AD-blacklist1

2020
feb.
13

Kőbányai görögök - több, mint történelemkönyv

Írta: Oszvald György

GRE Book 037leadVincze Xenia: Kőbányai Görögök című kötetének bemutatóját rendezték meg a polgármesteri hivatal Átriumában február 7-én. A kötet a Kőbányai Önkormányzat és a Kőbányai Görög Önkormányzat támogatásával jelent meg, felelős kiadója Kollátosz Jorgosz, a görög önkormányzat elnöke.

 

 

Hajszál híján kicsinek bizonyult a Kőbányai Önkormányzat tavaly átadott fedett belső udvara, az Átrium a Kőbányai Görögök című, minden szempontból hiánypótló könyv bemutatóján. A kötet a Magyarországi görögök történetei a polgárháború időszakából alcímet viseli, mely cím egyértelműen utal arra, hogy messze többről van szó benne, mintsem egy helyi közösség története.

 

   GRE Book 339„Jelen kötet célja a ma Kőbányán élő első generációs görög férfiakkal és nőkkel készített beszélgetések szövegeinek rögzítése volt. A már felvett interjúkat szerettük volna kiegészíteni további budapesti, illetve vidéki (Beloiannisz, Pécs) visszaemlékezők elbeszéléseinek a bemutatásával.” – írj Vincze Xénia (képünk) a kötetben, az élettörténeti elbeszélések narratívái fejezetben.

 

   Élve a szubjektív kiemelés lehetőségével, nem hagyhatom ki a szerző azon megfogalmazását, hogy „A szövegek forrásértékét növeli, hogy az idős tanúságtévők a második világháború és a görög polgárháború ma élő utolsó szemtanúi” A tényszerűség okán jegyzem meg, hogy közülük többen is elhunytak a közelmúltban; néhányukat személyesen ismertem.

 

   Egy gyors átlapozás és apróbb beleolvasások után – mert azt töredelmesen be kell vallanom, hogy még nem volt lehetőségem végig olvasni a könyvet – azt látom, hogy a fejezetek címei bőven egy tudományos igényű dolgozatot takarnak. Ezt egyértelműen bizonyítják a bőséges és szabványos hivatkozások, az irodalomjegyzék, a források szabatos megnevezése.

   Ugyanakkor senki ne higgye, hogy ez a könyv valami száraz, tudományos értekezés! Nem! Mind a Meneküléstörténetek, mind a Sebesüléstörténetek című fejezet írásai olvasmányosak, és egyáltalán nem unalmasak. Többnyire megrázók. Hadd idézzek rögtön az első meneküléstörténetből néhány sort! A történet 1948-ba viszi vissza az olvasót, az április 1-jén kezdődött bombázások és a pusztítást átélő 14 éves kamaszlány, Bakirtzi Szkevi Areti rettenetébe.

 

   GRE Book 384„…Épp kint legeltettem a jószágot a tanyán, amikor elkezdődött a bombázás. Eltalálták a kutyámat és a birkákat, és akkor érkezett futva a nagybátyám ismerőse, hogy kimenekítsen bennünket. Elsírtam magam, felkaptam a kutyust az ölembe, és előbújtam a rejtekhelyemről. A juhok meg mind odacsődültek hozzám, azokat le is lőtte a gép, négy vagy öt birka volt, alig bírtam eltolni őket az útból, hogy kimászhassak. A kiskutya nyüszített, én meg magamhoz öleltem. Ott pusztult el szegénykém a karjaim közt. Úgy sirattam, ahogy a siratóasszonyok szokták a halottak”

 

   Megjegyzem, az interjúkat Bajkainé Zahu Vasziliki (a Kőbányai Görög Önkormányzat elnökhelyettese -a szerk.) készítette (képünk).

 

   A könyv külön fejezetet szentel id. Georgiosz Kollatosz történetének: egy hosszabb részletet közöl a 2006-ban megjelent Vajon látjuk-e még egyszer a szülőfalunkat” című önéletrajzi elbeszéléséből (fordította: Hamow Ingrid). A részletek a besorozását, megsebesülését, első magyarországi tapasztalatait fedik le.

   A kötet másik érdekessége, hogy szintén önálló fejezetben mutatja be a nők részvételét a Nemzeti Ellenállásban és a görög polgárháborúban.

 

   GRE book coverItt szeretném elmondani, hogy az A/5 formátumú, gyakorlatilag fekete-fehér kivitelű, kötet nem túl vastag, bárki mondhatja, nem tartalmaz több oldalt, mint egy átlagos verseskötet: úgy 160-180 oldalt. A látszat csal: a könyv 200 oldalas, és csak azért nem – mondjuk – 250, mert a kenyérbetű (ha tévedek, elnézést kérek) 10 pontos normál antikva (Times New Roman betűtípus), és ez a betűméret jóval több tartalmat enged meg. A kartonált, ragasztott kivitel ennél a nagyságrendnél elég jól bírja a „gyűrődést”.

 

   A fekete-fehér borító (csak a kőbányai jelképek színesek -a szerk.) egyszerre látványos és informatív. Jellegzetes, Kőbányán is sokfelé látható épület adja az alapot, egyben jó felületet biztosít a tartalomhoz megfelelő betűtípusból szedett címnek. Az épületet bekeretezi egyes, a könyvben szereplő személyek elhalványított fotója, megítélésem szerint ez a pozíció szimbolikus jelentést is hordoz. A belemagyarázás szándéka nélkül mondom, hogy az emberek tető (de bármi más dolog) feletti ábrázolása a mindent túlélés, az erő, az erkölcsi magasság szimbóluma. A hátsó borító ugyanezt az érzést mutatja be, a változás csak annyi, hogy itt egy XX. századi – vélhetően az 1950-es, 1960-as évek stílusát tükröző – épület szerepel.

   A kötet kétnyelvű, a szövegek magyar és görög nyelven is olvashatók. Az archív fotók részben a visszaemlékezőket, másfelől csoportképeket, egyéb jeleneteket mutatnak, tökéletesen illeszkedve a tartalomhoz.

 

*

   GRE Book 209Igényes, értékes könyvet vehet az olvasó a kezébe, egy hároméves kitartó munka eredményét.

 

   Ez az igényesség volt jellemző a bemutatóra is. Az Átrium méltó és exkluzív helyszíne volt a színházszerű bemutatásnak.

   Bár lényegtelennek tűnik, de az alapból kék színű világítás (ablakközök, néhol az üvegtetőig érő falfelület kékre festése) stílusosan illeszkedett a görögök nemzeti színéhez. Nem utolsó sorban látványelemnek sem volt utolsó.

   A hang, bármely mikrofont is alkalmazták a szereplők, kiválóan hallható volt a tér minden pontján. Elismerés érte a fény- és hangtechnikát biztosító műszaknak.

 

   Azt írtam, a bemutatás színházszerű volt. Igen, sőt, egy kicsivel több is.

   A színpad mellett ferdén, a közönség felé fordított asztalnál foglaltak helyet azok a szereplők, akik vagy részleteket mondtak a könyvből (Álmosd Phaedra, Galbenisz Tomasz színművészek) vagy a moderátor, Patkó Ágnes kérdéseire válaszoltak (a szerző Vincze Xénia, és Bajkai Zahu Vasziliki). Természetesen ezek a kérdések a kötet szerkesztésére, a kutatómunkára, az interjúzásra vonatkoztak. Az asztalnál foglalt helyet Kollátosz Jorgosz is, aki nemcsak felelős kiadója, de egyik szerkesztője is a kötetnek (a másik szerkesztő Karydis Ioannis)

   GRE Book 111

  balról: Álmosd Phaedra, Galbenisz Tomasz, Patkó Ágnes, Vincze Xénia, Bajkai Zahu Vasziliki, Kollátosz Jorgosz

 

   A szöveges részeket, lényegében a könyv bemutatását, egy korábban készült, éppen a menekülésről, a megpróbáltatásokról, a magyarok fogadtatásáról, a beilleszkedésről szóló film egyes epizódjainak bejátszása színesítette. Az archív részek után hangzottak el a tartalomhoz illeszkedő műsorszámok, váltakozva a már említett színművészek előadásával. Klarinéton Kujumdzisz Kira játszott egy görög dallamot a nemzeti ellenállás idejéből, a Kariatidák Kórus, mely szintén a nemzeti ellenállás idejéből származó, annak legismertebb dalát (Fegyverrel a vállamon) énekelte tangóharmonika kísérettel. Egy másik formációban, ezúttal gitárkísérettel és a kórus kíséretével Galbeni Tomaica énekelt szólót. A könyv is az utolsó lappal ér véget, így a fináléban bejelentették, hogy a könyv megjelenésének tiszteletére megalakult a Kőbányai Görög Női Kórus, ami jelen esteben a debütálással is párosult.

GRE Book 585

   A Kőbányai Görög Női Kórus, a megalakulása utáni első fellépésén

 

   A befejezés nem mindennapi volt. Az, hogy a kiváló énekesi tehetséggel bíró Kollátosz Fotisz színművész elbűvölte a jelenlévőket, egy eset. Az viszont már nem a szimpla történés, hogy egy – szerintem – szimbolikus képpel zárult a műsor. Vagy, hogy stílszerű legyek, áthajtottam az utolsó lapot is, és nem az jutott az eszembe, hogy vége, hanem az, hogy íme, itt a folytatás. A színpadra apró mécsest tartó gyerekek, kőbányai görög iskolások szaladtak, körbevették Fotiszt, s a normál teremfény fokozatos elsötétülésével párhuzamosan kapott szerepet a gyertyafény. Az 1947-ben íródott, s talán legismertebb, a polgárháborúnak emléket állító dal (zenei közreműködők: Iordanidis Leonidas, Angalét Dániel és Kollátosz Jorgosz buzuki, Wertetics Szlobodan tangóharmonika) szimbolikus jelentéssel is bír. Két korosztály a színpadon, a közelebbi és a távolabbi jövőt jelképezve. A tűz lángja, ha emlékezetem nem csal, a szeretet, a szenvedély, a forradalom szimbóluma, ugyanakkor a pusztítás eszköze is. Mi választjuk meg, mire használjuk!

 

GRE Book 732

  Kollátosz Fotisz és a kőbányai görög iskolások

 

   A könyvbemutatónak természetesen volt egy protokolláris része is. Jógáné Szabados Henrietta vezette fel a programot, hosszasan köszöntötte a megjelent politikai és közéleti személyeket, képviselőket, civil szervezetek vezetőit.

 

   GRE Book 151A szót Kollátosz Jorgosz (képünk) vette át, s elsőként, megtisztelve a görög vendégeket, anyanyelvükön szólalt meg. Természetesen, a néhány mondat után magyarul folytatta a köszöntőt.

   Kiemelt helyen köszönte meg Vincze Xénia kutatómunkáját, egyúttal a könyv létrehozásáért kifejtett munkáját, majd a köszönet az összes többi résztvevőnek szólt, értve benne a megjelenés pénzügyi fedezetét biztosító szervezeteknek, aláhúzva a Kőbányai Önkormányzat támogatását.

    A kötet létrejöttének körülményeiről elmondta, hogy néhány éve Vincze Xénia felkereste a Kőbányai Görög Önkormányzatot, segítséget kérve egy kutatómunkához, melynek lényege az volt, hogy olyan interjúk készülhessenek, melyek alanyai a még élő, a polgárháborúban részt vett görög honfitársakkal. A kérést örömmel teljesítették, annál is inkább, mert ez egybeesett a Kőbányai Önkormányzat azon kérésével, hogy az itt működő nemzetiség önkormányzatok foglalják össze, jellemezzék Kőbányához kötődésüket.

   Kollátosz Jorgosz – a hiteles interjúkra, a nyilatkozók ténylegesen átélt borzalmaira utalva – egy rövid vázlatban mutatta be a görögök négyszáz éves vesszőfutását: a törökök uralmát, az egymásba torkolló polgárháborúkat, a görög nemzet harcát a függetlenségért. „A görögöknek is van egy Trianonja.” – idézte a könyv bevezetőjét jegyző D. Kovács Róbert Antal, Kőbánya polgármestere első mondatát, egyúttal a szót is átadva neki.

 

   GRE Book 228A polgármester elmondta, sokan tudják, hogy a kerületben szép számban élnek nemzetiségek, köztük görögök is. Naponta találkozhatunk velük, ismerjük őket, de azt, hogy mikor és hogyan, s főleg, hogy miért kerültek Magyarországra, ide, a kerületbe, csak kevesen tudják.

A képen D. Kovács Róbert Antal polgármester

 

   „A Jorgosz is említette ötletet, hogy a kőbányai nemzetiségek összegezzék, mutassák be kapcsolatukat Kőbányával, dr. Fejér Tibor, korábbi önkormányzati képviselő vetette fel, s most annak örülhetünk, hogy az ötlet szárba szökkent, s ennek első kézzel fogható bizonyítékát ünnepelhetjük. Ezen túl, egy kicsit betekinthetünk egy olyan kultúrába is, mely mindannyiunkban él egy kicsikét. Hiszen, ha Görögországról beszélünk, szóba kerül Olymposz, az ókori görög birodalom.” – mondta, majd azzal folytatta, hogy nem volt könnyű végig olvasni ezt a könyvet, mert „Görögország egy olyan időszakának történetébe avat be minket a visszaemlékezők gondolatain keresztül, melyek sok eseten a mi sorsunkkal is párhuzamba állíthatók.”

   A kötet méltatását azzal zárta D. Kovács Róbert Antal, hogy a könyv nyomán számos, napjainkban is aktuális kérdésről elgondolkodhatunk, melyek a közgondolkodásban jelen vannak. Példának hozta, hogy szülőföldünk csak egy lehet, hazánk, otthonunk több is. „A kőbányai görögök ide is tartoznak, közénk tartoznak, bízom benne, érzik azt a szeretetet, amivel korábban fogadta őket, s amilyen szeretettel körbe veszi őket most is a város”

 

cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY