Szivárványtündér Kőbányán
Színpompás, a szivárvány színeiben tündöklő tündértörténet részesei lehettek mindazok, akik részt vettek a KÖSZI-ben rendezett kiállítás megnyitón. Sőt, az esemény messze több volt, mint egy szokványos iskolás kiállítás.
A Szivárvány Magántanoda diákjai a Mi Kőbányánk című projekt végeredményét mutatták meg az érdeklődőknek. Az egy évig tartó munka sok figyelmet, fáradságot igényelt mind a pedagógusoktól, mind a gyerekektől.
A 10kerkult.hu figyelme nem véletlen, az iskola nem egy hagyományos oktatási intézmény, jóllehet a korszerű oktatás minden elemét felvonultatják. „Pedagógiai programunk szerint egyéni bánásmódot biztosítunk a sajátos nevelési igényű tanulóknak (SNI) tanulási problémák: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, vagy enyhe fokban értelmi fogyatékosság, magatartási problémák: szorongás, hiperaktivitás, egyéb beilleszkedési probléma, valamint autista, autisztikus esetekben” – írják honlapjukon.
A megnyitó ünnepség Radnóti verssel indult, majd megtudtuk, a húsz éve Kőbányán működő iskola ebben a tanévben célul tűzte ki, hogy diákjai mélyebben ismerjék meg az itt élő és élt híres emberek tevékenységét, a kerület természeti értékeit, fejtsék meg a nevezetes épületek titkait. A kiállításon a gyerekek saját, közvetlen élményein alapuló munkák láthatók. A programot Kőröshegyi Mária Magdolna igazgató asszony (képünkön), az iskolát fenntartó Szép Szivárvány Alapítvány képviselője értékelte. Bevezetőjében elmondta, ezzel a kiállítással nemcsak Kőbányának, de a világnak is megmutatják magukat. „Itt élünk mi, ez a világunk, ez a városrész. Nekünk Kőbánya szép. Nagyon szép, mert itt dolgozunk minden nap, itt sietünk az iskolába, mert itt töltjük el a szabad időnket. Nagyon régen lakom Kőbányán, erős a kötődésem, sokan még meg sem születtek, amikor ide költöztem. Így bátran állíthatom, hogy sok minden változott itt az elmúlt évtizedekben. Többek között ez az épület is, ahol most vagyunk, s ahol megmutatjuk a munkánk gyümölcsét, a kiállításunkat. Éppen ezért örültem annak, hogy a feladat célkitűzése Kőbánya minél szélesebb körű megismerése volt. Eközben játszottunk, tanulunk és keményen dolgoztunk is. És az lesz a jó, ha erről a munkáról minél szélesebb körben, minél több embernek beszélünk!”
A továbbiakban az igazgató asszony köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették, lehetővé tették az első ilyen jellegű kiállítás létrejöttét, majd felkérte Joós Tamást, a Kőrösi Kulturális Központ igazgatóját, nyissa meg a kiállítást! Joós elsőként a gyerekekhez szólt, kiemelve, hogy a hosszú év talán nem is volt olyan hosszú, hiszen komoly munkával telet el.
„Olyan dolgot találtatok ki, amelyre méltán lehettek büszkék, s majd évek múltán örömmel fogtok rá emlékezni. Az egyik legfontosabb célt tűztétek magatok elé: meg akartátok ismerni azt a helyet, ahol iskolába jártok, ahol időtök nagy részét eltöltitek. Ennek megvalósításhoz kaptatok sok-sok segítséget, ötletet a pedagógusoktól, de a munka java részét ti csináltátok meg. És biztos vagyok benne, hogy az ide tévedő idegennek is sok érdekességet tudtok majd mesélni ezek után erről a helyről.”
A továbbiakban Joós Tamás megosztotta azon élményeit, melyeket Kőbányára költözése után, a kulturális központ igazgatójaként élt meg. Kiemelte, az lepte meg legjobban, hogy Budapesten, a nagyvárosban, egy kisvárosi büszkeséggel találkozott. Azzal, hogy az újonnan megismert emberek mind büszkék voltak kőbányaiságukra! Ezt az érzést kívánta az elvégzett munka után a kőbányai Szivárvány Magántanoda diákjainak is, s ezzel megnyitotta a kiállítást.
A látvány izgalma előtt a fülnek, s a szívnek kedves produkciók következtek. Az iskola furulya kórusa énekelt, zenélt, a szép műsorszámokat a Szivárvány indulóval zárták. Kosikné Acsai Mária kerületi óvodapedagógus ezek után ismertette a projekt keretében meghirdetett Lakóhelyem a X. kerület című óvodás rajzverseny eredményét. Megtudtuk, hogy Kőbánya hat óvodájából 72 pályamunka érkezett. A legjobbakat a színházteremhez vezető lépcsőfalra helyezték ki. Aharmadik helyen végzett Nagy Luca – Rece-Fice Óvoda és Nyitrai Dóra – Gézengúz Óvoda. Másodikok lettek Pochreni Zsuzsa – EGIS óvoda és Balacki Melinda – Zsivaj Óvoda. Az első helyezettek pedig: Kada Luca – Gyermekek Háza Óvoda, Jónás Judit – Gesztenye Óvoda és Csősz Ádám – Zsivaj Óvoda.
A kiállítás egy részlete
A KőCafé hangulatos, köríves termébe lépőt még a bejáratnál egy kedves bábfigura fogadta, s ez a látványelemet erősítette fel a belső tér mennyezetére függesztett főnix madár. A falakon a karton tablókon sorjáztak az osztályok által vállalt feladatok: a 105 éves tűzoltóság, a Program Ház, a Kőbánya a mi szemünkkel, a Mély tó, a Dreher, a Gyerekszemmel az Újköztemető munkák. Az egyik oldalfalon fényképekkel dokumentálták, hogyan dolgoztak, milyen emlékezetes dolgok történtek velük. A KőCafé jellegzetes, vörösre festett csavart téglaoszlopára a projektben résztvevő diákok címkékre írt neveiket felragasztva, mint a feladat építőkövei jelezték: a közös munka erős tartópillére az eredménynek.
A kiállítást Tóth Ramóna, a Kőrösi kultúrközpont munkatársa rendezte, az iskolai közreműködő Papp Tünde pedagógus, a helytörténeti tanácsadó Verbai Lajos, a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény vezetője volt. A kiállítás megtekinthető július 6-ig.
A tudósításhoz képgaléria tartozik - ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
