Függetlenség, óh...

Magyarország nemzeti függetlensége támadás alatt áll – reagált Orbán Viktor a Magyar Rádió pénteki 180 perc című műsorában John McCain amerikai szenátor őt neofasiztázó, diktátorozó szavaira. A miniszterelnök szerint valakinek nem tetszik Magyarország mostani függetlensége.
Ezen a függetlenségen elgondolkoztam kicsit.
Milyen értelemben független? Politikai vagy gazdasági értelemben?

Gazdaságilag független az az ország, ugye, amelyik minden tekintetben önellátó, nem szorul rá más országokból származó pénzekre, befektetésekre, szolgáltatásokra, erőforrásokra.

Magyarország rászorul? Igen! Honnan jön az energiaforrások (olaj, gáz) nagy része? Oroszországtól? Kivel akarják bővíteni az atomerőművet? Oroszországgal?
Volna lehetőség függetlenedni? Igen! Például a megújuló energiákra alapozva! Magyarországon például a Kárpát-medencében egyedülállóan sok napsütéses órák száma ellenére naperőművek nincsenek…
Vagy mi tartja életben a magyar gazdaságot? Főként az EU-s eurómilliárdok? Igen! Ha nem jönne euró, ha nem tudna mit szétlopni az új elit, akkor bajban lenne az ország? Igen! Független tehát? Nem! És még? Például az amerikai, a német mammutok itteni leánycégei? Rá van szorulva a kormány az ő itteni adóforintjaikra? Igen! Függ tőlük az állam? Igen! Tehát független ország vagyunk? Nem!

Politikailag független? Például ugye az ország EU- és NATO-tag, tehát elkötelezett egyfajta politikai irányba! Vagyis nem igazán független! Ha úgy vesszük, hogy nincs ország, amelyik rákényszerítse akaratát – mint például anno a Szovjetunió – akkor igaz, hogy független. De nézzük azt, hogy „merre nyit” a kormány? Kinek a barátságát keresik, kivel akarja szorosabban összefűzni a gazdaságot és a politikai kapcsolatot? Csak nem Putyin Oroszországával és a kommunista gyökereket mélyen őrző Azerbajdzsánnal? Akkor független? Nem nagyon!

Amúgy közrádió lakájriportere feltehette volna ezeket a kérdéseket is a Kedves Vezetőnek. Ja, de ahhoz neki is gondolkodnia kellett volna…