Koncertek szokatlan időpontokban
A szokatlanságot egy, már hagyományokkal bíró sorozat okozza. Ez a múzeumok éjszakája mintájára szervezett zeneiskolák éjszakája. Ehhez csatlakozott már korábban a Kroó György Zeneiskola AMI is. A rendhagyó koncertsorozat május 25-én délután négy órakor startolt, és röviddel este 10 után ért véget.
Már itt, a tudósítás elején két dolgot meg kell osztanom. Az egyik, hogy minden mini koncertről külön-külön kis plakátok, szórólapok készültek, benne a fellépők műsorával, és – mintegy ráadásként – egy összegző plakátot is szerkeszettek. A szervezés jól sikerült, a Díszterem gyakorlatilag folyamatosan tele volt érdeklődőkkel, s nemcsak a fellépő gyerekek szülei voltak kíváncsiak a produkciókra.
A másik mondandóm, hogy az első négy minikoncert után el kellett mennem egy másik rendezvényre, s így sajnálatomra a gitár-, fuvola- és a szimfonikus zenekar előadását nem láttam, nem hallottam. Milyen jó is lenne, ha néha meg tudnék kettőződni!
Este kilenc után pár perccel estem be a Díszterembe, s még éppen elcsíptem a népzenei koncert nagyobbik részét. Élvezettel hallgattam a sodró lendületű délszláv dallamokat. Majd a népzenészek stílust váltottak, s barokk zenét „húztak” a történelmi táncház résztvevőinek talpa alá. A táncmester, immár hagyományosan, Széll Rita volt.
A hosszú koncertsorozat a kamarateremben egy kicsit lazább formában zajlott, mint a zenekari programok. Legalább is az elején. Ugyanis a magánének tanszak kamaracsoportja műsorának első részében megzenésített mesékkel, meserészletekkel várta a gyerekeket, s a felnőtteket, majd a másodikban kánonok hangzottak el. A meséknél minden szereplő röviden elmondta az előadott rész rövid tartalmát, majd zongorakíséret mellett (Tóka Ágoston) dalra fakadtak. A kicsik a színpad előtt, a fölön ülve ámultan hallgatták a produkciókat. (Nem csodálkoznék, ha otthon is hasonló, dalos formában kérnék az esti mesét.)
Szólnom kell egy nagyon pozitív jelenségről. Néhány évvel ezelőtt a hasonló rendezvényeken közreműködő zenekarok (legyen az kamaraegyüttes vagy nagyzenekar) létszáma nagyságrenddel volt kisebb, mint az idei rendezvényen. Mivel a zeneiskola szinte minden eseményén részt vettem, fotóztam, elmondhatom, hogy a fejlődés óriási. Igaz ez mind a növendékek számára, mind az együttesek sokféleségére.
6-8 évvel ezelőtt néhány gitáros volt csak, de igaz ez a tangóharmonikásokra is, és legfeljebb egy triót vagy kvartettet lehetett kiállítani. Most alsó hangon is a duplájára nőtt a létszám. Időközben létrejött a Kroó Baroque Ensemble, az Ifjúsági Vonószenekar, és a zeneiskola fúvós zenekart és fúvós kamaregyüttest is ki tud állítani. 
Arról pedig nem is beszélve, hogy a Kroó Szimfonikus Zenekar is él és létezik, az utóbbi időben bővültek a hangszercsaládok (csembaló, fagott, rézfúvósok), s korábban még csak egy nagybőgő biztosította a mélyvonós szekciót – a zeniskola „éjszakai” programján most két fő szerepelt.
Ha semmi másért, csak ennek a fejlődésnek a megtapasztalásáért már érdemes volt részt venni a Kroó Zeneiskola éjszakáján!
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
