AD-blacklist1

2013
nov.
25

Mikor beszélnek végre az igazi számok?

Írta: Oszvald György

„A kormányfő és a nemzetgazdasági miniszter is felmelegítette az egy számjegyű, illetve 10 százalékos személyi jövedelemadót. Orbán leginkább „nullaszázalékos” szja-t szeretne, ám az adóparadicsomokat idéző kulcs komoly forrásoktól fosztaná meg a költségvetést. A fogyasztási típusú adók felé terelés magasan tartja az áfakulcsokat – a költségvetésbe elő kell teremteni a bevételeket –, ami viszont az áfacsalásoknak ágyaz meg. Ha azonban beindul a gazdasági növekedés, lehet tér az szja csökkentésére, ám még ebbe is beleszólhat sok tényező” – írja a HVG egy néhány nappal ezelőtti cikkében.

 

Nos, erről több minden is eszembe jutott, több kérdés is megfogalmazódott bennem.  Mindenekelőtt az a kitétel keltette fel figyelmem, hogy „Ha azonban beindul a gazdasági növekedés …” Igen. Ha beindul! De mitől indulna be? A közmunkásokkal operáló munkahelyteremtő paródiától? Mert azt, ugye, egyetlen közgazdász sem gondolhatja komolyan (még a Fidesz oldalon sem!), hogy ettől majd megindul a fogyasztás, dől az adóbevétel a költségvetésbe, bévül maradunk a 3%-os hiánycélon, és az ország jobban teljesít! Nem, nem. Ez egyenesen hülyeség!

    Arra pedig sem a japán körúton tartózkodó miniszterelnök, sem pénzügyminisztere nem ad, nem adott választ, vajon mitől is indul majd be az a fránya gazdaság? Azt viszont sűrűn hangoztatják – és itt ismét a HVG cikkét idézem  –, hogy „Bármekkora is legyen a csökkentés mértéke, a kieső bevételeket valahonnan mindenképpen pótolni kellene. Az adóterhek csökkentése nyilván együtt járna a belső fogyasztás élénkülésével, és ebből több áfa és egyéb adó- és járulékbevétel érkezhetne a költségvetésbe – akár még új munkahelyek is létrejöhetnének –, ám nagy kérdés, hogy a kiesett bevételek mekkora részét tudná pótolni az így felfutó fogyasztás. Korábban a hvg.hu-nak egy neve elhallgatását kérő költségvetési szakértő úgy vélekedett, 400-500 milliárdos lehetne a lyuk, vagyis az szja csökkentése – a teljes lenullázásról nem is beszélve – igen komoly rést hagyna maga után.”

Hát, ez az! Nem vitás, a mérleg serpenyőinek egyensúlyban kell lenniük! Ezen én sem kívánok vitatkozni. Nem vagyok ugyan közgazdász, de azt tartom, ez a fajta megközelítés, még ha igaz is, csak alibizés! Megmagyarázom, miért is vagyok felháborodva a közgazdászok megnyilvánulásain.

    Az első reakcióm az elégedettség volt a hír elolvasása után. Végre, a kormány első embere is azon agyal, hogy jó lenne az adóterheket csökkenteni, a gazdaságot élénkíteni, forrásokat teremteni. Majd elkeseredtem, s csalódottan vettem tudomásul, hogy mindez csak egy nagy maszlag! Ugyanis még csak nem is utalt arra, hogy felkérésére/parancsára (kinek-kinek tetszése szerint) buzgó modellezés folyna valamelyik „műhelyben”. Mert ha ilyen lenne, akkor volna értelme bármiről is vitatkozni! Véleményem szerint egy ilyen – egyelőre elméleti – modellnél a kiinduló feltételeknek kellene lenniük az európai átlaghoz közelítő bérezésnek, (például az európai átlag 70-80%-ának megfelelő bruttó bér minden munkanemben és kategóriában), a jelenlegitől alacsonyabb adóknak és közterheknek (jó ötlet a 9-10%-os SZJA), nem lenne ördögtől való mondjuk egy 12%-os, minden áruféleségre és szolgáltatásra egyforma ÁFA-kulcs – kivételek, engedmények, kedvezmények, stb. nélkül –, a vállalkozásokat terhelő rendkívüli „színes adó-és közteher armada”, stb., stb. Ez utóbbinál – nem véletlenül használtam idéző jeleket – kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy egy egzakt tudomány mégiscsak lehet narancssárga, vörös, kék, mikor milyen színű, ennélfogva művelői nem a tényleges gazdasági törvényszerűségeket kutatják, elemzik, hanem a drágán megszerzett diplomájuk csak arra jó, hogy a mindenkori kormányzat akaratának megfelelő, látszólag törvényes adónemek garmadáját találják ki! Már bocsánat, nagy tudású uraim, hölgyeim, ilyeneket akárki ki tud ötölni, közgazdászdiploma nélkül is!

    Aztán jöhet az a rész a modellezésben, ha ezek a feltételek adják a kiindulást, milyen törvényeket kell alkotni, hogy teljesüljenek is?

   Hogy visszatérjek csalódottságomra! Azt szeretném látni, hogy a felvetett alapfeltételeket megvizsgálva, kielemezve, megmagyarázva (egyszerűen és magyarul!) elénk tárnák a közgazdászok az eredményt: ezt lehet, ezt nem, ezt igen, de csak ilyen vagy olyan mértékben, stb., stb. Örömmel venném a peremfeltételek változtatásával létrejövő eredmények bemutatását is, mikor az így vagy úgy lehet/kell választ megkapjuk.

   Vagyok bátor azt mondani, elérkezett az idő, amikor az unortodox marhaságokat a fejéről a talpára kellene állítani – függetlenül attól, hogy nem tartom magamat maradinak, sőt! Mert a talpunkon, mi, az a 3 millió körüli magyar állampolgár munkavállaló áll, akik úgy nettó 100 ezer forint körül keresnek havonta, néhány százezer lehet az átlag körül keresők száma, és csak egy-két tízezer tartozik a „nemesi” kategóriába!

   De ugye, ezért nem tartanak marxistának, kommunistának, maradinak, meg ilyenek? S ha kérhetem, ne számítások nélkül nagyarázzák Orbán Viktor bizonyítványát! Tegyék le a „tuttit” az asztalra, az a tiszta játék!

Végül megismétlem a címbeli kérdést: mikor beszélnek végre az igazi számok? Mert most még suttogásnak is túlzás minősíteni a hangjukat!