A megszentelt új kenyér és a blues
Az esős időjárás miatt a Kőrösi Kulturális Központ aulájában tartották meg Szent István Napján Magyarország születésnapi megemlékezését, és az új kenyér megszentelését augusztus 19-én. Ünnepi beszédet mondott D. Kovács Róbert Antal polgármester, az egyházi áldást a katolikus és református vezetők adták. Közreműködtek a Kohó Műhely művészei.
D. Kovács Róbert Antal a Kőbánya blues című Hobo Blues Band dalából idézett sorokra alapozva, két születésnap köré építette a Szent István Napi, ünnepi megemlékezését.
Kőbányán születtem, ott is nőttem fel.
Vannak jobb helyek, de nekem megfelel.
Tévében megnézem, ami nekem kell,
Itt találtam asszonyt, itt temetnek el.
„Augusztus 19-e a hagyományos Blues fesztiválunk, és szertett zenészünk, kőbányai legendánk, díszpolgárunk, Póka Egon születésnapja, és augusztus 20-a Magyarország születésnapja.” – kezdte beszédét a polgármester.
(képünk: az ünneplő közönség a Himnuszt énekli)
Elmondta, hogy a Kőbánya Blues sorai nem véletlenül hangzottak el, mert számára „ezek a sorok nemcsak valami sorsszerűséget, beletörődést sugallanak, hogy ott kell élnünk, ahol megszülettünk, akkor is, ha az egy kicsit poros, kicsit kopott, hanem erős ragaszkodást sok-sok szeretettel szülővárosunkhoz.”
E gondolatokból kiindulva hangsúlyozta a gyökerek fontosságát, a kötődést, s ezt Póka Egon példájával erősítette meg: kőbányaiként tett szert országos hírnévre, elismertségre, ragaszkodva az igaz valósághoz, elvetve a hamisat. Az ő ötlete volt, ami aztán mozgalommá vált, hogy a kőbányai önkormányzati rendezvényeken csak élő zene lehet; mellőzni kell a play-back megoldást. „Igazi érzelmeket, katarzist csak az tud nyújtani, ami valódi.” – summázta az elhangzottakat.
Ám egy másik vetülete is volt Póka Egon talmit elutasító hitének. Ebben az értelmezésben – vélhetően – a jelenre utalt: „Ideig-óráig viselhetünk az életben állszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehullik minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket, az álarcosbál csak alkalmi lehet.”
Ezek után – megmaradva a zenei párhuzamnál – az államalapítást vette górcső alá a polgármester. „Magyarország, s benne Kőbánya a hazánk, ám a haza nem csak egy fogalom, sokkal több annál.” – mondta. Magyarázatként Márai Sándort idézte: „A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, mind a nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.”
Zárszóként D. Kovács Róbert (képünk) kiemelt egy másik párhuzamot is a bevezetőben említett két születésnap között, ami nem más, mint a szeretet és a hit. „Mert szeretet és hit nélkül nem születhetett volna olyan zene, amely megérinti a lelkünket. Szeretet és hit nélkül nem létezhetne már több, mint ezer éve Szent István országa sem. E születésnap, Magyarország születésnapja – polgármesterként – számomra ezeknek a közösen megélt kőbányai pillanatoknak az ünneplését is jelenti, amelyekben nincs képmutatás, csak valódi szeretet, amelyekben felül tudunk emelkedni egyszerű emberi gyarlóságainkon, és megmutatkozik az emberségünk.”
A KOHÓ Műhely
Az ünnepi beszéd után a Kohó Műhely Új kenyér dalai című ünnepi műsorát élvezhette a közönség. Előadták Darabos Petra, Keszte Bálint, Őszi Balázs és Russa Karina. A sajátos felállásban – gitár, cajon, ének – az ünnephez válogatott versek, zenék és szövegek hangzottak el a jól szerkeszett, zajos sikert aratott, többszólamúságot is felvonultató, korrekt előadásban. Nyitó dalként elhangzott Radnóti Miklós: Nem tudhatom című megzenésített verse, majd Pósa Lajos: Magyar vagyok költeményét hallhatták a jelen lévők. A folytatásban Kányádi Sándor: Előhang és József Attila: Csendes kévében című verséből szerkesztett zenés versei szóltak, majd Bálint Ágnes két verséből készült dalukat adták elő (Mi megmaradtunk, Életemről). A műsorban szerepelt még Weöres Sándor: Magyar valóság című verse, befejezésként pedig Petőfi Sándor: Szülőföldemen című megzenésített versét mutatták be a fiatal színész-drámapedagógusok.
Az ünnepség befejező részében Cseh Zoltán, a római katolikus Szent György plébánia kormányzója (a képen jobbra) mondott rövid beszédet, majd Szilágyi-Sándor András református lelkipásztor (balról) imádkozott, s adott áldást.
Cseh Zoltán plébános Szent Máté evangéliumából olvasott fel egy rövid idézetet, az Úr Jézus Krisztus üzenetét, melyben a sziklára és homokra épített ház viselkedését mutatja be a pusztító szélvihar hatására. Az első ellenállt a viharnak, míg a másik összeomlott a homokba.
Az idézet lényegében a magyar kereszténység Szent István uralkodása alatti időben történt létrejöttét és megerősödését példázta. A cél az emberek jóléte, melynek testi oldalát az állam biztosítja, a lelki támaszt pedig az egyház adja, és e két tényezőnek együtt kell működnie, s egyensúlyban kell lennie.
Ezt az állapotot pedig nem más, mint Szent István király biztosította. Felismerte, hogy életünket, legyen az egyéni, családi vagy egy nemzeté, erős alapra kell építeni. Ezt az alapot, egyben életünket a mai napig ható Krisztusi üzenet, az Isten, Haza, Család adja meg. „Ezek maradandó értékek, ezekre építünk a mai napig.” – mondta Cseh Zoltán.
A nemzetiszín szalaggal átkötött kenyeret Cseh Zoltán plébános szentelte meg, majd szelte ketté, a továbbiakban pedig közösen kínálták az ünnepség résztvevőinek az új kenyeret.
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
