AD-blacklist1

2023
máj.
03

Életre hangoló – Veszteségeink kezelése

Írta: Oszvald György

Veszteseg 2 leadÚj sorozatot indított a FSZEK Kőbányai könyvtár. Az első előadás témája: Veszteségek sokszínűsége, a gyász hatása a család életére, veszteségeink feldolgozása, melyet Nagy Zsolt mentálhigiénés szakember prezentált, időpontja pedig április 27-e volt.

  

 

 

   Ritkán mondható el, hogy az ember lelkét igencsak felkavaró témára olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy az emeleti olvasóteremben csak néhány szék maradt üresen.

 

   Valahogyan a halál, a gyász, a veszteség feldolgozása a tabu témák közé tartozik. Tudjuk, hogy van, tudjuk, hogy évszázadok alatt kialakult szokások irányítják a viselkedésünket. De vajon tudjuk-e, hogyan és kinek mondhatjuk el a fájdalmat, kitől kérhetünk tanácsot, hogy helyre álljon a lelki egyensúlyunk?

   És éppen ez a titokzatosság az, amelyhez kulcsot kell találni, s ki kell nyitni azt az ajtót, melyen át egy olyan „világba” juthatunk el, melyben helyén tudjuk kezelni a gyászt, a fájdalmat. Mondhatnám talán azt is, hogy megtanuljuk a nyilvánvaló veszteséghez kialakítani a megfelelő viszonyt.

 

Veszteseg 4

  

    Hadd mondjak egy személyes példát, melyet az előadás végén felvetettem! Édesanyám egy hosszabb, súlyosbodó demencia, fokozatos bénulási időszak és egyéb betegségek végén hagyott örökre magamra. Tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy a szervezete mikor mondja fel a szolgálatot; úgy hittem, fel voltam készülve a halálra. Mégis, amikor vége lett az életének, szinte összeroppantam. Hetekig nem tudtam hová tenni, hogy nincs többé. Szinte napirenden volt, hogy valamilyen emléket felidéztem, megosztottam a húgommal, a feleségemmel. Lassan-lassan enyhült a fájdalom, s közel egy év kellett, míg az emlékek már nem a gyászt erősítették; ellenkezőleg. Tudatosult a halál, az elmúlás ténye beépült a mindennapi életembe.

   Bár kicsit felfordítom az előadás sorrendjét, de fel kellett tennem a kérdést, hogy akkor most ez a konkrét eset azt jelenti, hogy már tudom kezelni a veszteséget? Nagy Zsolt érthetően helyezte el egy feldolgozási folyamatban édesanyám halálát.

 

   Na de, miről is szólt az előadás?

 

   Elsőkét a veszteség formáival ismerkedtünk, s hiszem, hogy az itt sorolt veszteségeket, mindenki ismeri, sőt, talán még bővíteni is tudná a kört. Válás, költözés, rítusok elmaradása, a biztonság elmaradása, célok, tervek elvesztése, társas kapcsolatok elvesztése, halál, magzat elvesztése, kedvenc kisállat elvesztése, betegség.

 

   Veszteseg 10A sok lehetőség közül a halált emelte ki Nagy Zsolt (képünk), s hogy egy folyamat érthető legyen, a régi idők halához, gyászhoz való viszonyulását vette górcső alá. A több nemzedék együttélése magával hozta, hogy a gyerekek látták a halált, ugyanúgy, mint a születést, s ez az életük része volt. Napjainkban az otthon helyett inkább a kórházban következik be a halál (eltekintve pl. a balesetektől), s egyre távolodunk attól, hogy halottat lássunk a nyitott koporsóban a ravatalon. Régen a halál az élet része volt, a temetés után a nagycsalád és a rokonság enyhítette a fájdalmat, volt kivel beszélgetni, volt kivel megosztani a bánatot.

 

   A gyászunknak – talán éppen a nagy közösség hiánya miatt – jelei vannak, s ezekről nem is tudunk. Néhány ezek közül: levertség, fáradtság, szorongás, idegesség, stressz, türelmetlenség. Ezek egymásra épülhetnek, erősíthetik a kölcsönhatást és többnyire váratlanul, minden indok nélkül törnek elő.

 

   És mindezek után elérünk arra a pontra, ahol meg kell kérdezni, hogy mitől függ a gyász, az egyéni veszteség feldolgozása? Első helyen említhető a veszteség jellege (betegség, baleset, gyilkosság, természetes halál, életkor, a mindenkori pszichés állapot, korábbi veszteségek hatása.

  

   A gyászt vagy fel tudjuk dolgozni egyedül, válaszok nélkül, netán rossz válaszokkal, vagy nem! Ez utóbbi esetekben tudatosítani kell, hogy egyedül nem megyünk semmire, s lehetőség szerint szakember segítéségét kell kérni. Vele el lehet jutni odáig, hogy ki lehet jelenteni, az elhunytra már nem fájdalommal gondolunk, hanem szeretettel egy emlékként lesz jelen az életünkben, s mindennapjainkban már nem a gyász köré szerveződik az életünk.

   Meggyőződésem, s ezt Nagy Zsolt is megerősítette, hogy a történetemben eljutottam arra a szintre, hogy édesanyámra fájdalom nélkül tudtam gondolni. Hozzá teszem, a hosszú periódusban a segítség a családom – feleségem, lányaim –, a húgom voltak. A napi telefonok ritkultak, majd elmaradtak, ugyanígy a heti-kétheti „csakbeugrottamegykávéraéppenvoltegy félórám” látogatások is megszűntek. Azaz, feldolgoztam a veszteséget.

   Veszteseg 8Nagy Zsolt szólt arról is, hogy a gyász nem csak úgy ránk szakad hirtelen, mintha egy hordó vízzel leöntöttek volna. Szakaszai vannak, de minden gyász egyedi. Dr. Pilling János (pszichiáter, egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet oktatási igazgatóhelyettese, alapítója és 10 éven át elnöke a gyászolókat segítő Napfogyatkozás Egyesületnek – a szerk.) szerint a gyász szakaszai: anticipációs gyász; sokk időszak; kontrollélt szakasz; tudatosulás; átdolgozás és adaptáció.

 

   Nyilvánvaló, hogy a gyászt jóindulattal enyhíteni igyekvő barát, hozzátartozó kedves szavakkal, sablonokkal fejezi ki együttérzését. Ilyeneket mondanak az emberek: ne sírj, ne bánkódj, majd lesz jobb is, tudom, mit érzel, szép kort ért el, stb. Hát, ilyeneket ne mondjunk a gyászolónak, mert ezek nem vigaszok, hanem közhelyek, semmitmondó frázisok – javasolta Nagy Zsolt. Ha zavarban vagyunk és nehéz szavakat találni, egy ölelés, egy simogatás mindennél többet „mond”. Alapvetően úgy és olyat tegyünk, mondjunk, ami adott helyzetben nekünk is jól esne.

   A gyász esetén segíthet egy közösség, ahol nem kell megfelelni, viselkedni, ahol szabadon beszélhet a gyászoló az érzéseiről. Ilyen lehet egy sorsközösség, egy önsegítő gyászcsoport, de egyéni terápia is igénybe vehető.

 

   Az előadás kitért a gyermekek gyászára is. Ebből – némi önkénnyel – azt emelném ki, egyfajta alapvetésként, hogy a „gyermekek teljesen máshogyan gyászolnak, mint a felnőttek.” Hiszen kevés a szókincsük, nehezen tudják kifejezni az érzéseiket.

   Az előadás végén Nagy Zsolt azt is bemutatta, hogy veszteségből tanulhatunk is. Elmondta, hogy mire tanítanak a veszteségek, hogy lehet-e és ha igen, mi lehet a veszteség ajándéka, nem utolsó sorban arra is megtanítanak, hogyan tudunk az elhunyt emlékéhez méltó életet élni.

 

Veszteseg 38

  

   Az előadás befejezéseként Nagy Zsolt jelezte, hogy májusban a sorozat második részével jelentkezik. Kíváncsiságból megkérdezte, kik jönnének el a párkapcsolati témára, s talán nem volt véletlen, néhány kivételtől eltekintve – mindenki jelentkezett. Én is. (Izgalmas lesz, az biztos, hiszen 44 évi házasságunk sok mindent magában hordoz.)

 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY