Megemlékezés az örmény genocídiumról
A Kőbányai Örmény Önkormányzat az Örmény Genocídium 108. évfordulója alkalmából megemlékezést tartott április 27-én. Beszédet mondott Bacsa Gyula elnök, és Takács Éva az önkormányzat tagja.
A megemlékezésen Jógáné Szabados Henrietta, a Kőbányai Önkormányzat nemzetiségi referense köszöntötte a megjelenteket, köztük a görög, lengyel és román önkormányzatok képviselőit, majd átadta a szót Bacsa Gyulának.
Sok ünnep az örményeknél nincs, ezért örvendetes, hogy helyet kaphattunk itt, a görög klubban, s így lehetőségünk van megemlékezni az 1915-ös mészárlásról, amikor is a törökök másfélmillió örményt gyilkoltak meg. Nem háborúban hunytak tehát el, hanem népirtás áldozatai lettek.
A genocídium tényét több tucat ország elismerte, Magyarország a mai napig ezt nem tette meg, és Törökország sem ismerte el a mészárlást.
Bacsa Gyula (képünk) a rövid bevezető után azt kérte, hogy az időközben maggyújtott gyertyákkal és néma felállással tisztelegjenek az áldozatok előtt.
„1915. április 24-e volt az a sötét nap, amikor az örmények Anatóliából való kiirtásáról szóló döntést az ifjútörökök, vagyis az itihádisták oszmán kormánya végrehajtotta. Az indoklás az volt, hogy egy muszlimokból álló homogén népességet alakítsanak ki, amely a „még feltalálandó” török nemzet gerincét alkotja. Így nem volt helye a keresztény népességnek, noha történelmi jelenlétük volt azokon a földeken.” – olvasható az Örmény népirtás: az emlékezet mintázatai című írásban.
A vetítés előtt Takács Éva (képünk) emlékezett arra, hogy a népirtás módjáról külön tervet készítettek 1915. februárjában, mely alapja volt, hogy az örmény lakosságot korra és nemre való tekintet nélkül, akár a legkegyetlenebb módon is, meg kell semmisíteni.
A népirtási tervet 10 pontban foglalták össze. Minden örmény társaságot meg kell szüntetni, a tagokat le kell tartóztatni és a kormányellenes embereket likvidálni kell, az örményektől be kell gyűjteni a fegyvereket, örményellenes hangulatot kell szítani, az ötvenévesnél fiatalabb férfiakat és tanítókat agyon kell lőni, a nőket és a gyermekeket át kell téríteni az iszlámra, a sikeresen elmenekültek családját, hozzátartozóit ki kell irtani, hogy semmilyen kapcsolatuk ne maradjon örményföldön, az örményeket kémkedés vádjával el kell távolítani az állami szolgálatból, a hadseregben szolgáló örményeket katonai módszerekkel kell megsemmisíteni, az örmények lemészárlását mindenütt azonos időben kell végrehajtani, a tervet titkosan kell kezelni.
A mészárlást török katonák, csendőrök, az örmények ellen felbujtott kurd lovascsapatok és kiképzett bérgyilkosok végezték el.
A megemlékezések után a Kőország című dokumentumfilm – inkább a kulturális örökségek, emlékek voltak előtérben, kevésbé a politika – következett, majd utána lehetőség volt a kötetlen beszélgetésre. Itt jegyzem meg, hivatkozva a film kulturális jellegére, hogy kifotóztam néhány érdekesebb képet, alátámasztandó a beharangozott tematikát.
A megemlékezés teljes ideje alatt látható volt a kőfestő szakkör kiállítása, és néhány rajz, fotó.
A Kőbányai Örmény Önkormányzat Kőfestő és hagyományőrző szakköre Örményország, a kövek országa címmel 2001. január 12-től működik a Janikovszky Éva Általános Iskolában. A szakkör célja, hogy felkeltség a gyerekek érdeklődését, megismertetni velük a világ egyik legősibb népének, az örmények történelmét, művészetét, kultúráját, az ókori emlékeket és tájakat. A gyerekek ez ideig mintegy 2100 alkotást készítettek el. A Kőfestő és hagyományőrző szakkörön rendszeresen 10-15 fő vesz részt különféle csoportokban, heti egy alkalommal.
Az érdeklődők az örmény nyelvhez is közelebb kerülhetnek, ebben a két nyelven feliratozott táblák segítenek.
A rendezvényt támogatta:
Kőbányai Önkormányzat Közművelődési Bizottsága, Örmény Kulturális Központ.
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY