Mit adtak nekünk a rómaiak?

Úgy január közepe óta állami, hivatalos szintre, mondhatni kormányprogrammá emelték az idegenellenességet. A ,,Magyarországnak nincs szüksége a gazdasági bevándorlókra" szlogent beemelték a köztudatba, és sulykolják rendesen.

,,Magyarországot olyannak kell megőrizni, amilyen. Nem szeretnénk, ha a bevándorlás miatt ez az ország megváltozna. A tömeges bevándorlás hosszú távon kulturális konfliktusokat okozhat. Ha az Európába érkezők ,,sajátos szubkultúrát” alakítanak ki, és ezek például bizonyos munkanélküliségi okok miatt deviáns kultúrákká válnak, akkor ezek ,,a bűnözés melegágyai lesznek”." – közölte pár hete a Fidesz szóvivője, és különböző formában, de rendre ezeket mondatokat szajkózzák különbözú rendű és rangú kormányzati politikusok.

De mit is adtak nekünk a rómaiak? - idézhetnénk a Brian élete című film adekvát kérdését. Aktualizálva úgy, hogy tágabb kitekintésben Magyarországnak ártottak vagy használtak a múltban az itt ragadó külföldiek?

A Tenyleg.com történelmi portál igazán közérthetően foglalja össze a választ.
,,Egyetlen nagy fellendülő korszakunk sem képzelhető el a nyugati minta, a nyugati értékek adaptációja, sőt támogatása nélkül. Legtöbb Árpád-házi királyunknak külföldről, főleg nyugatról érkezett a felesége, és külföldre mentek férjhez leányaik is. A 14. századtól már maguk a királyok is többnyire „külföldről jöttek”. Mindezzel diplomáciai támogatás, szövetség és kulturális hatások jártak. Szent István térítőket, pénzverőket, szerzeteseket, építészeket, írnokokat kapott nyugatról, és vele a magyar középkort meghatározó kulturális elemeket: vallást, egyházszervezetet, latin nyelvet és betűket, világképet, koronázási szertartást, építészeti stílust, lovagi fegyverzetet, harcmodort stb. Külföldről kaptuk a Szent Koronát, a középkorban a később nemzetivé váló címerünk lovagi pajzs formáját és elemeit: az ún. „Árpád-sávokat” nyugatról, a kettős keresztet délről. A szőlőművelés-borászat, a lovagi kultúra, a gótika, az egyetem, a városi kiváltságok, a céhrendszer, a rendiség intézményei, az ipar szerkezetei és eljárásai, az oklevelek, krónikák, királytükör műfaji elemei stb. szintén mind nyugatról jöttek.
Mindez persze a későbbi századokra is igaz: a reneszánsz, a reformáció, a könyvnyomtatás, a jezsuita és piarista iskolarendszer, a barokk, a klasszicizmus, a felvilágosodás, a romantika művészete, zenéje, irodalma, színháza mind külső ösztönzésre hozta itt létre sajátos magyar változatát, nem is beszélve a hazai tudományt ért hatásokról. A 18-19. század kora, mikor Magyarország teljes területével betagozódott a Habsburg birodalomba, az ország számára a gyarapodás és felzárkózás időszakát jelentette. Néhány viszonylag rövidebb abszolutisztikus korszaktól eltekintve a rendi alkotmány is sértetlen maradt.
Nyugati minta sugallta a modern politikai célkitűzéseket 1848-tól a rendszerváltásig: a törekvést a hatalmi ágak elválasztására, a korlátozott, megosztott és ellenőrzött hatalom megteremtésére, a szabadságjogok biztosítására, a jogegyenlőségre, szemben a (szintén „kintről” eredő) rendiséggel, abszolutizmussal és diktatúrával.
Mindez nem azt jelenti, hogy a magyarok kultúrája gyenge volt, ellenkezőleg: épp abból eredt ereje, hogy rugalmas volt és befogadó. Ez teszi sikeressé Nyugat-Európát is, mely maga is hasonlóan nyitott a hatásokra."

Tényleg nem kellenek a külföldiek?