az egyes elemeket. Mert a nap eseményeihez tartozik, hogy a gyerekek az egyes helyszíneken kápköveket gyűjtenek, több osztály is gyűjthet, mint begy csapat, s akik a legtöbbet összeszedték, ajándékot kapnak. No, hát az rejtély, hogy mit? Persze, amíg nem tudták, hogy például Silvanus barát termében milyen feladatért lehet kápkövet szerezni, addig ez is rejtély volt.

   – Mióta készült a tanári kar erre a napra? Ugyanis azt hiszem, ez nem olyan, hogy tegnap kitalálom, s ma készen van, lehet játszani. Eszközök sokaságát láttuk…

   – Közel egy hónapot készülődtünk, s valóban nem volt egyszerű mindent legyártani.

   – A nyolcadikos lányok azt mondták, nekik nagyon tetszik, hogy a tanáraik ennyire fel tudnak oldódni, hogy ennyire élvezik ők is az eseményeket. Hogyan néz ez ki valójában? Tényleg élvezik a bulit?

   – Mindenki nevében nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy mindenki várta ezt a napot! Én jól érzem magam, s úgy látom, hogy a gyerekek semmi olyat nem csinálnak, amit egyébként. Szaladgálnak, meg sikítoznak, persze! Ennek van itt az ideje. De semmi egyéb..

   Mintha a műsorközlő megérezte volna, miről beszélgetünk, felhívás érkezett: „Minden osztályból egy valaki hozza le a képköves dobozát a tornaterembe, s 10 perc múlva itt lesz eredményhirdetés. Varázsütésre tűntek el az addig mellettünk zsongó gyerekek, érkeztek a dobozok, majd egymás után az osztályok. Azt nem állítjuk, hogy katonás rendben, de vidáman, s izgalommal tele, vajon hogyan sikerült számukra a „gyűjtögetés?”

   A Halloween-buli a tornateremben zárult – sajnos, az időjárás a szabadtéri toronyépítést meghiúsította – a kápköves dobozokból felépített torony avatásával. E nevezetes helyen tudták meg a versenyző osztályok, hogy hány darab képtéglát gyűjtöttek össze, s ez alapján hányadik helyen végeztek, ezzel együtt azt is, mi lesz a jutalmuk!

„Kápolna lakói! Véget ért az építés, jöhet már a szentelés! Erős falaink állnak és csodákra várnak. Kápolnánk hűs belseje rejtelmekkel van tele. Titka mi magunk vagyunk, szellemünk és akaratunk. Bizonyságul torony álljon, harang hangja messze szálljon!” – szólt az eredményhirdetés előtti fohász.

   954 kápkővel a Nyugati oldal (1.D, 5.D, 7.A. 8.D) lett a 4.,  

   992 darab kápkővel a 3. lett a Déli oldal (2.A, 3.B. 4.A, 7.B, 8.B),

 1175 darab kápkövet gyűjtött, s ezzel 2. lett az Északi oldal (2.A, 3.A, 6.B, 6.A és a 8.A),

végül, rekordszámú kápkővel, összesen 1483 darabbal első lett a Keleti oldal (1.A, 4.B, - és a többi rejtély, hiszen a hatalmas örömzsivajtól érthetetlen volt a hangfelvétel) – az ő jutalmuk: egy teljes napra búcsút inthetnek a Kápolna térnek (azaz, kaptak egy tanítás mentes, igazolt napot).

   A fotók rendezgetése közben, azt hiszem, rájöttem, mit is takart a rejtély: bizalom és közös szórakozás – jóllehet, a tantestület erre nem is gondolt. Számukra ez természetes.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY