Nyílt nap a Kroó György zeneiskolában

Hagyomány már, hogy – minden más iskolához hasonlóan – a Kroó György Zeneiskola AMI is megrendezte a maga látványos nyílt napját. Ilyenkor lehetőség van megismerkedni a különféle hangszerekkel, a tanárokkal, és nem utolsó sorban zenei élményeket szerezni.

   Április 22-én zsúfolásig megtelt a zeneiskola koncertterme. Az apróságok többnyire a szüleik ölében ücsörögtek, a nagyobbacskák – merthogy nemcsak óvodások voltak jelen, mint leendő zeneiskolások – a székeken foglaltak helyet. Mivel a terem szűkösnek bizonyult, az első széksor elé szőnyegeket helyeztek, s a zeneovisok örömmel kucorodtak le ide is.

   A programot dr. Széll Rita, a zeneiskola igazgatója konferálta. Elmondta, hogy az iskolának 23 tanszakja van, klasszikus zenét, népzenét tanítanak, s egy képzőművészeti tagozat is színesíti a kínálatot. Több, mint ezer növendéke van az iskolának, őket 75 tanár tanítja. Köztük nagyon sokan művészek, vezető budapesti zenekarok tagjai. A tanárokból és a növendékekből zenekarok alakulnak, hiszen a szóló muzsika mellett a közös zenélés is rendkívüli élményeket ad.

  Dr. Széll Rita igazgató (a kép bal szélén) felkonferálja a hangszerbemutató koncertet 

   Elsőként egy félórás hangszerbemutató koncertnek tapsolhatott a közönség. A színpadon már rajtra készen foglalt helyet az iskola fúvós zenekara, Farkas Sára fuvolaművész vezényletével. Persze, hogy milyen zenekar ült a színpadon, azt nem az igazgató asszony mondta meg, hanem a gyerekeket kérdezte meg. Talán nem is olyan meglepő, hogy több apróság is kórusban mondta: fúvószenekar. Látványos volt, hogy az egyes szekciók (fuvolások, klarinétosok, kürtösök, trombitások) magasba emelték a hangszereiket.

   Amint a fúvósok levonultak a színpadról, a zeneovisoké volt a főszerep. Lőrinczy Ildikó és Pálos Hajnalka a kis tanítványaikkal mutatta be, hogy ha semmit sem tartunk a kezünkben, akkor is van két hangszerünk: tudunk énekelni és tapsolni (hozzá teszem, adott esetben a lábunkkal dobogni). Így adódott, hogy mind a gyerekeket, mind a közönséget megénekeltették, ritmusképleteket tapsoltak, de non plus ultra, kánonban is énekeltek.

  A kép jobb szélén Pálos Hajnalka, jobbra tőle Lőrinczy Ildikó megénekeltetik a közönséget

   A kicsinyek után a nagyobbacskák a csellókat szólaltatták meg. A bemutató koncert végén kaptam mikrofonvégre a lányokat.

   – Az igazgató asszony a produkciótokat úgy konferálta fel, hogy egy országos csellóversenyen* kiemelkedően szerepeltetek. Mi volt ez a verseny, és milyen eredményt értetek el? – kérdeztem.

   – A IX. Banda Ede Regionális Csellófesztiválon voltunk, április elején a Ferencvárosi Zeneiskolában. A zsűri elnöke a fesztivál névadójának a fia, Banda Pál volt. Én szólóban indultam, Fekete Nóra vagyok (a képen jobbra), ezüst minősítést kaptam. Fejér Réka (bal oldalon) pedig duóban indult velem, és arany minősítést nyertünk. – mondta el Nóra.

   Az egy szuszra elhangzott értékes infók után Rékát arról faggattam, hogy mire kell figyelni a duóban?

   – Főként egymásra, de mi már elég jól összehangolódtunk, majdnem két éve játszunk már együtt. Általában Nóri a felső szólam, legtöbb esetben ő kezdi a darabot, azaz őrá kell figyelni, hogy egyszerre tudjunk indulni.

   Kettejüknek szólt a következő kérdés: mennyit gyakoroltok naponta?

   Réka: – Én nem gyakorlok olyan sokat, nem zenei pályára készültem. Most vettek fel a Károlyiba, hétvégen egy-egy órát gyakorolok, de Nóri bőven többet.

   Nóri: – Napi egy-két órát töltök a csellózással, attól függően, hogy milyen más dolgaim vannak.

   Kíváncsi voltam, hogy a sikeres cselló-duó tervez-e a közeljövőben vagy később közös fellépést? Réka volt a bátrabb, elmondta, jelenleg nincsennek ilyen terveik, de ha a tanáruk tud valamilyen pályázatról, versenyről, szívesen mennek majd el.

  A bemutató koncert záró műsorszáma a népzeni összeállítás volt

   A befejezés – mint oly sokszor – a népzene világát hozta a leendő zeneiskolások elé. Bonchidai invertita – a kontrát a tangóharmonika pótolta – után dunántúli ugrós dallamok és délszláv muzsikák csendültek fel. A hangszerek a hegedű. prímtambura, tambura kontra, tangóharmonika, klarinét, furulya voltak.

*

   A hangszerek jó részét bemutató koncert végén a gyerekek és szüleik végigjárták a zeneiskola szinte minden termét, ténylegesen is kipróbáltak minden hangszert.

   A szó szoros értelmében mindenhol sorba kellett állni, hogy a gyerekek megfoghassák a hangszereket és ezen túl igyekeztek meg is szólaltatni azokat. A fúvósoknál nem egy zseniális gyerkőccel találkoztam, akik a klarinétot, a trombitát, a fuvolát az első befújásra megszólaltatták.

   A vonósoknál is voltak „csodák”: miután megtartották a hangszert (hegedű, cselló), az első húzásra – némi tanári segítséggel ugyan – nyekergés mentesen, egyenletesen tudták húzni a vonót, s így szép, tiszta hangot varázsoltak elő.

   A zongoratermekben nemhogy négykezest, de hatkezes próbálgatást is láttam.

   Élmény volt az is, mikor kicsit elidőztem a népzenei teremben, és tanúja voltam, hogy egy már furulyázni tudó kislány a tamburás fiú mellé ült, aki ösztönösen jó hangzással pengette meg tambura kontrát, s a duót Babcsán Bence tanár úr egy pásztorfurulyával kiegészítve trióra bővítette.

   Természetesen, a rajzterembe is bekukkantottam, az érdeklődőkkel együtt megcsodáltam a falakra erősített képeket. Az egyik kislány azonnal helyet foglalt a rajzpadon és elkezdett rajzolni. Rövidesen többen is követték.

   Mivel jómagam is hegedültem, ezért egy hegedűs jelenettel zárom a tudósítást.

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu

*/ A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége és a Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskola 2023 április 3-a és 5-e között, kilencedik alkalommal rendezte meg fesztiválját a fővárosi és Pest megyei alapfokú zeneiskolák gordonka szakos tanulói számára, szóló és kamara kategóriában.