Stroke-klub – karácsonyi meglepetések
Az elmúlt évekhez viszonyítva kissé szerényebb krülmények között tartotta meg a hagyományos karácsonyi klubnapot december 14-én a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete a Köszi színháztermében. A puritánsággal ellentétben a műsor viszont igencsak parádés volt.
Hadd kezdjem azzal a tudósítást, hogy a terem, bár nem volt fűtés, elviselhetőnek bizonyult! A radiátorok hidegek voltak, de a nagyteljesítményű, meleg levegőt befúvó ventilátorok révén senkinek sem kellett nagykabátban ücsörögni.
Aki a meghirdetett kezdési időpont előtt érkezett néhány perccel, azonnal tapasztalhatta, hogy a hangbeállást végző zenei közreműködők valami nagyszerű parodukcióval készülnek. No, de erről kicsit később!
A bevezetést és a köszöntést Juhász Györgyi, a stroke-klub vezetője mondta el. Köszönetét fejezte ki, hogy a nehezedő gazdasági körülmények ellenére is megkapták az önkormányzati támogatást, melyek lehetővé tették a kirándulásokat, nem utolsó sorban a karácsonyi ünnepséget. Reménykedett, hogy a támogatás a következő években sem fog elepadni, majd – ugyan minden célzástól eltekintve – felkérte Weeber Tibor alpolgármestert, hogy méltassa és nyissa meg a stroke-karácsonyt.
Weeber Tibor (képünk) mindenekelőtt elnézést kért, hogy nem tud végig a stroke-közösséggel ünnepelni a hivatali munkája miatt; egy fontos tárgyaláson kell részt vennie. Elsőként D. Kovács Róbert Antal polgármester üdvözletét tolmácsolta, melyben kiemelte, hogy ez egy olyan klub, „ahol nem kell folytonosan arról beszélni, hogy milyen fontos a közösségeink építése, fejlesztése, az összefogás, egymás segítése.” Azzal folytatta, hogy ismerve a klub tevékenységét, tudja, hogy „itt olyan emberek vannak, akik az iménti szemlélet szerint élnek nap mint nap.”
Magyarázatként hozzá tette, hogy sok helyen nehezen értik meg, és sokszor nem is talál értő fülekre, hogy „az ember egy olyan élőlény, aki többnyire a saját kárán tanul, és aki hajlamos elfeledni, hogy az anyagi javakkal ellentétben legfontosabbak az emberi kapcsolatok, azok tartalma és mélysége.”
Köszöntőjét azzal zárta, hogy ezekben a napokban, az advent vége felé, már mindenki szívében a készülődés van, s – függetlenül attól, hogy kisebb vagy nagyobb családról esik szó, adott esetben ide értve egy klub közösségét is – az első hely a szereteté. Befejezésül mindenkinek azt kívánta, hogy „a Kisjézus szülessen meg a szívekben, s mindenki tapasztalja meg, érezze át a karácsony örömét.”
A részben meglepetést – hiszen, mint említettem korábban, néhányan hallották, látták a készülő műsort – Juhász Györgyi azzal vezette fel, hogy a klubtagok közül többen is rendszeres résztvevői a különféle Tutta Forza koncerteknek, s most egy különleges előadásban gyönyörködhetnek majd. Azt megjegyezném, hogy valójában a Tutta Forza Zenekart csak Dávid Krisztina (balra lenti kép) cselló mestertanár, a zenekar egyik alapítója és egyben a zenekar egyik tagja képviselte, és a műsorban nem a Tutta Forza zenészei szerepeltek. No, de erről bőséggel beszélt Krisztina.
Növendékeit – a Tóth Aladár Zeneiskolában tanít – hozta el, két kiváló tehetséges, fiatal csellistát. „A 11 éves Nagy Sándor József neve talán ismerősen cseng sokaknak, hiszen a televízió Virtuózok című műsorában több alkalommal is a bejutott a középdöntőbe. A zene mellett remek focista és tornász. Több országos és regionális cselló verseny díjazottja.” – mutatta be a fiatalembert. Műsorán egy concertino szerepelt.
„Rozmán Amália, szintén több országos verseny résztvevője, helyezettje. Sokoldalú, tehetsége alapján bármikor lehetne muzsikus, de mégsem zenei pályára készül: a képzőművészet felé hajlik.” – ismertette Amál legfontosabb tulajdonságait.
Mindkét csellistát Arató Ágnes, a Tóth Aladár Zeneiskola tanárnője kísérte zongorán. Kuriózum és egyfajta slusszpoén volt, hogy Amália – bár nem tanult zongorázni, ez csak úgy szerelmből jött az édesanyja révén (aki Krisztina zongorakísérője) – saját szerzeményét (egy keringőt) adta elő, s ajánlotta a stroke-klub tagjainak. A rendkívül színvonalas program végén Dávid Krisztina a tanítványaival egy triót alkotva, közösen adták elő a Csendes éj című opust.
A sikerük vitathatatlan volt, a teremből való távozásukat vastaps kísérte!
Az alkalmi cselló trió Dávid Krisztina vezetésével
Egy kisebb szünet után egy másik meglepetés is várt még a stroke-klub tagjaira, vendégeire. A Mészáros házaspár lánya, a külföldön élő és a klub karácsonyi ünnepsége idején éppen itthon tartózkodó Mészáros Melinda egy kisebb, karácsonyt köszöntő műsorral állt elő.
A programban rövid fuvola darabok és áriák szerepeltek. Az előadás abszolút professzionális volt, egy pillanatra sem hagyta, hogy a közönség gondolatai elkalandozzanak, netán megunják a produkciót. Melinda minden alkalommal röviden ismertette, hogy mit ad elő, hogyan helyezzék el az opusokat akár a zeneirodalomban, akár az ünnepek között. Non plus ultra teljesítmény volt, hogy saját szerzeményét, egy csodás szoprán dalt is elénekelt.
Ezzel még nem ért véget az ünnepség műsora. Csuja Gábor (képünk) egy megejtően szép novellát (Wass Albert: A bakonyi Krisztus karácsonyi csodája) olvasott fel.
Előadása míves kiejtéssel, érthető artikulációval hangzott el, s magamban arra gondoltam, ha legközelebb senior Ki Mit Tud? vetélkedőt rendeznek, feltétlenül be kell neveznie.
Kicsit más műfaj volt Knauer Józsefné Stefi (képünk) felolvasása. Egy réges-régi, még a nagymamájától (ha élne, 131 éves lenne) örökölt karácsonyi versikét olvasott fel.
Elmondta, hogy bár a nagymamája csak hat elemit végzett, de az írásban egyetlen helyesírási hibát sem találni.
A stroke-karácsony csúcspontja volt az Év embere oklevél átadása az arra érdemes tagoknak, nemkülönben a klub munkáját valamilyen módon segítők megajándékozása.
Az oklevélben részesített klubtagok - balról: Juhász Györgyi (dr. Lippai Zoltán főorvos távollétében az oklevelet Horváth Zoltán adta át), Rogányiné Kocsi Melinda, Szalai Lászlóné Piroska, végül, meglepetésemre, én is megkaptam az elismerést.
Ajándékban részesültek még a klub munkáját segítő kórházi dolgozók, és a Köszi technikai munkatársa, Eke Gábor.
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
