És a képek magukba engednek…
Különleges kiállítás nyílt a XVIII. Kerületi Kandó Téri Általános Iskolában. A Magyar Kultúra Napja alkalmából Krausz Margitnak, az iskola művésztanárának képeit és egyéb relikviáit csodálhatták meg a diákok, a tanárok és a megnyitó vendégei!
A látványos tárlat már a bejáratnál elkezdődik, hiszen a lépcsőház falain elhelyezett képek vezetik a látogatót az emeleti aulába. A lépcsőkorlát mellett három üveges tárlóban Krausz Margit korábbi kiállításmeghívói, prospektusok, katalógusok, majd könyvekhez készített illusztrációi és más kötetekben megjelent képei kaptak helyet. A harmadik vitrin a kisebb méretű tusrajzait, grafikáit tartalmazta. Egyszerű látogatóként és tudósítóként is köszönetet kell mondjak a kiállítás rendezőinek. Kiteljesítették azt a képet, amely a Kőbányai Képző és Iparművészek Egyesülete tagjáról, Krausz Margitról eddig élt bennem.
Gitta tanár néni azt mondta Sípos Endre festőművész méltató gondolatai és a kiállítást megnyitó szavai után tanítványainak, hogy „kitárulkoztam előttetek, olyan munkáim is láthatók most, amik többnyire csak a fiók mélyén hevertek ez idáig. S hogy mindezt még tetézzem is, kirakom azt a vázlatfüzetet, melyet 1965-ben kaptam, s rajzoltam tele.”
Ennek a gesztusnak egyszerre van a tanár-diák viszonyt bizalmi oldalról kezelő vonzata, másfelől pedig – nem kevés nevelési célzattal – példa állító vonása. A kitárulkozás a bizalomra épít, ugyanakkor arra buzdít, váltsd valóra az álmaidat, mint tette az, akiben bízol!
A gesztuson túl pedig van maga a művész. Mert a falakon függő képek ugyan azonosíthatók a művésztanárral, de a hangsúly itt már a művészen van! Nem véletlenül.
A művész a művein keresztül hat a kiállítását szemlélőkre, ébreszt gondolatokat bennük. Krausz Margit képeire néhány kőbányai barátja, tisztelője is kíváncsi volt. Az elmondottakra ékes példa dr. Nagy Mária Magdolna már-már katarzisba forduló élménye. Elektronikus levélben osztotta meg élményeit barátaival, ebből idéznék: „… érdemes szabadon kószálgatni a folyosókon, a lépcsőkön, leülni az oszlop mellé húzott székre és minden erőfeszítés nélkül csak szemlélődni, váltogatva a síkokat, amelyek sokszor beengednek magukba, megnyitva egy új perspektívát. Nagyon régóta ismerem Margitot, és ez a kiállítás annyira meglepett.
Rájöttem, hogy nem is ismerem igazán. Tegnaptól kezdve kezdtem igazán szeretni. (…) Vannak bizonyos szögek, ahonnan beengednek magukba a képek, nem síkok többé, hanem rétegeik nyílnak, meg kell tanulnunk látni, ahogy a keletiek teszik, akiknek ez a szemléletváltás sajátjuk. Némely képnek annyira csodálatos a színe. Csodaszép az azúrkék ruhás angyal a napsárga környezetében: selyemre tudnék elképzelni ilyet: Margitnak akvarellel is megy!”
Nos, ez a csoda még két hétig látható Krausz Margit munkahelyén, a Kandó téri általános iskolában. (1182 Budapest, Kandó tér)
fotó: 10kerkult.hu/OGY
