Ari-Zóna krónika
Hosszabb ideje tartja meg Ari Fabbro költő, képzőművész az Ari-Zóna címet viselő, festményekkel, fotókkal látványossá varázsolt irodalmi délutánját az Újhegyi Közösségi Házban. Legutóbb, október 28-án, Albert Ferenc és M. Jankó János költők voltak a vendégei.
Mivel a bevezetőben csak a két költőre hivatkoztam, joggal kérdezheti az olvasó, hogy hol van itt a képzőművészet? Ha erről nem is, de fotóművészetről, történelemről annál inkább beszélhetünk. (Engedje meg az olvasó, hogy az eredeti sorrendet megcseréljem, már csak a felvezetőben írtak miatt is, és M. Jankó János bemutatkozását csak ez után ismertessem.)
Albert Ferenc ugyanis verseivel illusztrált egy szenzáció számba menő fotókiállítást. A 24 db képből álló kiállítás egy kéthetes, az I. világháborúban elhunyt magyar hősök sírjait Olaszországban, Szlovéniában felkereső túrát mutat be.
„Nagyon kevés ez a bő félóra, hogy 12 éves tevékenységünkről tegyek tanúbizonyságot a képekkel” – kezdte az előadást Albert Ferenc, majd egy vers elhangzása után így folytatta. „Az elmúlt két évben a covidos állapotok befolyásolták a munkánkat, ezért a csonka haza civil temetőiben kerestük fel a háborúk áldozatainak sírjait, nemzetiségektől függetlenül. Az idén a szelídülő járvány lehetővé tette a bővülést. Sokat nem habozva, hosszas előkészítés után az I. világháború olasz frontszakaszának szenteltük pénzünket és időnket. Az útvonal tervezésénél figyelembe vettük az 1915-ben bekövetkezett olasz hadüzenet után kialakult szlovén-olasz, osztrák-olasz határ és a dél-tiroli olasz front Piave folyó körében zajló háborús területeket és azok vonala mentén a hátországnak számító térséget vettük górcső alá a harcterek, katonatemetők és más emlékhelyek vonatkozásában. Végig jártuk az Isonzó-front hagyatékát.” – ismertette az útvonaluk térképét.
Szlovénia után olasz földön folytatták útjukat, a doberdói magaslat-közeli harctereinek és a Piave folyó környékének hadi emlékeit keresték fel, de nem hagyták ki az egykori osztrák területek Dél-Tiroli hágói és a dolomitok közt kiépített harctereket sem. „Ezeken a területeken a mai napig megtalálhatók a lövészárkok, kavernák, alagutak, akna- és bombatölcsérek.” – „ágyazott meg” Feri a következő, dolomitokról szóló versének.
Albert Ferenc (képünkön Lódi Eszterrel) egy logikus munkamegosztásban dolgozott: ő maga az utazásukon történt eseményeket mondta el, s felidézte az érdekesebb élményeiket, míg felesége, Eszter, az egyes temetőkhöz, síremlékekhez kapcsolható, Albert Ferenc verseket olvasott fel.
Az utazással kapcsolatos statisztikai adatok sem maradhattak ki. A nyári 15 nap alatt megtettek 3651 km-t, az olasz és szlovén front 35 katonatemetőjét, 12 csonttemetőjét, 22 emlékművét, emlékparkját keresték fel, 16 hágón keltek át, 9 első világháborús múzeumot látogattak meg. 12 egykori hadászati területet jártak be, melyek ma szabadtéri múzeumként tekinthetők meg. 60 db nemzeti szín szalaggal átkötött szalmakoszorút, 100 db mécset vittek magukkal, melyekből meggyújtottak 72 db-ot.
Szívszorongató volt a háborúban odaveszett magyar katonák számának ismertetése; Feri annyira elérzékenyült, hogy csak egy nagyon rövid idő elteltével tudta könnyeit fölszárítani. Végeredményben a Nagy háborúba kivonult, és csak a színtiszta magyar haderő létszáma 830-950 ezer főre tehető. A 120 ezer fő vagylagos létszám a császári haderőknél teljesített szolgálatot. „A kiszállított létszám közül 340-360 ezer fő volt az 1915-1918 közötti időszakban a vérveszteségünk” – mondta könnyeivel küszködve. Kiemelte, hogy az elhunytak mindegyike nemzőképes apa és fiú volt.
Albert Ferenc küldetése, meggyőződése, hogy ezek a hősök megérdemlik a tiszteletet, a velük való törődést, értve ezalatt a pénzt, időt és fáradságot nem kímélő emléktúrákat, a koszorúkat, az imákat, az emlékezés mindenféle módját!
***
M. Jankó János (képünk) verseit nemcsak ő maga, de felesége, Margitka is tolmácsolta.
János, ha még valaki nem tudta volna, elsőként a nevét magyarázta el: „Az M. Jankó János a költői nevem, eredetileg Molnár Jánosnak hívnak. A Jankó nevet az erdélyi születésű dédnagyapám után vettem fel, ő volt a Jankó „táti”. Róla azt kell tudni, hogy meséskönyveket írt, meséket mondott, s érdekesség, hogy még Bendek Elek is gyűjtött tőle.” – mondta el a legfontosabb dolgokat, megjegyezve, hogy nagyapja, a Jankó táti meséi című kötetét – emlékezete szerint – anno Kolozsváron ki is adták, s nagyon sajnálja, hogy nem hozott haza legalább egy példányt. Igaz, akkor csak 10 éves volt, s nem csoda, hogy nem akarta a vaskos kötetet magával vinni.
Azt is megtudtuk, hogy eleddig három kötete jelent meg: Kárpátok fohásza (2012), Gyökerek (2015) és az Isten ostora című könyvek. A rövid bemutatkozás után egy őszi hangulatú versét adta elő: Kodály Zoltán: Esti dal című opusára írt versét – Ősz hajú november – énekelte el!
A felolvasott versek között szerepelt egy különleges, az édesanyajához írt költeménye – Egyszerű ének az édesanyámról – de elhangzottak olyan versei is, melyek saját maga vívódásairól – Rémálmomban – és más témákról szóltak. (Az árva pad panasza, Kopott kanál)
János a készülő negyedik kötetéből is felolvasott, ez a Szigetvár kapujánál című verse volt. Előtte elmondta, hogy több verse is van, melyek várakról szólnak.
Természetesen, Ari Fabbro: Mit érnek című verse is elhangzott a délutánon. A háborús tematikájú vers jól illeszkedett mind M. Jankó János egy verséhez, mind Albert Ferenc történelmi tematikájú mondandójához.
***
Az előadás végén többször és többektől is elhangzott, hogy nem szándékosan, de kicsit szomorkásra sikeredett ez a délután, tekintve Albert Ferenc megrázó hadi történeteit, adatait a Nagy háború idejéről, a verseit, és az akkor még közelgő Mindenszenteket és a halottak napját. A magam részéről inkább azt emelném ki, hogy mind a két vendég előadása, fűszerezve Ari Fabbro versével, egy rendkívül felemelő és elgondolkodtató hangulatot hozott. S ez az élmény akkor is ugyanez lett volna, ha a lehetőségek erre a bemutatkozásra egy egészen más dátumra, időszakra estek volna.
Az előadás közreműködője Pánti Anna operaénekes, az opera nagykövete volt. Műsora teljes egészében illeszkedett az elhangzott történetekhez, versekhez.
balról: Lódi Eszter, Albert Ferenc, Ari Fabbro, Pánti Anna, M. Jankó János, Molnár Margit
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
