Menedékházból szülőotthon
A Stroke betegszervezet Verbai Lajost helytörténészt látta vendégül október 31-én. Előadásának témája a mai napig Gizella néven emlegetett és ismert kórházi egység, egykoron szülőotthon, napjainkban a mozgásszervi rehabilitációs és a belgyógyászati osztály otthona.
Verbai Lajos előadását nagyon várták a betegek – betegsége miatt a korábbi időpontot át kellett ütemezni –, hiszen többségük a Gizella páciensei voltak, sőt, néhányan ott is születtek, anno.
„Szabadult foglyok, aggok, emigránsok, anyák és mozgásszervi betegek? Ki hitte volna, hogy ennyiféle csoportot szolgált már egyetlen épület?” – írja Miklósvári Blanka, az arcanum.hu adatbázisban megtalálható korabeli újságok felhasználásával.
Verbai Lajos (képünk), mielőtt a Gizella történetének nekiszaladt volna, egy kicsit visszanézett a régmúltba, s korabeli térképek alapján mutatta be, hogyan is került az épület az egykori Belső Jászberényi útra, ma Kőrösi Csoma Sándor út 24-26. szám.
„1884. február 24-én, „az igazságügyi miniszter úr részvétele mellett kellő ünnepélyességgel nyittatott meg a budapesti rabsegélyező egylet által Kőbányán létesített menedékház, melynek célja a kiszabadult jóviseletű fegyenceknek felvétele és munkáltatása azon időig, míg életfenntartásukhoz a nevezett egylet, közvetítés útján, segédkezet nyújt.” (Jogtudományi Közlöny, 1884)
A fegyencektől elindulva a korabeli fotók felhasználásával Verbai Lajos sorra emelte ki a „Gizella életének” legfontosabb állomásait.
Az első adat, amit meg lehetett találni, hogy 52 fő beteg sebesülttel indult az akkori „kórház”, közben 152 fő rab volt benn az épületben, Úgy tűnik, hogy a szükség arra kényszerítette a dolgozókat, hogy el tudja helyezni őket, hiszen volt még hely. Az orvosi kérdést úgy oldották meg, hogy az ápolónőket alkalmazták, s a kórház mellett lévő Szent László Gimnázium iskolaorvosa adta a szakmai segítséget. – idézte a régmúltat Verbai Lajos.
Elmondta, hogy bár egy kicsit „lerobbant” volt az intézmény, de mégis jó színvonalon működhetett, hiszen 1916-ban Habsburg–Toscanai Ferenc Szalvátor főherceg – aki Magyar Szent Korona országai Vöröskereszt Egyesületnek helyettes fővédnöke volt – a háborúban a katonai egészségügy területén szerzett érdemei elismeréséül (a világháború alatt az orosz hadifogságba esett osztrák-magyar katonák javára szervezett segélyakciót) magas kitüntetést kapott.
A Gizella épülete az 1900-as évek elején
Mindezek ellenére megsemmisítették a rabokat ellátó egyesület vagyonát. Ennek eredménye lett, hogy magánkézbe játszották át a vagyon jelentős részét, és a forrásai elapadtak. Az épületet úgy mentették meg, hogy az Igazságügyi Minisztérium vette bérbe azzal a szándékkal, hogy itt gyermeknevelő intézetet fognak létrehozni. De ez nem valósult meg. Az egyesület időközben tönkre ment, és a kényszer hatására eladta az épületet, s akkor jelentkezett a Stefánia Csecsemővédő Egyesület, mely akkortájt felfutóban volt. („1915-ben Stefánia belga királyi hercegnő védnökségével alakult meg az Országos Stefánia Szövetség az Anyák és Csecsemők Védelmére, és ezen belül a Védőnői Szolgálat, akik az ország számos pontján hoztak létre szülőotthonokat.”)
Verbai felidézte, hogy a csecsemőhalandóság országos átlaga 1892-ben 28,7 % volt (minden harmadik, negyedik gyerek elhalálozott). 1911-ben pedig még mindig 20% feletti ez az arány. Ebből az következett, hogy „nemzeti létkérdés lett a születések számának növekedése”.
1929-ben az Országos Stefánia Szövetség X. kerületi szülőotthonának igazgatója dr. Hints Elek (képünkön) volt, aki egy személyben a Pest-Pilis-solt-Kiskun vármegyék szülész-nőgyógyász főorvosa pozíciót is betöltötte. (Verbai meggyőződése volt, hogy dr. Hints a szülőotthont országosan ismertté tette.) Akkor még itt voltak az 1917-es orosz forradalom és ezt követő polgárháború elől menekülő orosz állampolgárok, emigránsok, akik elhelyezésükről az orosz vöröskereszt gondoskodott. Kitelepítésük 1926-ban történt meg. Hints Elek a magánpraxisa után 1945-től a nyugdíjazásáig a Gizella Szülőotthon igazgatójaként tevékenykedett. Érdekes jelenség volt, hogy Hints doktor alatt az első két hónapban 125 ambuláns beteget kezeltek ingyen, 78 krónikus beteget láttak el és 54 gyereket segítettek a világra. Ennek ellenére az intézmény nem kapta meg a nyilvánossági jogot, ami azt jelentette, hogy továbbra is a Stefánia szövetség magánkórháza volt, így a nyilvánosság híján nem kaphatott állami szubvenciót. Érdekes, hogy a másik intézmény, a Paula, gond nélkül megkapta a nyilvánossági jogot.
„A kőbányai Stefánia szülőotthon 1930. március 9-én nyitotta meg kapuit. A megnyitáson megjelent Horthy Miklósné Purgly Magdolna, aki Vass József népjóléti miniszter kíséretében megtekintette az új, kétemeletes épületet. A közel egymillió pengőbe kerülő létesítmény 60 szülőágyat foglalt magában, 10 naponként tudták felvenni az anyákat a szülés idejére és a gyermekágyra.”
Verbai Lajos nem győzött válogatni az igencsak érdekes, a Gizellával összefüggő történetek között. Azt hiszem, mindenkit érdekelt az előadás során, hogy Jászai Marinak milyen kapcsolata volt a szülőotthonnal. Mint mondta, a kapcsolat nagyon szoros volt, mert Jászai Mari rendszeresen látogatta az intézményt és támogatta a szerencsétlen betegeket. Azt a grófnőt is többek között, aki reménytelen helyzetbe került, s odáig segítette, hogy kitanulta a fotózás mesterségét. A grófnőnek aztán Pest környékén műtermet rendezett be. Végül a grófnő Bécsbe költözött és egy saját, jól menő műtermet tudott létrehozni.
Sajnos, a körülmények úgy alakultak, hogy a Stefánia szövetség egyre kevesebb támogatást tudott biztosítani. Mondhatni, a megnyitása után bő fél évvel már a csőd fenyegette, s 1930 végétől egészen 1941-ig tartott a leépülés. Ekkor egyesült a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálattal, s ennek révén már a Gizella szülőotthonról beszélünk. A Gizella 1950-ben olvadt be a Bajcsy-Zsilinszky kórházba.
Nem lenne teljes a kép, ha nem írom meg, hogy Verbai Lajos után Németh Zsófia dietetikus Immunrendszer erősítése címmel tartott egy rövidebb, a stroke-betegeket alapjában érintő előadást.
Az érdeklődők figyelmébe ajánlom Miklósvári Blanka, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár oldalán közzétett írását a Gizella történetéről.
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
