Az ördöglovas kastélya

A zsámbéki Romtemplom és a Lámpamúzeum megtekintése után egy rövid, nem egészen 20 km-es buszozással érkezett meg a stroke-klub a Bajna község centrumában található Sándor-Metternich-kastélyhoz június 20-án. A busz a kastély bejáratához közel tudott leparkolni, így kényelmesen lehetett besétálni az épületbe.

 A belső tér udvarának közepén egy kerek park pompázott, melynek a kastély felőli oldalán egy folyosón lehetett kijutni a hatalmas belső parkba. Mivel az idegenvezetőre várni kellett egy keveset, többen ki is ültek az asztalokhoz. Igaz, az itt-ott még vizes székeket le kellett törölni, jól esett a nézelődés. Mások az árkád végén nyíló folyosón tudtak elmenni a mosdókhoz. A bejárati előtérben – melynek egyik sarkában Juhász Györgyi a belépést rendezte a recepción – az „ördöglovas” Sándor Móric mellszobra, és nem mindennapi falfestménye előtt lőttem egy fotót, néhányan az aula bejáratánál ültek le a padra.

   Gróf szlavniczai és bajnai Sándor Móric,  az Ördöglovas 1805-ben született Budán, s 1878-ban hunyt el Bécsben. A ragadványnév nem véletlen, hiszen – lehet, hogy az apja tiltása hatására –fékezhetetlennek bizonyult, ha lovas bravúrokról volt szó.

   Az Ördöglovas jelzőt Angliában kapta, amikor betört egy különösen vad lovat Hajmeresztő lovasmutatványai során lóval vágtatott fel a budai várba vezető egyik lépcsőn, embereken, kocsikon ugratott át. de amint azt az idegenvezető elmondta és meg is mutatta, az emeletre vezető lépcsőkön jól láthatók voltak a lépcsőfokok sérült élei. A kastélyt bemutató fiatalember elmondta, hogy ezek a lovaglás megszállottja, Sándor gróf miatt törtek le, mert még az emeletre is lóháton kaptatott föl.

   Az előtérből nyílott egy kávézó, melyből a hátsó folyosóra lehetett átmenni. Ezzel átellenben a másik folyosón a földszinti kiállításokat lehetett megtekinteni. Az előtérből nyílt egy kis szoba, ahová be lehetett ülni egy folyamatosan működő monitor elé, ahol is a kastély történetével lehetett megismerkedni. A XXI. század tereméke ugyanis egy 3D-s „mozi” volt, melyen bárki előhívhatta a kastély szobáit, érdekességeit úgy, hogy ő maga a monitoron az ujjaival tudjon akár „körbe járva” is megnézni minden képet, bútort, stb. Kocsi Melinda (képünk) nem sokat teketóriázott, leült a géphez, s az emeleti termeket (de lehet, más érdekességeket is) ezen tekintette meg.

   „A bajnai birtokot 1696-ban vásárolta meg Sándor Menyhért, aki Esztergom vármegye alispánja volt. A földesúr 1720 táján kastélyt építtetett a birtokra. Sándor Móric az édesapja halála után, 1822-ben örökölte meg az uradalmat. Az átépítés és a bővítés terveit Hild József építész készítette el, aki egy klasszicista stílusú, főszárnyán téglalap alaprajzú, egyemeletes, mellékszárnyain földszintes épületet tervezett. Az épület bejárati részét úgy emelte ki, hogy a homlokzaton görög mintára négy oszlopos portikuszt tervezett. A kastély földszintjén ebédlőterem, biliárdterem, dohányzó, kártyaszoba, télikert és házikápolna volt, az emeleten pedig a grófi és grófnői lakosztályok sorakoztak. Ugyancsak az emeleten kapott helyet a gróf fegyver- és képgyűjteménye, a könyvtár és a vadásztrófeák.” – írják a kastély honlapján.

   A meglátogatott kastély ma egy klasszicista épületet mutat, ám az idők során sokat „szenvedett”. A mai épület helyén már a XV. század végén, a XVI. század elején egy nemesi udvarház állt. Kutatások, feltárások bizonyítják, hogy eredetileg egy reneszánsz épületről beszélhetünk. A II. Világháború gyakorlatilag megsemmisítette a kastélyt. Építgették ugyan, és sok megalázó célra használták: „Először tábori kórház lett belőle, majd szükséglakások kaptak helyet falai között. A szocializmusban a helyi termelőszövetkezet irodája volt itt, később pedig gépállomás. Az 1980-as évek közepén műemléki felügyelet alá került a kastély. 2016-ra Bajna díszéből egy kívül-belül elhanyagolt, omladozó, életveszélyes állapotú váz lett – ekkor kezdődtek meg azok a tervezői és kutatói munkák, amelyek alapján 2018 és 2021 között újjávarázsolták ezt a hazai viszonylatban is ritka klasszicista remekművet.”

   A második emeleti termek sok csodát és különlegességeket kínálnak. Itt a grófi és grófnői lakosztályok sorakoznak. Ugyancsak az emeleten kapott helyet a gróf fegyver- és képgyűjteménye, a könyvtár és a vadásztrófeák. Hadd említsek meg egy szokatlan, de mókás eseményt. A nagyterem közepén álló asztalon egy korabeli kaleidoszkóp pihent, ám a pienést többen is megszakították: bele-belenéztek és élvezték a látványt (a képen Cserő Viktor).

   S ha már a csintalankodást említettem, a grófnő szobájában állt három korabeli toalett. Az éppen ott nézelődő Böjtösné Pannit arra kértem, álljon modellt, hogy egy fotót készítsek. Szívesen megtette, Horváth Zoli meg „vette az adást” és puszit küldött a grófnőnek.

   Külön érdekesség adnak a termek, ha felfelé nézünk: a terem mennyezetének stukkódíszét Mario Piazza stukkátor készítette. A kastély belső díszítését pedig Alessandro Sanquirico, a milánói Scala díszlettervezője festette meg, alakította ki, akivel Sándor Móric 1833-as itáliai útján találkozott.

   Összegzésként csak azt mondhatom, hogy a buszos kirándulások egyik kiemelkedően érdekes és szinte „élménysokkot” eredményező három látnivalóját raktározhatjuk el az emlékeink közé.

A cikkhez képgaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY