Higgadtság, elvtársak és polgártársak!

Azt javaslom minden kőbányainak, hogy a nagy választási izgalmak után fújja ki magát, és próbáljon meg higgadtan, a tényekre való tekintettel körültekintően és őszintén, kritikával és önkritikával vegyesen értékelni! (Ha már a politika élvonalában szereplőknek nem megy, legalább mi, a pórnép legyünk értelmesebbek.) Én alább ezt teszem.

Olvasom, dr. György István Facebook-oldalán, hogy néhány barát és elv-társ megint a „kommunistázással” leegyszerűsíti, megmagyarázza a még nem jogerős bukást Burány Sándorral szemben, és tulajdonképpen ezzel felmenti a kőbányai politikust – holott, ha ok-okozati összefüggéseket keresnének, talán némi logikát is, akkor világossá válna, hogy miért botlott marha nagyot György. (Ezt majd egy másik, következő cikkemben kifejtem, amint meglesz a hivatalos végeredmény.)

Kőbányáról felemelkedve a nemzeti magasságokba: az nem lep meg, hogy az újabb négy évével már-már Kádár Jánoshoz hasonló politikusi őskövületté váló Orbán Viktor nagyképűen kommentálja a „földöntúli” győzelmet. (OV 1990 óta aktív tagja a politikai élmezőnynek, az Országgyűlésnek, azaz 2018-ban a 28. évét /!!!/ húzza majd be éppen; a Kádár-korszak pedig 1956 és 1988 között 32 évig /!!!/ tartott.)
Csak a gyengébbek kedvéért: a parlamenti matematika nem ugyanaz, mint a választásra jogosultak és a ténylegesen szavazók arányán alapuló matematika!
A saját kény és kedv szerint alakított választási rendszerből származtatott mandátumelosztás most is kétharmadot jelenthet, úgy mint a korábbi szisztémában 2010-ben. 2010-ben a választásra jogosultak száma 8 034 394 fő volt, a választáson ebből részt vettek 5 172 222-en! Utóbbiból az eredményes szavazatok száma 4 936 032 volt. És ebből a Fidesz-KDNP-re szavazott 2 706 292 fő (MSZP-re 990 428, a Jobbikra 855 436, az LMP-re 383 876). Vagyis a nyolcmillió polgár valamivel több mint harmada akart fideszes kormányt akkor! Most az NVI adatai szerint 8 029 000 fő választásra jogosult volt, ebből a Fideszre (pillanatnyilag) összesen 2 132 996-an ikszeltek. Azaz a nyolcmillió magyar 26 százaléka lát most szívesen Fidesz-kormányt!
Azért ez ugye világos: a kisebbség uralkodik a többség felett!
Ezt „világra meg Európára szóló” diadalként eladni, hát ehhez tényleg arc kell. 

Ha a regnáló és az újrázó kormányfő őszinte akart volna lenni, valami ilyesmit kellett volna mondania: „behúztuk azért, mert fenekestül felforgattuk az államszerkezetet, a választási rendszert, erőteljes médiafölényben voltunk, eredményesen szajkóztuk ezen keresztül a tényleg kommunista időket idéző győzelmi jelentéseket, nem hagytuk az ellenzéknek, hogy előtérbe kerüljön egy kicsit is, minden károsnak tűnő vitától menekültünk, de ez kellett, mert másképpen nem tudtunk volna hatalomban maradni, és nem akartam, akartunk megint úgy veszíteni, mint 2002-ben, amikor egy banánhéjon csúsztam, csúsztunk el”.

A legőszintétlenebb megnyilvánulása vasárnap éjjel az volt, amikor a következőket mondta: „Két dologra mondtak nemet a választók: a gyűlöletre, mert a gyűlölet nem pálya; és nemet mondtak az Európai Unióból való kilépésre is.” Értsd: a baloldal gyűlölködött, mi nem, ezért a komcsik jól pofán lettek csapva, a Jobbik ki akart lépni az EU-ból, ellenben mi sohasem. Hogy nem szakadt rá az ég! Tetszenek emlékezni arra a mondásra, hogy „az EU-n kívül is van élet”? Ki eresztette el? Hát OV! Ki gyalázza, gyarmatosítózza le folyton az EU-t? Hát OV! És ki kacérkodik Moszkva és minden oroszok új nagy cárjával? Hát OV! Melyik párt fröcsögi, hogy „maffiabaloldal”? Melyik párt ekézi állandóan a tőle balra lévőket válogatott csúf jelzőkkel? Csak nem a Fidesz?

A kormányváltás akaró bal-közép összefogás sem jobb a Deákné vásznánál. A sportban alapelv, hogy vereség után – legyen az megérdemelt vagy vitatott – mindig önmagában keresse meg legelőször a kudarchoz vezető okokat a csapat vagy az egyén. Mert, ha ezt helyre rakta, akkor lehet fejlődni.
Az egybe terelt baloldal a legszebb NB I-es edzői értékeléseket idézte: „a bíró, az MLSZ, meg a FIFA a hibás, én, a tréner nem”.
Mit is vezetett elő Mesterházy Attila meg Gyurcsány Ferenc? Leegyszerűsítve: „azért vesztettünk mert lejtett a pálya, a Fidesz direkt kicsinált minket”. Abba most hadd ne menjek bele mélyebben, hogy MA „a nem gratulálok a Fidesznek” kijelentésével alapvető udvariassági gesztusról feledkezett meg. Egyszersmind előrevetítette, hogy itt megint háború lesz. Tényleg kell ez? 

Őszintén valami ilyesmit kellett volna mondaniuk: „ez a felállás nem jött be, elcsesztük, azt hittük, hogy Gyurcsány, Fodor és Bajnai húzónevek lesznek, nem pedig a múltjuk okán taszítóak, és be kell vallani, töketlenkedtünk három évig, nem fogalmaztunk meg elég világos és egységes üzeneteket, pocsék kampányt folytattunk, ésatöbbi”. És csak utána kellett volna megemlíteni, hogy „a Fidesz szabta nagyon speciális pályát (szövetségre kényszerítés, médiahátrány stb.) képtelenek voltunk teljesíteni”. Így lett volna korrekt, objektív értékelés.
Bajnai Gordon focikapushoz méltóan az önértékeléssel indított: „Mondjuk ki: ennek a kudarcnak az egyik oka, hogy mi korszakváltók ebben a formában, ebben a struktúrában és ebben a helyzetben nem tudtunk vonzó ajánlatot tenni a választóknak, négy év alatt nem jutottunk érdemi eredményre, ami súlyos csalódás azoknak, akik minket támogatták”. Erről van szó!
Mellékesen Bajnai szavai elég komoly belharcokat jeleznek előre: nyilván érzi, hogy egy-két vezetőkollégára nem lenne szükség, mert a következő négy évben ők többet visznek, mint hoznak.
Csak úgy megjegyzem: ezzel a leharcolt csapattal (Gyurcsány, Fodor és még sokan mások) ebben az új ciklusban sem szereznek új híveket.
Valahogy el kellene hinteni, hogy jobbak, alkalmasabbak, mint OV és a Fidesz. De ehhez a szürkeállomány javítására, na meg hiteles, hovatovább makulátlan arcok előtérbe állítására lenne szükség. Ha nem megy, akkor az idő tényleg a Jobbiknak és/vagy az LMP-nek dolgozik.

Mit tehetünk mi, a pórnép idelenn? Bízzunk abban, hogy Orbán tényleg nem csinál több ,,nem megszorítás" jellegű tökcsavarást, és az ország tényleg ,,kiválóan fog teljesíteni a következő időszakban". És abban is, hogy nem hasít ki még nagyobb darabokat a már amúgy is ingatag magyar demokráciából, nem kezdi el orosz, fehérorosz mintájú látszatdemokráciává, autoriter állammá alakítani az országot. Mert onnan már tényleg nincs visszaút. Se Európába, se az élhető mindennapokba...