AD-blacklist1

2014
jan.
16

„Béláim, gondolkozzunk!”

Elfogtam egy levelet. Valahol „keringett” a lépcsőházban, aztán ott landolt a reklámújságokat gyűjtő asztalon, ahonnan éppen le akar esni, amikor bravúros mozdulattal elkaptam.
2013. november 14-i dátummal írta dr. György István, Budapest főpolgármester-helyettese, Kőbánya jelenlegi országgyűlési képviselője, és a kőbányai, kispesti közös 9. számú országos egyéni választókerület fideszes képviselőjelöltje. Műfaját tekintve ez „toborzólevél”.

 

 

Mint írja, „nem csak a szavazóurnáknál lesz szükség mindenkire”, „egyre több tenni akaró, aktív emberre támaszkodva tudjuk sikerre vinni a kormányzati munka folytatása érdekében előttünk álló teendőket”. Magyarul: vagy új párttagokat keres, akik aztán a tagkönyv birtokában minden megbízást hajlandóak szó nélkül teljesíteni, vagy elszánt fanatikusokat, akik szórólapokat terítenek, ajánlószelvényeket gyűjtenek, agitálnak, utcán demonstrálnak a „bukott baloldal” ellen stb., mikor melyiket kívánja a „haza”.
Önmagában ezzel a keresőmódszerrel semmi gond nincs.


Hanem a levél többi részével! Az óévi és újévi történések picit megmosolyogtatóvá és komolytalanná teszik György sorait.
Azt írja, hogy: „Az ország ugyanúgy, ahogy a háztartásokban élők, nem költhet több pénzt, mint amennyit megtermel. (…) Nem hitelből, hanem a megtermelt javakból tudunk egészséges országot és jövőt építeni.”
Idézve Garas Dezső Legényanya című remek filmjének szállóigéjét: „Béláim, gondolkozzunk!”


A probléma az, hogy nem csak most, hanem jó ideje az ország többet költ, mint amit megtermel! Az előző kormányok és a mostani kormányok is követik ezt a „szép” hagyományt. Mert az, hogy az állami költségvetést eleve hiánnyal tervezik, azt jelenti, hogy a bevételi oldal kevesebb, mint a kiadási.
A költségvetést György levelének feladása után fogadta el az a Parlament, aminek ő is tagja. Régi, kipróbált harcosként tudta, hogy így megy ez, emiatt érthetetlen, hogy miért kell ilyen fennkölt mondatokkal kábítani a polgárokat.


A kormányzati megnyilatkozásokból tudható, hogy a paksi atomerőmű bővítését hosszú ideje tervezte Orbán Viktor miniszterelnök és köre. Most már az is ismert, hogy minimum 3000 milliárd forint orosz hitelből – rossz esetben ez felkúszhat 6000 milliárdra is – építik meg a két új blokkot. Amit Putyin elvtárs gálánsan ad, azt ugye az államnak így vagy úgy, de vissza kell fizetni. Harminc év alatt! Ne legyen kétség: mindig a sor végén állónak, azaz a mindig szívó honpolgárnak kell legjobban a zsebébe nyúlnia, és ezt az államadósságot valamilyen formában (közvetlen adó, járulék, továbbhárított adó) kifizetnie.


Hogy is van ez kedves György István? Annyira „jobban teljesít Magyarország”, hogy van a kasszában 3000 milliárd forint? Ha lenne, akkor nem kellene orosz hitel, ugye. De mivel nincs erre annyi, így kell Putyin pénze. De, ha mégsem teljesít ennyire jól Magyarország, akkor miként vállalhat ekkora adósságot? A paksi ügy és a negatív büdzsé alapján akkor hova tegyem én, és más hozzám hasonló „Béla”, azt a mondatát, hogy „az ország ugyanúgy nem költhet több pénzt, mint amennyit megtermel”?
Megannyi kérdés, amiből szerintem hitelesség- és presztízsvesztés nélkül nem lehet kijönni. Ez a következmény viszont újabb kérdéseket szül…


Kedves kőbányai „Bélák”! Mindenki gondolkozzon el, hogy mennyire vesz komolyan egy ilyen levelet, és azon is, hogy érdemes-e egy ilyen alakulathoz így vagy úgy csatlakozni.
Egyébként meg tudom, én vagyok a hülye! Minek fogom el ezt a lejárt szavatosságú levelet, és kezdek el rajta gondolkozni?