Tábor, de mégsem, napközi, de másként
Szigorú napirend, ugyanakkor rugalmas programszervezés, egy kicsit lazább fegyelem, mint az iskolában a délutáni foglalkozásokon. Zsongás, vidámság, hol egyedül foglalatoskodó nebulók, hol csoportos játék és mindenre figyelő pedagógusok. A nyári napközis táborról beszélgettünk Nagy Ágnes táborvezetővel.
Nagy Ágnes egy flakon hideg vízzel kínál, miközben leülünk a Janikovszky Éva Általános Iskola bejáratnál kialakított „recepció”-ban. Jó hely, mert innen mindet látni, ami az udvaron történik, ugyanakkor egyfajta játék-és eszközraktár – többen is kérnek celluxot például a beszélgetés alatt –, nem utolsó sorban az üvegfalra ragasztott napirendből, csoportbeosztásokról, fontos feljegyzésekből azonnal lehet tájékozódni, ha az szükséges.
Lehet-e hét közben jönni a táborba vagy szigorú a rend: hétfőtől péntekig tart egy turnus?
A táborba a napközis étkezési díj befizetése után lehet jönni, ez hétfőn és szerdán lehetséges a KÖSZI-ben. Más költség nincs. A befizetés mindig a következő hétre történik, így előre tervezhető, hogy a szülő melyik napon akarja hozni a gyereket és hány napig lesz itt. Megjegyzem, arra nekünk kell figyelni, hogy a tábort támogatással igénybe vevőknek ugyanúgy kell megrendelni az étkezést, mint a fizetősöknek.
Vannak-e olyanok, akik az egész nyarat itt töltik?
Igen, sajnos vannak. Pedagógusként annyit ehhez hozzátennék, nem az a baj, hogy itt vannak, hanem az, hogy itt a nyár, s még egy hetet sem tudnak a szülőkkel, családi körben eltölteni. Ez főleg azokra vonatkozik, akik az átmeneti otthonból és a Wesley általános iskolából jöttek.
Mit lehet tudni a tábor általános hangulatáról, tekintve az említett eléggé heterogén összetételt? Jól viselkednek? Jól érzik magukat?
Azt őszintén mondhatom, jól érzik magukat. Akárhogyan is vigyázunk rájuk, előfordulhat a tábor önkényes elhagyása, korábban volt rá példa. Itt viszont még nem történt ilyen, láthatóan elégedettek, új barátokat szereznek…
E pillanatban azt látom, hogy a gyerekek egy részes kézműveskedik, mások játszanak, labdáznak, nemrég fejeződött be a foci. Mivel érik el a jó hangulatot?
A legfontosabb, hogy jó programokat biztosítunk. Változatosak, a gyerekek érdeklődéshez vannak igazítva. E munkából a Kőrösi Kulturális Központ, mint szervező intézmény munkatársai is kivették a részüket, sok ötlettel, tapasztalattal segítettek. Egy hétre szervezzük előre a programokat, és azt is el kell mondjam, rugalmasak vagyunk, ha valamilyen ok miatt változtatni kell, egy rövid egyeztetés után meg tudjuk tenni. Vannak biztosított elemek, ilyen például a tanuszoda. És éppen itt tudok konkrét példát említeni a rugalmasságra. A kolléganő betervezte az állatkerti látogatást a múlt héten, de a hőség miatt Újhegyi strand lett belőle. Ugyan telt ház volt, mégis biztosítottak számunkra – soron kívül – egy órát. És, ha már víz, ide tartozik, hogy a strandot kedvezményes belépővel tudjuk igénybe venni, míg a Kőrösi Kulturális Központ KÖSZI-uszodája ingyenes. 
Az érdekességek közé tartoznak a heti két alkalommal történő kerékpáros bemutatók és foglalkozások. A tűzoltóság és a rendőrség bemutatói minden alkalommal sikeresek, a gyerekek imádják ezeket. A helytörténeti gyűjteményben – gyakorlatilag bármikor – szívesen fogadnak minket. Van egy érdekesség is: részben kirándulás, részben játék az uniós játszóterek meglátogatása. A Wekerlén van, Kispesten. Egyszerre negyven gyereket tudunk kivinni, habár tudom, mennének többen is. Arra pedig a kollégák ügyelnek, hogy az egyes programokon mindenki részt tudjon venni, hiszen egyszerre nem tudjuk az összes gyereket elvinni egy adott helyre.
Hányan vannak a gyerekek és hány pedagógus foglalkozik velük?
Száznyolcvan gyerekünk van, tíz nevelő, egy programszervező, egy táborvezető – aki most éppen én vagyok – adja a stábot. Ez elegendő, az iskolában is 25-30 gyerek esik egy napközis tanárra. Itt egy altáborban két nevelő van velük, s az átlaglétszám 30 körüli. Azért azt tudni kell, hogy a szabályokat az elején tisztáztuk, s ezeket be is tartják. Kialakult egy rend, vonatkozzon az a szabad időre vagy az étkezésekre.
Szó esett az ebédbefizetésekről. Elégedettek-e a gyerekek a kajával? Üresek a tányérok az ebéd után vagy csak éppen belekóstolnak az ételbe? Vannak-e egyéni kérések, kívánságok?
No, erre nem lehet panasz. Nem lehetne malacot hizlalni a maradékból. Mindig van gyümölcs, elegendő a védőital, ha kell, limonádét csinálnak a konyhások. Az egyéni kéréseket is tudjuk kezelni. A gyerekek egészségügyi lappal jönnek, ha valakinek állandóan kell szedni gyógyszert, azt a védőnőnk tudja, számon tartja. Külön listára írtuk fel az ételérzékeny gyerekeket, pontosan tudjuk, mit szabad enniük és mit nem. Az ő számukra külön rendeljük az ebédet.
Mit tenne hozzá az eddigiekhez, amit pedagógusként, emberként fontosnak tart a tábor kapcsán?
Az elején csak futólag említettem a szülőkkel való kapcsolatot, a szülői együttműködést. Nos, ez egy fontos elem. A gyerek elmondja másnap, harmadnap, hogy a szülő miként fogadja az élménybeszámolókat. Az itteni hangulatukon pedig meglátszik az otthoni környezet fogadtatása. Azt hiszem, mindenkinek fontos tudni, a napközis tábor nem egy kényszer, nem gyermekmegőrző. Az itt dolgozó pedagógusok alapvető célja, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el az időt. A játék közben, a programok során olyan ismereteket is megkapnak, amit talán az iskolai órákon nincs módjuk megtenni. És erre a tudástöbbletre még egy gyerek sem panaszkodott. (képünkön Nagy Ágnes táborvezető)
fotó: 10kerkult.hu/OGY
