Aki szegény dolgozzon, ne tanuljon!

Állapotfelmérést készített a Népszabadság az új, felállt hazai oktatási rendszerről. Summázva a lényeg: aki szegény, annak esélye sem lesz a kitörésre tanulás útján.

„Múlt csütörtökön a parlament néhány törvény elfogadásával kiteljesítette Orbán Viktor rendszerét: (…) szembement saját konzervatív értelmiségével és parlamenti frakciójának liberális szárnyával, de megvalósította az álmát, azt az oktatási rendszert, amely visszavisz azokba az évekbe – tartalmát tekintve pedig annál jóval korábbi időszakba –, amelyekben ő kapott képzést. Az oktatás jelenkori jövőképe a múltból eredeztethető. (…)
Ideologikusan szakítottak a tudásalapú társadalom képével, jellemzően inkább arra építettek, hogy akinek a szülei olyan helyzetben vannak, illetve, ha a gyerek látványosan kiemelkedő képességű, hozzáférhessen a tudás legjavához, ellenkező esetben inkább a kétkezi munka irányába terelik őt. Más kérdés, hogy a rendszer nem számol azzal a lehetőséggel, hogy esetleg nem lesz elég munkahely a munkások számára. (…)

A konzervatív pedagógusok legnagyobb megkönnyebbülésére ismét lehet buktatni, aminek következményeképp azok a jelentős többségben lévő gyerekek, akik szegénysorból jöttek, akik előtt nincs minta, akik nem kellően motiváltak a tanulásban – hiszen mitől is lennének csak úgy maguktól –, s ráadásul oktatói közömbösséggel szembesülnek, osztályismétlésre kényszerülnek.
Ez igazán attól válik súlyossá, hogy a kormány az ipari lobbinak és a spórolási kényszernek engedelmeskedve a korábbi 18-ról 16 évre szállította le a tankötelezettség határát, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magyar állam ennyi idős korukig köteles oktatást biztosítani a gyerekeknek. Tehát: elég, ha valaki kétszer megbukik – ami azért elég könnyen összejöhet még jobb sorsba született gyermekek esetében is –, máris eléri a tizenhat éves korhatárt, és attól a ponttól kezdve olyan sors vár rá, amilyen jut, telve törvényszerűségekkel, amelyek része a nyomor és a bűnözés lehetősége egyaránt. (…)

A kormány a tervei szerint – s ez egy titkos tanulmányból derült ki – negyven százalékkal akarja szűkíteni a gimnáziumi férőhelyeket, vagyis csaknem a felére csökkentené azok számát, akik komoly eséllyel kerülhetnek majd a felsőoktatásba. Mindezt, gondolhatnánk, spórolási szándékból, hiszen komoly tízmilliárdok takaríthatók így meg, de ez nem föltétlenül lenne igaz, hiszen Orbán Viktor mondata a kocsmákban merengő diplomásokról végképp fölfedi a miniszterelnök valódi szándékait: nem kell ennyi képzett ember. (…)
A felsőoktatás tehát kevesek kiváltsága lesz: először is azoké, akik saját képességeik vagy szüleik anyagi lehetőségei okán megtehették maguknak, hogy átlépjenek a kormány emelte korlátokon, s vállalják emellett azt is, hogy Magyarországon dolgoznak a diploma megszerzése után, amit a kormány röghöz kötésnek nevezett el.
Igaz, nekik is sokkal kevesebb lehetőségük lesz – az állam fokozatosan csökkenti a felsőoktatási helyek számát, illetve azokat átcsoportosítja olyan szakmák irányába, amelyek Magyarország jövőképének alapjai lehetnek: ezek a kormány víziója szerint a természettudományos képzések, a bölcsészeknek a kabinet szerint nincs sok lehetőségük, holott a piac visszajelzései nem ezt igazolják. Azok, akik mégiscsak e tudományok felé mennének, fizethetik az „önköltséget”. Ha valakinek minderről az jut eszébe, hogy a kormány tandíjat szed, csak másképp hívja, nem jár messze az igazságtól. (…)"

A Népszabadság teljes írása itt olvasható.

(forrás: Népszabadság/nol.hu)