Felkérés helyett...

Ahogy az egykori MSZMP-káderből lett hithű keresztény politikus, Schmitt „Plagibácsi” Pál is a Nemzet Nagy Vezetőjének kegyelméből lett államfő, úgy lett Áder Jánosból, a korábbi Fidesz-közkatonából is a Sándor-palota ura.
Persze formálisan igaz, hogy Áder felkérte Orbánt a kormányalakításra, de a hatalmi erőviszonyok miatt nehéz komolyan elhinni, hogy május 5-én az elnöki irodában valami meghitt és méltóságos procedúra zajlott le.
Elképzeltük, miként is történhetett az aktus.

Május első napjaiban, valamikor, telefonbeszélgetés Áder János és Orbán Viktor között.

OV: Szevasz, Janikám, nem feledkeztél meg valamiről?
ÁJ: Szolgálatodra, Főnök! Már megint mi gond?
OV: Tudod, az istenadta Nép újra engem választott kormányfőnek, hiába, nélkülem élni sem lehet, és kedden parlamenti ülés…
ÁJ: …tudom, és?
OV: Nem akarsz felkérni a tisztségre? Tudod, a nekünk kedves alaptörvény szerint ez lenne a feladatod.
ÁJ: Ja, persze! Menjek Felcsútra, megbeszélni ezt? A stadionodban a meccs közben? Vagy adjunk a protokollra, és felugrasz hozzám a Várba?
OV: Ez egyszer én megyek. De ebből ne csinálj rendszert!

Május 5-én, a Sándor-palotában.

OV (kopog): Üdv, Janikám, bejöhetek?
ÁJ: Ne viccelj, Főnök, akkor jössz, amikor akarsz. Persze, tudom, nem lesz belőle rendszer…
OV: Na itt vagyok!
ÁJ: Kérsz egy kupica pálinkát, abból a jófajtából, amit az a szemét EU el akar venni tőlünk? Most főztem a pincében, isteni.
OV: Igyunk, de csak keveset, mert kint van az a barom sajtó, és nem lenne jó, ha látnák, hogy miként is mulat két magyar úr. Igen, vállalom!
ÁJ: Mi van?
OV: Ne szórakozzál má’! Most az van, hogy te felkérsz engem kormányfőnek, mert én nyertem az irányított választást.
ÁJ: Azt hittem ez felesleges, úgyis az van, amit te akarsz: felkéred magad, és elfogadod a felkérést.
OV: Na annak még nincs itt az ideje, de ami késik, az nem múlik. Leszek én még állam- és kormányfő is egyszerre. De addig örülj, hogy itt lehetsz a palotában jó pénzért. Mennyivel jobb itt, mint a pesti oldalon, ugye? Semmi stressz, semmi „Áder takarodj!”, csak néha egy kis zászlólevétel.
ÁJ: Parancs, értettem!
OV: Na gyere, Janikám, menjük ki a hülye újságírók elé, és vágjunk valami ünnepi arcot. Te azt mondod majd, hogy felkértél engem az alaptörvény szerint, én meg azt, hogy ,,vállalom”. Hadd higgyék azt, hogy minden úgy megy itt, mint egy rendes demokráciában…