Bajban

Nagy bajban vagyok, mint egyszerű választópolgár.
Nézem az egyik oldalt – ez párt a kommunista rendszert idéző kongresszust tart, olcsó populista szövegekkel operál, a gazdasági értelemben fenntarthatatlan rezsiháborút folytat a nem létező ellenséggel szemben, na meg kicsit gyűlölködik, szid mindenkit, mint a bokrot, ha nem a nézeteit osztja.

Nézem a másik oldal egyik felét – ez a párt látszólag megújult, és látszólag vannak olyan gondolatai, amik támogatásra érdemesek, de még mindig sok olyan tagja szerepel a nyilvánosság előtt, akinek már régen nem kellene, sőt ez a párt időnként belesik a fő riválisa által kitett csapdába, amikor gyűlölködésre gyűlölködéssel, populizmusra populizmussal válaszol.

Nézem a másik oldal másik felét – azt, hittem, hogy itt végre higgadt, józan hangokat hallok, higgadt viselkedést látok, de nem, ez az imitált szobordöntés, több, mint rossz tréfa. Ízléstelen – és akkor még finom voltam.
(A másik oldal „harmadik felét” inkább nem említem, mert erre is igaz, hogy sok közte az olyan arc, aki nekem, mint választópolgárnak vállalhatatlan.)

Hát én immár kit válasszak? A sok rossz közül a kevésbé rosszat? Annak mi értelme?
És csak irigylem az osztrák meg a német polgárokat, akik normál hangnemben, észérvekkel vitatkozó politikusokat látnak, hallanak, olvasnak.
Jut eszembe: azok normális, élhető országok, normális, hiteles politikusokkal.
Nagy bajban vagyok, mint egyszerű választópolgár: nem látok se közel, se távol egy szimpatikus, makulátlan erőt…