Balatonfüredi kirándulás
2023. szeptember 28-án, csütörtökön a Gizella kórháznál gyülekeztek a Stroke-klub tagjai, hogy egy jó kis kirándulásra induljunk. Olyan szép volt az idő, hogy még viccelődtünk is: ez a mi nyarunk, a „vénasszonyok nyara”. Az úticél mindenkit lázba hozott, hiszen Balatonfüredre indultunk a szokásos buszunkkal.
Programunkat a Jókai Emlékházban kezdtük. Már a buszban előre felvázoltam, hogy miket fogunk látni a házban, ahol az író 25 éven át nyaralt feleségével, Laborfalvi Rózával és az ő unokájával, kis Rózával, akit Jókai a nevére is vett. Ő, amellett, hogy több híres regényét – köztük a számára legkedvesebb Aranyembert is – itt írta, még a kertjében nyíló rózsákat és a hátsó kertben lévő gyümölcsfákat is gondozta. Villája ablakából szép kilátás nyílt akkoriban a tóra.
Laborfalvi Róza pedig, annak ellenére, hogy szakácsnőjük is volt, szívesen sütött-főzött. Nagyon érdekes volt látni a bútorokat, a konyhai eszközöket, amiket régen használtak, az ágyban a lábmelegítőt, a konyhában a jégszekrényt, stb.
Megnéztük a szomszédos kertben a Vaszary villát, a parkban lévő padokon el is fogyasztottuk a magunkkal hozott szendvicseinket.
Mikor kipihentük magunkat, útnak indultunk felfedezni Füred reformkori részét. Láttuk a Kerektemplomot, Blaha Lujza nyaralóját, melyen a következő felirat olvasható: „Ez a ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke”. Kiérve a Gyógy térre megnéztük a Horváth-házat, ahol Szentgyörgyi Horváth János 1825. július 26-án rendezte az első Anna-bált lánya, Anna Krisztina tiszteletére. Mára ez már hagyomány, minden évben megrendezik. Az Anna Grand Hotel árkádjai alatt látható a füredi Panteon, ahol Balatonhoz köthető hírességek emléktáblái állnak (pl. Garay János, Krúdy Gyula, Ady Endre, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, stb), felsorolni is nehéz.
A Gyógy tér közepén lévő Kossuth-forrás savanyú vizéből többen is vittek haza. A Szívkórház előtt elsétálva megálltunk fotózkodni a haza bölcsének, Deák Ferencnek a szobránál. Mielőtt kiértünk volna a Tagore sétányra még felhívtam a figyelmet a közelben található többi szoborra, emlékműre, mint pl.: a Pajtás hajó áldozatainak emlékműve, vagy a Halász és a Révész szobra a Rózsakertben (ami nélkül nincs füredi képeslap), és Bujtor István szobra.
A szabadidő mindenkinek jól telt, volt aki csak csodálta a gyönyörű, nyugodt víztükröt, volt aki bele is mártotta (persze csak) a lábát, többen kisvonatra szálltak, mások fagyiztak, sétáltak. A csoportból többen mentek egy kört a városnéző „kisvonattal”, egy másik kisebb társaság a móló végén található étterem teraszán élvezte a tó látványát. Ide kívánkozik egy nem mindennapi történet is, melyet Oszvald György osztott meg velünk. Kiss Judit, az Érrehab Alapítvány elnöke arra figyelt fel, hogy egy házaspár öt tacskóval éppen az étterem közelében sétál. Nosza, utánuk eredt, s megkérte őket, hogy a teraszon hűsölő kerekesszékesek megsimogathassák egyik másik kedvencet. Gondolkodás nélkül jöttek oda a kutyusokkal, s a legbékésebb tacsi kézről kézre járt. Egyfajta terápiás perceket éltek meg többen is.
Szóval, egy laza délutánt töltöttünk ezen a nyárinak is beillő napon Balatonfüreden.
Hazafelé még egy meglepetést is szereztünk gépkocsivezetőnkkel. Most nem a megszokott útvonalon, a Rákóczi hídon jöttünk át Pestre, hanem az Erzsébet hídon. Mivel addigra már besötétedett, még megcsodálhattuk a kivilágított várost is.
Elfáradtunk, de élményekkel feltöltődve tértünk haza erről a kirándulásról is.
szöveg: Juhász Györgyi
kép: Oszvald György
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
