Let’s talk about Dickens!

Charles Dickens kétszázadik születésnapja alkalmából a szokásos, éves angol háziversenyét az író munkássága köré szervezte a Szent László Gimnázium március 29-én. Az író egyik leszármazottja, Wenckheim Dickens Jeanne-Marie grófnő, aki Charles Dickens ükunokájának özvegye, elfogadta a meghívást a rendezvényre.

   Délután fél háromkor – vendéglátói kíséretében – lépett a gimnázium dísztermébe a kedves, mosolygós grófnő. Decens megjelenése (világosszürke, kockás szövésű blézert, sötét aljat, s vidám, meleg színekkel szegett, nyakba kötött sálat viselt) azonnal elismerést váltott ki az asztaloknál ülő, versenyre kész diákok körében. A pódiumona gimnázium négy tanulója várta, akik a bemutatás és a program ismertetése után interjút készítettek vele. Wenckheim Dickens grófnő helyet foglalt az öblös fotelban, megköszönte a kicsit korai teát, s érdeklődve hallgatta a további program ismertetését. A diákok kérdéseire bőven, életének sok-sok részlettel színezett történéseivel válaszolt. Talán pontosabb az a megfogalmazás, hogy mesélt, anekdotázott, néha kiszólt a „közönséghez”, hogy értik-e, amit mondott? Ilyen volt például a refugge (e: refju’dzsi) – menekült szó. Talán nem is a szótári értelmezésre volt kíváncsi, hanem inkább arra, el tudják-e képzelni a fiatalok, milyen érzés menekültnek lenni? (képünkön férjével és két lányával - foto: Dickens alapítvány)

   A vele megjelent interjúkból tudjuk, s el is mesélte, hogy az őt befogadó skót család segítségével kapott okmányokat, melyek lehetővé tették, hogy szabadon mozogjon Angliában. „Mikor a kezembe vettem az útlevelemet, boldogan felkiáltottam, de jó, most már angol vagyok! Mire a pótanyukám megjegyezte, nem kislányom, te skót vagy!”

   Szinte természetes volt, hogy az első kérdés így szólt, járt-e, s mikor Magyarországon?

    – Sok-sok éven át azt gondoltam, soha nem jövök vissza Magyarországra. Az orosz megszállás miatt azt gondoltam, nincs itt semmi keresnivalóm. De ha valaki azt kérdi tőlem, honnan jött, mert milliószor megkérdezték tőlem, mindig azt válaszoltam, magyar vagyok, de nem éltem ott. Később, 1985-ben a férjemmel jöttem Magyarországra. Ez idő tájt kezdődött itt a demokrácia. Első dolgom volt, amikor ez történt, hogy azt mondtam a két lányomnak és az unokaöcsémnek, hogy most elutazunk egy lovaglós nyaralásra, Magyarországra. És ezt meg is tettük. Amiért azt akartam, hogy a lányaim és jómagam lóhátra üljünk, az volt, hogy szerettem volna egy kicsit visszatérni a jó levegőre, a mezőkre, azaz, a bennünket körülvevő vidékre. Ekkor úgy 22 évesek lehettek. Lovagoltunk már más angol emberekkel Pécshez közel és nagyon csodálatos volt, jól éreztük magunkat. Egy napon autót béreltünk és Pécsről Dobozra utaztunk, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Nagyon izgalmas volt ide visszatérni, évekkel az első hazalátogatásom után; ez 1989-ben történt.

   Mrs Wenckheim Dickens nevetve válaszolt arra a kérdésre is, hogy milyen különleges élményei vannak Magyarországról?

   – Különleges volt, mikor visszajöttem, s Békés megyébe indultam. Csak a síkságot láttam, sehol egy hegy, pedig az ausztriai életem során hozzászoktam ahhoz a látványhoz. Itt meg semmi. Azt kérdeztem magamtól, mit lehet szeretni a síkságon? De aztán azt mondtam, nézd, mennyire hatalmas az égbolt, milyen csodás a napfelkelte! Mert ez tényleg egy csodálatos dolog volt. Erősítettem magamban ezt az érzést, és kezdtem itthon lenni. De ez nem volt könnyű, egyáltalán nem! Viszont, most már boldog vagyok, hogy itthon lehetek!

    Örömmel s részletesen mesélt az életéről, megható volt a története a férjével való megismerkedéséről, sőt, az utolsó válaszában meg is kérdezte a versenyre váró diákokat, vajon ébren vannak-e még, értenek-e mindnet, amit mondott?Nevetés volt a válasz, vették a humort a fiatalok. Mellesleg pedig, a grófnő rendkívül szépen, tisztán és érthetően beszélt angolul, az esetleges ismeretlen szavak sem okoztak gondot, hiszen a bőséges magyarázat révén a szövegkörnyezet egyértelművé tette a megértést. Az interjú végén a diákok apró ajándékkal kedveskedtek a vendégnek, közben szólt az elismerő vastaps.

   A kérdések után a grófnő oldalra húzódott, teret adva a feladatok kiértékelése közti szünetekben bemutatott produkcióknak. Ezt, a versenyre történő átállás rövidke szünetét használta ki a 10kerkult.hu, hogy néhány kérdést feltegyen. Elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogyan találtak rá, nehéz volt-e időpontot egyeztetni?

    – Viszonylag könnyű volt engem megtalálni, az időpont viszont véletlenül, de szerencsés volt. Ugyanis, csak pár napot töltöttem el az itt élő lányomnál, s holnap már utazom Angliába a másikhoz. Nekem fontosak a gyerekek, a nyelvtanulás és az ilyen felkéréseknek mindig eleget teszek. Tudom, a diákoknak mindig az a legnehezebb, hogy legyen beszélgető partnerük.

   S ha már itt tartottunk, adta magát a kérdés, jól beszélnek-e a magyar fiatalok angolul? Örömünkre, dicséretet kaptak, sőt, Mrs Wenckheim Dickens azt is megjegyezte, legnagyobb meglepetésére, legutóbb éppen Dobozon tapasztalta egy iskolai angol órán, hogy a gyerekek a hétköznapi beszélt nyelv fordulatait is ismerik, nemcsak az irodalmi angolt tudják!

   Megkérdeztük azt is, ismeri-e a vetélkedő anyagát? – Természetesen, de nem minden feladatot. Nagyon megtisztelő, hogy egy gimnáziumban a sok lehetséges évforduló közül éppen Charles Dickensre emlékeznek! Néhai férjem ükapjának nehéz gyermekkora volt, ez megjelenik a regényeiben, s ha a mai fiatalok tudnak erről, az ő életük jobb lehet ezzel a tudással.

   Elkezdődött a vetélkedés, tizenhat asztalt ültek körül a csapatok, melyek tagjai, a 9-12. osztályokból kerültek ki. A verseny öt fordulóból állt, az egyes körök értékelése alatt hangzottak el az angol nyelvű produkciók. Bele-bele néztünk a feladatokba; nem is voltak könnyűek! Az összeállítás rejtelmeiről Tóth Viktor angolnyelv tanárt kérdeztük. – Arra törekedtünk, hogy inkább játékosak legyenek a feladványok, s ne terheljük meg lexikális ismeretek megkövetelésével a csapatokat. A felkészülésüket is tudtuk segíteni egy sor kiadvánnyal, s a kérdések, feladatok is csak három regényre korlátozódtak: a Copperfield David, a Tale of Christmas és a Christmas Carol (Karácsonyi ének) voltak a források.  

   Az első körben például a Dickens életéről szóló igaz – hamis állításokat kellett eldönteni. A harmadik fordulóba csak a Copperfield Davidból voltak kérdések, míg az ötödikben két puzzle kirakása után azt kellett eltalálni, melyik regénnyel azonosíthatók a képek? De volt angol nyelvű keresztrejtvény is – a változatosság kedvéért.

   Mrs Wenckheim Dickens élvezettel figyelte a jó színvonalon előadott dalokat, a mulatságos táncos produkciót, majd örömmel vett részt a díjak átadásában is. A versenyben holtversenyben lett első a 9. B-D összevont osztály és a 10. B-D szintén összevont osztály csapata, a harmadik helyen a10. F osztály végzett. A performance-ok versenyében különdíjat kapott a 11.B osztály produkciója. 

írásunkhoz kjépgaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY