Az angyal énekel
Illéssyné Naszádos Ilona tűzzománcművész Az angyal énekel című kiállítása nyílt meg a Szent László templom plébániája közösségi termében, december 3-án. A lenyűgöző égetett zománcos képek tematikája a karácsonyi ünnepkört idézte. A kiállítás a Kőbányai Német Önkormányzat rendezésében valósult meg.
Illéssyné kiállítása címadásának érdekes története van. Nem véletlen, hogy a kiállító tér bejárattal szemben lévő falfelületének fő képe egy lantot pengető angyal (a kép cím: Hírvivő). Ugyanis a kiállítás címét Sík Sándor egy orgonaszóval megzenésített verse ihlette. A zenét nem, de a vers egy részletét be tudom mutatni (a teljes vers ITT olvasható - pdf – forrás: Szent vagy, Uram! – Ősi és újabb egyházi énekkincsünk tára, szerk: Harmat Artúr és Sík Sándor, Kiadja: Magyar Országos Katolikus Kántorszövetség, Országos Magyar Cecília Egyesület)
Az angyal énekel,
Tekints az égre fel!
Napvilágos lett az éj,
Meghasadt az ég.
És a Második Személy
Most a Födre lép,
Mézet ont az ég,
Mézet ont az ég!
A köszöntőt Jógáné Szabados Henrietta, a kőbányai önkormányzat nemzetiségi referense mondta, melyet német nyelven kezdett el, majd magyarra váltva folytatta:
„a Német önkormányzat kiemelt feladatának tartja a hagyományőrzést, a magyarországi, köztük a kőbányai németek tárgyi és szellemi kultúrájának, hagyományinak és nyelvüknek megőrzését, ápolását
Ebbe a körbe tartozik a Kőbányán élő német gyökerű képzőművészek kiállításainak megrendezése is" – zárta a bevezetést Jógáné, és arra kérte Repcsik Gyula atyát, hogy áldja meg a középkor óta élő művészeti irányzatot képviselő kiállítást.
Jógáné Szabados Henrietta megnyitó beszédét tartja
Gyula atya (balra lenti kép) elmondta, hogy szereti nézegetni a szakrális alkotásokat, kiállításokat, megcsodálja a ritka tűzzománcokat és szeret belehelyezkedni a képekbe, hiszen ezeknek ikonográfiai mondandójuk is van.
„Itt is, ha bármelyik kép elé is állunk, úgy érezzük, hogy az alakok, a téma egyenesen a Szentírásból szólnak hozzánk.” – hívta fel a figyelmet Illéssyné munkáira. Szubjektív észrevétel volt tőle, hogy leginkább a Szentháromságot ábrázoló kép fogta meg. Mint mondta, a zárt szerkezetű, három alakos kép szinte kinyílik, és minket, a kép előtt állókat, beengedi a Szentháromság életébe, világába.
A rövid elemzés után az áldás következett: „Könyörögjünk! Uram, Jézus Krisztus, áldd meg ezt a kiállítást, áldd meg ezeket a képeket, áldd meg a művészt, aki imádság gyanánt is készítette, és áldjad mindazokat, akik ezeket a képeket megtekintik, hogy az ő szívüket és lelküket is megszólítsa az Isten szépsége. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében: Ámen!”
Az áldás a Mi atyánk imával zárult.
Az emelkedett hangulat után Weeber Tibor alpolgármester egy rendkívül igényes, sokoldalú műelemzéssel lepte meg a kiállítás közönségét.
Egyfajta bevezetésként elmondta, hogy Illéssyné munkáit már több alkalommal is látta a kiállításokon, de azzal csak a kiállítás előtt szembesült, hogy elhunyt férje, Illéssy Zoltán művészete tovább él az alkotásaiban. Meggyőződése volt, hogy „Zoltán grafikái és kettejük szellemi, lelki kapcsolata alapozta meg Ilona tűzzománc képeit.”
Az egyházi témájú, jelen esetben a karácsonyt is megidéző tűzzománcok egy része az ikonok szigorú szabályait követei. A biblia képi világa, szimbólumrendszere minden vallást gyakorló ember számára ismerős és megnyugtató helyzetet teremt. Weeber méltatta a képek sokszínűségét, ahol megjelennek az evangélisták jelképei, a Szentlélek galambja, a Mária monogram, a háttérben megbúvó építészeti motívumok, a bútorok; a szakrális és korhű ábrázolása keretbe foglalja ezt a „pompás képi világot.” Hangsúlyozta, hogy a „A háromkirályok hódolata, az angyalok lendületes szárnyalása, a szentek jellegzetes ábrázolása, az alakok elhelyezésének rendje nagyon fontos teológiai tudást és biblia-ismeretet feltételez."
Korábban említette Illéssy Zoltán munkásságát, „melynek növényei, virágai, visszaköszönnek a grafikai alapokban, s ezek megvalósítása Ilonka keze nyomán a tűzben kelnek új életre. Kiemelte, hogy Illéssyné az ősrégi, és a nehezebb, rekeszzománc technikát alkalmazza. Érdekességként említette meg, hogy a „művész alkot, de a teremtést egy cinkos kacsintással a tűz végzi be.”
Zárszóként azt kívánta Weeber Tibor (képünk) hogy az adventi időszakban értő szemmel és nyitott szívvel minél többen ismerjék meg ezt a kiállítást!
A kiállítás része volt egy rövid videó is, mely kiegészítette a beszédeken elhangzottakat.
A kiállítás hangulatát a Kroó György Zeneiskola cselló tanszakának növendékei – Fekete Nóra, Fejér Réka, Nagy Anikó – emelték Gere Júlia művésztanár vezetésével. A tanárnő elmondta, hogy a három lányt óvodás és alsós kiskoruk óta tanítja. Tanítványai részt vesznek a zeneiskola együtteseiben, kamarazenét játszanak és versenyekre járnak.
Műsorukon szerepelt: Dán ének négy csellóra,Vivaldi: g-moll kettős csellóversenyének Adagio tétele (Gere Júlia, Fejér Réka), majd a záró műsorszám, a Katalán karácsonyi ének ismét a négy csellista előadásában hangzott el.
Nagy Anikó Napsugár a Teleki Blanka Gimnázium 9. osztályos tanulója, Fejér Réka a Károlyi Mihály Két Tannyelvű Gimnáziumba jár, míg Fekete Nóra nyolcadikos tanuló.
A megnyitó záró aktusaként Nyitrainé Molnár Gabriella, a Német önkormányzat elnöke és Bartha Lászlóné elnökhelyettese apró ajándékokat adtak át a közreműködőknek.
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
