A szabadtéri piac lélektana

A helyi sajtó hosszú heteken át cikkezett egy új piac indulásáról. Immár nem pletyka, de tény, hogy az Állomás utca – Korponai út kereszteződésében található épület ad otthont a vállalkozásnak. A zárt térben egy minden nap nyitva tartó, sokféle igényt kielégítő piac üzemel. Arról, hogy mit jelent a piac, milyen gazdasági és termelői háttér áll mögötte, Bata Mihállyal, a jelenleg is piacot üzemeltető vállalkozóval beszélgettünk.

 „Tisztelt Képviselő-testület!

Tájékoztatom Önöket, hogy Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Képviselő-testülete a 132/2011. (III. 17.) határozatával úgy döntött, hogy a Budapest X., Salgótarjáni út (38909) hrsz.-ú (Bp. X., Hungária krt. és a Bp. X., Zách utca közötti szakasz) közterületen működő KOFA piac területének 20 ll. július l-jétől kezdődő használatbavételére pályázatot ír ki, a pályázati kiírást annak megjelenése előtt tárgyalni kívánja. Egyúttal a Képviselő-testület a pályázati eljárás eredményes lezárásáig lehetőséget biztosít a piac területének szombati napokon történő használatára Bata Mihály egyéni vállalkozó részére havi l 00 ezer Ft díjért.”

   - Így kezdődik a Képviselő Testület elé terjesztett anyag, melynek határozati része lényegében e rövid felvezetést kiegészítve és részletezve lett elfogadva július 7-én. Pályázik-e, pályázott-e ön is? És kíván-e részt venni bármilyen formában az új létesítmény működésében?

   - Hadd kezdjem a végéről! Már márciusban hallottam hírét, hogy a Magyar Piac Szövetkezet megfelelő helyszínt keres az első, általa létrehozandó piachoz. Mostanra találtak helyet, de nem tervezem, hogy ebben a vállalkozásban részt vegyek. Az önkormányzat pályázatára pedig természetesen jelentkeztem, hiszen immár tizenegy éve foglalkozom a KOFA piaccal. Az Örs vezér tere átépítése után először a Bánya utca – Kolozsvári út kereszteződésében működtünk négy évig, s az ottani fejlesztések miatt költöztünk a jelenlegi helyre, a Salgótarjáni útra. Sok munka van a piacban, hiszen a működésnek szigorú feltételei vannak, s ha dolgozni akartunk, ezeknek eleget kellett tenni. Csak a példa kedvéért: amikor azt terveztem, hogy húsféleségeket is árusítanak majd a bérlők, gondoskodni kellett az áram bevezetéséről. Nem kis pénz volt! Szerencsére, az újabb költözésig eltelt négy év alatt a beruházási költségek megtérültek.

   A költözésnek volt még egy „varázsa”. Azt hiszem, ez minden piac alapja. Olyan árusok jöttek velem az új helyre, ugye kétszer is, akiket követtek a vásárlók! Mert nem mindegy az, hogy kialakul-e egy olyan bizalom, ahol nem kell kételkedni az áru eredetiségében, minőségében. A másik része a piactartásnak, hogy látom, Kőbánya lakosságának egy része fokozatosan szegényedik. Nem mindegy hol és mennyiért vásárolhatok egy hétvégére vagy akár egész hétre. Nálunk mind az olcsóbb árfekvésű, mind a drágább, különleges minőséget jelentő portékák is megtalálhatók. És ez fontos, hogy lehet válogatni, mert mögötte a kínálat megfelelő szerkezete rejlik.

   - Apropó, kínálat, vásárlóerő! Nem ellentétes-e az ön állításával, hogy a kerületben is szép számmal jelenlévő bevásárlóközpontok zöldséges részlegei bőséges árukészlettel jelennek meg?

   - Egyáltalán nem! A multik nem tudnak azzal versenyezni, hogy az őstermelők kisebb mennyiséget, néha csak egy-két csomó retket vagy paradicsomot pakolnak ki. Ezek frissek, hajnalban lettek leszedve, s bizony néhány árusnak ez a kis bevétel is életfontosságú. Ezzel együtt nálunk egy helyen minden megtalálható, míg egy szupermarketben nem biztos, hogy a vásárló például friss, igazi vecsési hordóskáposztát talál. Mondok mást is. Sokszor egyáltalán nem tudják a vevők ezeken a helyeken, hogy tényleg magyar terméket vesznek-e vagy ha nem magyar, honnan származik? A szabadtéri piacon a természetes fénynél még az áru színe is más, mint a zárt térben, a mesterséges világítás mellett. A csomagolt árura még csak kiírják, de az ömlesztett almára, paprikára? Hmmm…

   Ha megengedi, szólnék arról is, hogy azt a kevés pénzt, amit piaci áruféleségekre szán az átlagos vásárló, hogyan is költi el? Azt tapasztaltam, a mai átlagembernek nem igénye, hogy minden nap piacra járjon. A hétvégére súlyozott termékeket főleg szombaton veszik meg, egyes tételek esetében talán van igény egy közbenső napra is. De ettől piaci vásárlásra szánt keret nem lesz több. Ha mondjuk egy hónapban ötezer forintja van valakinek a piacra, akkor mindegy, hogy naponta vagy csak szombatonként van piac, mert az összeg nem gyarapodik! A másik oldalról viszont úgy néz ki ugyanez, hogy a termelőnek sem mindegy, hányszor kell tankolni, s vidékről felautózni Budapestre, hány alkalomra oszlik el a bevétele? Ez a piac lélektana!

    - Pénzben kifejezhető-e a piac varázsa, hangulata? Lesz-e több bevétele akár az árusnak, akár az üzemeltetőnek, ha néhány percet beszélgetnek a vásárlás közben?

   - Biztosan! Nálam mindig előnyt élveztek az őstermelők! Ezek az emberek egy, legfeljebb két-három féle termékkel jönnek. Szilvával, almával, mondjuk. Vagy csak füstölt áruféleséggel, szalonnával, kolbásszal, oldalassal. A közvetlen hangulat, a törzsvásárlói kapcsolat árus és vevő között lehetővé teszik, hogy vagy nagyobb mennyiséget vesz valaki vagy egy árustól többféle terméket, lásd a szilva, alma példát! Persze, ettől még nekem nem lesz több a bevételem, de ha az általam megbecsült termelő példája, tapasztalat újabb árusítási igényt gerjeszt, és miért ne lenne így egy bizonyos nagyságrendig, az már nekem is újabb bevételi forrás. És ez is a piaci lélektan egy alkotó eleme! A kofapiac alaptétele.

   - Mert mit is jelent a kofa, túl azon, hogy piaci árus?

   - Igen, ez is fontos. Én találtam ki, egyfajta alapelv: különféle, otthonra való finomságok akciós áron.

A Képviselőtestület az interjú elkészítése utáni időszaakban érvénytelennek nyilvánította a Salgótarjáni úton lévő piac üzemeltetésére kiírt pályázatot – a szerk.