AD-blacklist1

2021
nov.
30

Állatkerti séta – Stroke-klubtagok élményei

Írta: Oszvald György

xzoo leadRendhagyó tudósítást olvashatnak az érdeklődők a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete tagjaitól. A Fővárosi Állat- és Növénykertbe 25 fő látogatott el. A látogatás még szeptember derekán történt, de az élmények a mai napig frissek.

 

 

   Hogy miért éppen így alakult a beszámoló? Juhász Györgyi, a klub motorja, sajnos elesett és eltört a lába („Mészáros Józsefné Évi profi módon helyettesítette Györgyit, úgy, mintha örökké ezt csinálta volna, útközben úgy vigyázott ránk, mint a gyerekekre” – Csuja Gábor), jómagam pedig egy nem lemondható esemény miatt nem tudtam részt venni a programon. A közös beszámoló ötletgazdája Darvas Gábor, a klub tiszteletbeli elnökétől származik. A szerzők névsorát pedig örömmel osztom meg: Knauer Józsefné Stefánia, Mészárosné Wehovszky Éva, Petró Adrienne, Fényes Lajosné Bea, Csertő Viktor és Marcsi, Csuja Gábor és Éva, Kálmán Lászlóné Erzsike, Kerti Ferencné Marika. Galuska Andrea és Kassai Éva a fotókkal járult hozzá az élménymegosztáshoz. (Nekem csak szerkesztenem kellett, ezúttal is köszönet a szerzőknek, a fotósoknak! Oszvald György)

 

   xzoo 02Majd’ mindenki írt az Árkád előtti gyülekezésről, a villamosozásról, majd az Állatkert előtt megálló trolibuszról.

   A Zoo bejáratnál HANGA ZOLTÁN (képünk), a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője várta a látogatókat. Így, nagybetűkkel, mert „megtiszteltetésnek éreztük a kalauzolását, ugyanis annyi elfoglaltsága van, hogy kizárólag minket tüntetett ki ezzel a kedvességgel” – írta Knauerné Stefánia.

   Fényesné elismerését a tévében történő szerepléseivel vívta ki, mert mint tapasztalta, „felcsigázta a nézők kíváncsiságát. Részemről gyerekkoromban voltam utoljára az Állatkertben, ezért különleges érdeklődéssel vártam.”

   Csuja Gábor így fogalmazott: „Lenyűgözött Hanga Zoltán magasszintű tudása, és az a szeretet, ahogy bánt velünk. Bemutatta az új, és a nemrég született állatokat – pelikánok, majmok, kis elefánt.”

  

   Az beléptetés után a bejárattól kicsit távolabb elsőként az Állatkert történetével és érdekesebb adataival ismerkedhettek meg, majd a rövidke sétány két oldalán látható szobrokat mutatta be Hanga Zoltán: ki készítette, mikor és mi volt a célja velük.

   Az intézmény „16 hektáros területén 900 faj él, Európa egyik legrégebbi állatkertje Budapest szívében, a Városliget szélén. A 25 ezer m2-es műszikla gyomrában bújik meg a Varázshegy, ahol 16 teremmel rendelkező tárlat várja a látogatókat. Az Állatkert működését 220 dolgozó biztosítja” – idézett néhány alapadatot Kerti Ferencné.

 

   Ha már ezt kiemelte, maradjunk is a Nagysziklában kialakított Varázshegynél, felborítva a látogatás sorrendiségét! „A Varázshegyben négy szinten többféle érdekes kiállítás látható. Láttuk az ősember fejlődését. Érdekes volt látni a Homo Ergaster és a Dregopithecus (10 millió éves, híres rudabányai ősmajom) fajok arcait. Ezek az emberelődökhöz tartoztak vagy azok közeli leágazásához. A Rudapithecus Hungaricus 10 millió éves. A gorillák, majd a csimpánzok ősei mintegy 55 millió évesek. Láttuk több állat csontvázát is: pl. a zsiráf csontvázát ivás közben, ahogy az oroszlán csontváza próbálja megtámadni.
   Az emberi csontváz mozgását egy szobakerékpárral egybekötve próbálta bemutatni Hanga Zoltán; ezzel mosolyt csalt az arcokra.

  

xzoo balna

  Óriások terme, a cet (fotó: zoobudapest.com)

 

   Az óriás teknősök is csodálatosak voltak. A legnagyobb állat bemutatására, az ámbráscetre is sor került, bár nem igaziból csak egy művészeti alkotásként („az életnagyságú, 20 m hosszúságú modellt Székely Kata szobrászművész készítette.” – Csertő Viktor.) volt felfüggesztve a barlang belsejében a fejünk felett egy cápával és más halakkal együtt, a sejtelmes kék fényben. A kékbálna szíve kb. egy tonnát nyom, percenként 16-ot ver és 7500 liter vért pumpál az érrendszerébe. Összehasonlításként: az ember szíve 300 gramm, és a percenkénti dobbanások száma átlagosan 70, és 5 liter vért pumpál az erekbe.” – írja Kertiné és Kálmánné.

   Csertőék több, a Varázshegy termeiben látott élményüket is megírták. Ezek között van a Parányok világa, ahol mikroszkóppal nézhették meg a szabad szemmel nem látható parányi élőlényeket. „Algákat, férgeket, bogarakat láthatunk felnagyítva, úgy ahogy még soha, a nézegetés közben elgondolkodva azon, hogy milyen élőlények is vannak a Földön.” – írta, majd azt is megosztotta Viktor, hogy a neander-völgyi család barlangjában kipróbálta, hogy milyen lenne az ábrázata ősemberként. Azon viszont sajnálkozott, hogy amikor ott voltak, a Csillagtérben nem volt vetítés. „Ez nagy fájlalom, mert 3D-ben szerettem volna látni a világűrt, a bolygókat, a csillagképeket, és még a fekete lyukat is, amelynek tömege tízmilliárdszorosa lehet a naphoz képest.” – panaszolta a negatív élményt.

   Ha már a Varázshegynél tartunk, nem lehet kihagyni az „otthont” biztosító Nagysziklát sem! „Az oldalában a vörös farkasok élnek nagy falkában. Az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részéről származnak, de már a vadonban kihaltak. Szerencsére jól szaporodnak és sikerült visszahonosítani őket az állatkertekből.

   xzoo slide

  Flamingók a Nagyszikla tövében

 

   A Nagyszikla egy másik részén, gyönyörű, napsugárban aranylóan csillogó szőrű állatokat fedeztünk fel. Takinnak nevezik őket, Kína középső és déli részéről származnak. Valószínűleg az aranygyapjú elnevezése innen származik. A petri-csészében lévő szőrmintákat meg is tudtuk tapintani.” – irta Wehovszky Éva.

 

   xzoo 04De térjünk vissza az eredeti útvonalhoz! „Az emberszabású majmokkal kezdtük az ismerkedést.” – kezdte a sorolást Wehovszky Éva. Az 1987-ben felépült nagymajomház csarnokában orangutánok és gorilla család lakik. Rengeteg tereptárgy, mászóka van a kifutóban. Megismerhették az orángutánok leleményességét, látták a természetes környezetet kiegészítő sok játékot (pl.: dobozok, rongyok és egyebek), amik segítségével, megpróbálják kicselezni a villanypásztort – a villanyszerelők nem kis meglepetésére. A gorillák „egyike pedig kíváncsian méregette a csoportot szemeivel, de nyugodt maradt”.  

 

   A bölényeket, lámát, zebrákat megtekintve sétáltak tovább a Sárkányház előtt a Nagyszikla irányába. Útközben megtekintették a rózsás flamingókat, melyek nagy számban élnek az állatkertben, mert csak így tudnak szaporodni – derült ki a beszélgetésből.

   xzoo 03A séta ezen részére Knauerné Stefánia imígyen emlékszik: „Láttuk a kedves zebrákat – nem sok ügyet vetettek ránk –, a szabad kifutón hatalmas majmot. Látszott, hogy ő a főnök a többiek között; elég lenézően viselkedett velünk, kétségbe vonta a jogunkat, hogy a közelében mászkálhassunk.

   A bivalyok lenyűgözően hatalmasak voltak. A medve is szabad területen volt. Jól megnézett minket, aztán lefeküdt a maga ásta gödörbe, jót ásított, és jobbnak látta szenderegni egyet. Nagyon jó volt közelről látni, milyen hatalmas.”

 

   A vízilovak – Tücsök és Jusztina – medencéjénél Hanga Zoltán elmesélte „intim ügyeiket”. Nevezetesen, hogy igen gyakran cserélik a vizüket, de a betyárok, ahogy bemennek a tiszta vízbe, azonnal „telerottyantják”, mert utálják az átlátszó vizet – hiszen rejtőzködő állatok. Ezzel a módszerrel elérik, hogy hogy nehezebb legyen észrevenni őket. Valójában csak a természetes életterüket akarják megteremteni. Azt is elmondta, hogy miért csak az anya és lánya úszkál a medencében: az apa víziló évekkel ezelőtt elpusztult, mert egy látogató egy teniszlabdát dobott a szájába.

 

   xzoo 01Az elefántházban a mama és két gyerekeborja lakott. Az egyik gyerek még „kisded” (áprilisban született), a másik már „kamasz”. Érdekes megoldás az etetésükre, hogy szénát nem eléjük tették, hanem egy nagy hálóban lógatták be a mennyezet alól, így csak nehezen tudták kirángatni a csemegét. „A kamasz elég ügyes volt, de a mama dühében hatalmasokat csapott a fellógatott zsákokra. Mi, „gonosz” emberek, persze jókat nevettünk ezen” – emlékezett vissza Stefánia.

   Kiderült az is, hogy az elefánt lekopott fogakkal nem élne sokáig, ezért a négy zápfoga az élete folyamán hatszor nő ki újra és újra.

   A klubtagoknak élmény volt látni a kínai Muntyák szarvast, jellegzetes hangja után ugató szarvasnak is nevezik, a vadkutyákat, melyek inkább rókának néztek ki, ecsetfülű disznót, vörös kafferbivalyt. Egy-egy mondat erejéig megemlítik még a szerzők a kis pandákat, vagy más néven vörös macskamedvéket, az ázsiai oroszlánt – sokan úgy tudják, csak Afrikában élnek oroszlánok, a kínai Muntyák szarvast, jellegzetes hangja után ugató szarvasnak is nevezik. „Végül elérkeztünk a bánatos, öreg oroszlánhoz.” – zárta levelét Kálmánné Erzsike, és ezzel lényegében ezt a rendhagyó tudósítást is befejezettnek tekinthetjük.

 

   A zárszó jogán Wehovszky Éva az Állatkert azon dolgozóinak mondott köszönetet – Hanga Zoltánnal együtt –, akik lehetővé tették a látogatást: Szabó Roland Operatív Igazgató, Wéber Andrea jegyértékesítési, kereskedelmi és vagyonhasznosítási osztályvezető Pantócsik Péter csoportvezető, és a pénztáros és jegykezelő dolgozók.

   Petró Adrienne rövid, de az utóbbi egy, másfél évre utalva fogalmazta meg az állatkerti élményét. „Nagyon régen jártam az állatkertben, csábító volt meghívásotok. Isteni időnk volt, szép képeket is készítettünk az állatokról. A legfontosabb azonban az volt számomra, hogy – nyugdíjba vonulásom és a pandémia kötöttségei miatt – végre újra találkozhattam régi-régi ismerőseimmel és pácienseimmel. Jó volt látni őket, jókat beszélgettünk a velük történt eseményekről.”

   Ennél jobb zárszó talán nem is kell.

 

Galuska Andrea és Kassai Éva fotői  ITT   tekinthetők meg.