AD-blacklist1

2020
szep.
12

A kapcsolatépítés és a rímek mestere

Írta: Oszvald György

KJ leadÓbuda Kultúrájáért díjat adományozott Óbuda-Békásmegyer önkormányzatának képviselő- testülete Kanizsa József kőbányai író, költőnek, az óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör korábbi titkárának. Józsi bácsival a kitüntetés apropóján beszélgettem.

 

 

Szeretném az elején kiemelni, hogy ezt az elismerést Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata adományozta Kanizsa József részére, a polgármester, dr. Kiss László aláríásával megerősítve. Értékét akkor lehet igazán megérteni, ha tudjuk, hogy Józsi bácsi kőbányai lakos, ugyanakkor, mint a Krúdy Gyula Irodalmi Kör több, mint 30 évig regnáló titkára Óbudához kötődik. (Az elismerést 2020. márciusában szavazta meg Óbuda képviselő-testülete, de a koronavírus-járvány miatt júniusban adták át a kitüntetést. -a szerk.)

 

   − Mindenekelőtt gratulálok a kitüntetéshez! Elég belenézni az életrajzába, s látható, hogy nem ez az első. Nyilván büszke rájuk, de hogyan viszonyul az elismerésekhez, hogyan éli meg ezeket?

   − Soha nem várok elismerést azért, amit csinálok. Azt vallom, hogy nem magamért dolgozom, de, ha a közösség elismeri a munkámat, azt örömmel veszem. Az óbudai oklevél is ilyen, hiszen 33 évig voltam a Krúdy-kör titkára. 1982. október 25-étől létezik a Krúdy kör, s akkor még nem mint tag, de már bejártam a társasághoz. 1983. januárjától lettem hivatalosan is tag.

 

   KJ 3Bizonyára többen is vannak, akik nem tudtak elmenni a kitüntetés átadására. Közülük kivel osztotta meg elsőként az örömhírt?

   − A családom egyes tagjaival, a közvetlen rokonsággal, s a Krúdy kör azon tagjaival, akik támogattak, segítettek. Az ajánlóimmal, felterjesztőkkel pedig azonnal közöltem a jó hírt.

   − Józsi bácsi! Az ön esetében van egy különlegesség, s erre mindenképpen rá kell kérdeznem. A Kőbányai Írók, Költők Egyesülete létrehozója, alapítója. A Krúdy körben pedig titkár volt. Hogyan került egyáltalán kapcsolatba az óbudai társasággal?

   − Az előzmények között kell említenem, hogy Kőbányán abban az időben alakult meg a Móricz Zsigmond Irodalmi Kör, aminek Szőke Miklós Árpád volt az elnöke, én pedig szervező titkárkánt dolgoztam mellette. Ez a kör nem volt hosszú életű, akkor szűnt meg, amikor a Krúdy kör megalakult Óbudán. Árpádnak ott sok ismerőse volt, s általa kerültem be a Krúdyba.

   − Azonnal titkár lett?

   − Nem, csak három év múlva, 1986-ban, amikor T. Ágoston László lemondott a tisztségről. Nem ajánlkoztam, hanem többek javaslatára megválasztottak.

 

   KJ 1Egy elnök feladatait viszonylag könnyű elképzelni. Mi volt a feladata titkárként? Talán erős a jelző, de gondolhatnók, hogy a titkár a kulimunkát végzi?

   − Hát, szó szerint. Minden szervező munka, kiértesítések, előadások, rendezvények egyeztetése, teremfoglalások, fellépők mozgósítása, a tagsággal való rendszeres kapcsolattartás, hogy csak néhány teendőt említsek nagy hirtelen. Sőt, fontos feladatom volt a támogatók, pártoló tagok felkutatása és megnyerésük is. Mondanom sem kell, hogy az évek során nagy gyakorlatot szereztem, s amikor 1990-ben a rendszerváltozás volt, ez a Krúdy kört is megosztotta. Háromfelé szakadt a társaság, a hangadók mind mást akartak a vezetőségbe. Akkor azt mondtam, hogy most vagyunk huszonhatan, aki akar, marad, aki nem az menjen békével. Mi továbbra is irodalmi kör vagyunk, e műfaj ápolása a feladatunk. A végén tizenhatan maradtunk. Úgy egy év múlva Szőke Miklós Árpád lemondott, a helyét Király Lajos, író, költő, műfordító − akit már én vittem oda − vette át, s azóta is elnöke a Krúdy körnek.

 

   − Egy másik érdekesség is van az életében, bár ez szinte adódik a tevékenységéből. Hatalmas az ismeretségi köre, és nemcsak Budapesten, de országosan is. Volt szerencsém évekkel ezelőtt jelen lenni egy hódmezővásárhelyi író, a Kárász József Irodalmi Kör elnöke, Fehér József vendégelőadásának. Sőt, ha jól tudom, Szlovákiába is vezetnek irodalmi szálak. Van valami titka a kapcsolatépítésre?

   − A szlovákiai Ipolybalogon működő Palóc Társaság – mely a magyar hagyományápolók önkéntes művelődési társasköre − tiszteletbeli tagja vagyok. Másfelől a hosszú évek alatt különféle írásaim – versek, mesék, kritikák – és köteteim meg. Ezek mind alapjául szolgáltak annak, hogy meghívásokat kaptam irodalmi délutánokra, előadásokra, könyvbemutatókra. Értelemszerű, hogy ezek a kapcsolatok megmaradtak, ráadásul egyik hozta a másikat. És ezek a mai napig élő kapcsolatok, ha másként nem, de telefonon vagy e-mailben rendszeresen tájékoztatjuk egymást a különféle eseményekről, életünk jelentősebb állomásairól. Ettől lesznek ezek emberközeliek. Hozzá teszem: az, hogy a Krúdy kör számtalan rendezvényt szervezett, sokat segített az írók, költők, képzőművészek, előadóművészek megtalálásában, a velők való rendszeres együttműködésben. Persze, mindezekhez az is kellett és kell a mai napig, hogy nyitott és elfogadó legyek.

 

   KJ 5A titkári funkciója egy éve szűnt meg, s az eddigiek alapján nem vitatható, hogy sokat dolgozott. Ugyanakkor sorra jelentek meg a kötetei. Verseket, több alkalommal kimondottan gyerekverseket, meséket adott közre. Mikor maradt ideje arra, hogy írjon, kiadásra előkészítse a műveit? Milyen időbeosztással élt az eltelt 3-4 évtizedben?

   − Rendszeresség és ütemezés. Most is minden napra megtervezem, hogy mit akarok, mit kell csinálnom. És ezt a programot be is tartom. Van, amikor egy hónapra előre nézek, ha fontos esemény van, akkor ahhoz igazítom a heti, napi feladataimat. És ezek között szerepel az is, hogy mikor tudok az írásban elmélyülni, mikor tudok egy témát kidolgozni.

 

   − Mit tenne hozzá ehhez a beszélgetéshez? Van-e valami fontos, ami kimaradt?

   − Hát, …talán azt, hogy soha ne légy öncélú. Ha írásra adtad a fejed, az olvasókat, a közönséged szolgáld, az legyen a célod, hogy ők elégedettek legyenek!

 

   Nincs interjú slusszpoén nélkül, s így van ez Kanizsa József esetében is. Ha már a kapcsolatépítés mesterének neveztem, az is fontos, hogy ezeket ápolni kell, meg kell tartani. Ehhez árult el egytitkot Józsi bácsi.

  

KJ 2

  A díjazottak - első sor - és háttérben az ünnepség résztvevői

 

   „Minden ismerősömnek tudom a születésnapját, s nem mulasztom el, hogy akár telefonon is, de ne hívjam fel, s ne gratuláljak nekik a nevezetes napon. Ez pedig nem más, mint figyelmesség. Elkopnak a barátságok, ha nem törődünk azzal, akit szeretünk, akit becsülünk.” – fedett fel még egy „titkot” Kőbánya díszpolgára, Óbuda Kultúrájáért díjazottja, a Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosa.

 

   fotó: 10kerkult.hu/OGY; montazsmagazin.hu