Futballkirály korona nélkül
Barátok, kollégák gyűltek össze a KÖSZI Kő-Caféban november 17-én délelőtt. Várkonyi Sándor, a Magyar Sportújságírók Szövetségének Életmű-díjas tagja volt a főszereplő. Egészen pontosan, egy élet munkája, a Mivé lettél, futballkirály című könyve.
Délelőtt tíz órára írták ki a kötet bemutatását, de néhány percet várni kellett az érdeklődőknek. Ám ez egyszer igencsak türelmes volt mindenki. Az első kötetes szerzőt, újságírót, s ma is aktív futballistát „kézről kézre” adták a tévé-stábok, elkészítendő az ilyenkor szokásos interjúkat.
A bemutatást Szabó Illés, focis társ, egykori kolléga kezdte. „Ötven éves sportújságírói pálya szatirikus cikkeinek gyűjteményét tartom a kezemben” – mutatta fel a kötetet. „Szatirikus cikkeket említettem, ugyanakkor a könyv címe egészen másra utal. Miért? – kérdezheti bárki. A válasz egyszerű, s Várkonyi Sándor életében rejlik. Várkonyi provokál. És Várkonyi Sándornak joga van provokálni, mert szemtanú, mert hiteles, mert nemcsak jelen volt, de le is írta a történeteket.”
Futballrajongó emberként pedig nyilvánvaló aggódás és egyfajta sajnálat íratta vele az egykoron dicső magyar labdarúgás jelenét tükröző címet. Hová lett a foci hegemóniája? Szertefoszlott. – Egy kérdésre válaszolva Sanyi bácsi kérdéssel felelt: – Miért csipkedjem azokat, akik behatárolt szinten fociznak? Hiába írnék, el sem jutna hozzájuk, s ugyanúgy fociznának tovább.
Hadd idézzek néhány gondolatot dr. Laczkó Mihálytól, az MLSZ egykori elnökétől! „Szerettem nagyon a Várkonyi-írásokat, a szatírákat különösen, mert tükör által, de világosan mutatták labdarúgásunkat, sőt, egész elhallgató, sunyi, mellébeszélő életünket. A teljes magyar rögvalóságot. Vér nélkül műtöttek, úgy vágtak, hogy az nem fájt.”
Egy ezzel kapcsolatos kérdésre válaszolva a szerző egy kedves történetet idézett. – A neve nem fontos, de annyit elmondok, a Csepel focistája volt, egyszer beállított hozzám a szerkesztőségbe, temérdek kivágott cikkemmel. Tudom ám, hogy ezt mind rólam írtad, még ha nem is említed a nevemet! Nem jó, ha cikizel, de igyekszem, hogy a jövő héten ne én legyek a céltábla – mondta. Én meg kiválogattam a valóban róla szóló krokikat, s örültem, hogy figyelnek rám.
Igen, igen! Lényegében központi kérdés volt, kell-e ma krokit írni, kell-e ma könnyed szatírával véleményt mondani a kétes teljesítményekről? Várkonyi Sándor erre így reagált: – Elbulvárosodott az egész magyar sajtó. A botrány a lényeg, az újságírás ma „Való Világ” szintű. (képünkön balról: Várkonyi Sándor, Szabó Illés, Szalóczi Pál)
Hegyi Iván, a Népszabadság újságírója annyit tett hozzá, nincs ma igény a csipkelődésre. „Kinyitod a lapot, három oldalon úgy írnak a semmiről, mintha a brazil válogatottról lenne szó. Hol férne itt el a szatíra?”
Szabó Illés szavai pedig nagyon kemény kontrasztot adnak a markáns véleményhez. „Kötelező olvasmánynak ajánlanám minden klubvezetőnek, játékosnak ezt a könyvet. Ugyanakkor szépirodalmi műnek is kiváló!”
Szalóczi Pál, ismert rádióbemondó olvasott fel néhány írást, illusztrálva az elhangzottakat. Öröm volt hallgatni, hogy komoly pozíciót betöltő újságírók gyerekként hahotáztak a poénokon! – Minden szava igaz – bugyogta könnyeit törölgetve Hegyi Iván.
A 10kerkult.hu arra volt kíváncsi, mi késztette Várkonyi Sándort, hogy írásait sajtó alá rendezze és kiadja? – Ma van egy állapot, ilyen-olyan. Harminc-negyven éve másféle volt. Aki nem élt akkor, annak tudnia kell, hogyan épültünk le, hogyan jutottunk el a király kategóriából a trónus előtti sámli szintjéig. Aki pedig kortárs, annak jó emlékezni.
A kötet megvásárolható: 0630/577-6619;
E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
http://mivelettelfutbalkiraly.hupont.hu